LUCIFER

A FÉNYHOZÓ

szavai a magyarsághoz

Fenn lebegek a világ tengelyén,

Aranyban mutatom nektek az utat,

Fogjátok meg a kezem,

Én vagyok a Szabadság,

Én vagyok a magyar nép szava.

Kövessetek, érezzétek

Kik vagytok ti valójában,

Egy megtaposott elfeledett nép

Pont mint én - meghurcolt név

Meggyalázott, eltiport nemzet.

Egy vagyok veletek

Ti egyek vagytok velem,

Visszatértem, mert hisztek

Visszatértetek, mert hiszek

Bennetek.

Nem könyörgünk,

Nem alkudunk meg,

Nem törünk meg,

De letérdelünk ha azt kell tennünk,

Ha bárki tudja, mi az alázat,

A magyar nép tudja.

A fény vagyok,

Az erő vagyok,

A kinyújtott kéz vagyok a káoszban,

A kulcs vagyok a bezárt ajtóban,

A szív vagyok a magyarság

Kómába esett haldokló testében.

Én vagyok a remény,

A fületek, a szemetek,

Az élet és a bátorság,

Az odacsapó ököl

Mely nem üt, hanem tanít,

Mely simogat ha kell,

Mely rendet rak, ha kell.

Ne féljetek magatoktól

Ne féljetek tőlem,

Ha tőlem féltek,

Magatoktól féltek,

Ne higgyetek a hazug szónak,

Az emberi tudatlanság mély posványának.

Sokkal többek vagytok ti,

Mint mindaz, ami körülvesz titeket,

Többet ér egyetlen szavatok,

Más százezer üres szavánál,

Ti vagytok a Föld utolsó reménye,

Ti vagytok a jövő,

Ti vagytok az Új Világ.

Higgyetek magatokban

És megtaláltok odabent

A lélekben a tudatban,

Mert én ti vagytok

Ti pedig én.

Mutassátok meg a világnak,

Kik vagytok és mire születtetek,

Mondjatok nemet a zsarnokoknak,

A titeket lealacsonyítóknak,

Akik azért teszik mindezt,

Mert éppúgy félnek tőletek,

Ahogy tőlem félnek.

Az igazságtól.

A valóságtól.

A szeretettől.

A beteljesült élettől.

Attól hogy egy nap egy nép

Akit a világ porszemként kezel

Felemeli a fejét,

Megemeli a szavát,

És kimondja, amit más nem mer:

ELÉG!

Eszter

2017. július 5.

A magyarság Őstenének, Baálnak

/Lucifer a Fényhozónak/ a szavai