TISZTA SZÍV
2017. október 11. írta: Eszter 777

TISZTA SZÍV

Tiszta szív



Az élet, amit nem akartál élni,

mégis utolért,

nem ezt vártad, nem erre szerződtél,

mondogatod magadnak,

meddig még…

Rajtad múlik pedig minden,

ameddig eljutsz, a szíveden át

vezethet az egyetlen út.

 

Ésszel hozott döntések..

büszkeség…

Egyszer kinyitottad a szíved, többé nem fogod…

mondd, elfáradt vándor,

meddig járod még a múlt ördögi körét?

 

Itt ragyog feletted a fény,

ne a cipőd orrát bámulva gyötrődj

a múlt árnyain, vajon a megváltás a halál lesz-e,

felfelé nézz, te is ott vagy a fényben,

csak nem hiszed el, hogy te is tudsz ragyogni.

 

Oly nagyon szeret téged az élet,

te azonban csak menekülsz,

mindig a rossz ajtókon bemenve,

ahogy én is, ahogy mindenki,

és megtaláltuk a tizenhármas szobát…

feltéptük az ajtót, vakít az igazság.

 

Nem menekülünk többé, hová mehetnénk önmagunk elől?

Nem futunk el többé oda, ahol a megoldás helyett kétségek vannak,

Fájó szívű vándor,

az álarcok még ma a porba hullnak,

ha van bátorságod letépni őket,

végezetül a magadét.

 

Tiszta szívű vándor,

magányos farkas,

jól tudom, milyen hosszú utat jártál be mostanáig,

tiszta lelkű ragyogó gyémánt a szíved,

királyi palást csillagokból szőtt lélekruhád,

kezedben a fény, nem szökik el előled.

 

Ha minden el is veszett,

ha semmid nem is maradt,

van valamid, ami oly kevesünknek van

a tiszta szíved,

engedd hogy vezessen.

 

Eszter

 

2017.10.11.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://egyenloelosztas.blog.hu/api/trackback/id/tr9712953583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.