2018. már 15.

A Láthatatlan - AZ ESEMÉNYT ÍRTAM LE KÉT ÉVVEL EZELŐTT, LÁTOMÁSBAN.

írta: Eszter 777
A Láthatatlan - AZ ESEMÉNYT ÍRTAM LE KÉT ÉVVEL EZELŐTT, LÁTOMÁSBAN.

A Vers az előző írásból, normál formátumban :) Valamiért a blogszerkesztő NEM VOLT HAJLANDÓ A SOROKAT EGYMÁSTÓL ELVÁLASZTANI..

A Láthatatlan

 

Univerzumokba olvadva,

Csillagok között,

Ismeretlen világokban,

Ahol minden más mint itt,

Látjuk önnön valónkat,

Ahogy átalakulunk,

Egy másik dimenzióban

Is Egyek vagyunk.

 

Összecsúszik az idő a térrel,

Az örvényből fény tör elő,

A végtelen befogad minket magába,

Mágneses földöntúli erő,

Évezredeken átívelő vonzódás,

Két egymásra éhező lélek,

Akik egymás karjába szédülnek.

 

Robbanás előtt minden elcsendesedik,

Hirtelen el se hiszed, hogy mégis,

Nem készülsz rá, elringat az űr,

Majd mindent beborít az arany és a kék,

A vörös és a fekete, 

Az érzékek tánca kezdődik el,

Minden dimenzióban kitör a beteljesülés.

 

A két lélek minden világban egy,

Leginkább ott, ahol láthatatlan,

Ahol nálunk nagyobb erő tesz egymásévá,

Ott, ahol minden végtelen és minden egy,

Ahol minden elkezdődött százezer éve,

Ahol a lelkünk magja fényként berobban,

Kitölti a világot, magához öleli a Földet,

Magáévá teszi a Napot,

Befogadja a Holdat.

 

Néha félünk nem bírjuk el,

Túl erős lesz, elveszünk egymásban,

De a csillag-örvényben szorosan,

Csak egymás kezét fogjuk, 

Egymás szemébe nézünk ahogy,

A világok megremegnek,

Amikor a lelkünk egyesül.

 

Eszter 

 

Szólj hozzá