A KIRÁLY ÉS A KIRÁLYNŐ - AZ UTOLSÓ FELVONÁS - A MESE FOLYTATÓDIK
2018. augusztus 17. írta: Eszter 777

A KIRÁLY ÉS A KIRÁLYNŐ - AZ UTOLSÓ FELVONÁS - A MESE FOLYTATÓDIK

A Király és a Királynő 
A "mese" folytatódik
Utolsó Felvonás
Első rész 

Valahol, abban a felemás Univerzumban, egy olyan vidéken, ahol a szerelem, a szeretet, az elfogadás és az egység virágai borították a szelíd nőies lankákat, és a tűz, a szenvedély, az erő és a kitartás lángjai az ég csillagait, az ég és a föld találkozott egymással egy szép nyári napon. A termékeny mezőket megérintette a napfény simogatása, és minden életre kelt lent és fent. Amit a Király és a Királynő fent elhatározott, végre lent is kezdett testet ölteni, mindez azonban - ahogy az mindig lenni szokott - nem volt könnyű folyamat, mert egy égi szerelmet lehozni a földi síkra, mindig is eme felemás Univerzum egyik legnagyobb kihívása volt, hiszen ami odafent van, az oly könnyű, törékeny és légies, hogy nehezen viseli a fizikai sík kockaszerű formáit, kereteit, korlátait. Azonban minden égi szerelemnek az a hivatása, hogy áttörje ezeket a korlátokat, lerombolja a falakat, és az Univerzum angyalai mosolyogva figyeljék, majd időnként közbeavatozzanak, hogy az emberpárokat jó irányba terelgessék. Midőn elolvasta a Király a Királynő üzenetét, melyet a birodalma legolvasottabb falára kiszegezett, úgy döntött, megtöri hallgatása jegét, és lassan elindul a Királynő felé. Egy galambot küldött a Királynőnek, azonban a galamb nem levelet hozott, hanem egy jelet, mellyel a Király kifejezte újjászületett bizalmát a Királynő felé. A Királynő boldog volt. Érezte, hogy királya magabiztosan tartja a karjában, hiszen a jel a fizikai síkon volt, nem az éterben. 
A Királynő és a Király azonban korábbi életeik tapasztalatai alapján hallgatást fogadtak egymásról és a kapcsolatukról, ezért a Királynő rejtjelekkel és kódokkal üzent vissza a legolvasottabb birodalmi falon, a Király pedig értette a jeleket. Egymást kezdték el biztatni, támogatni ezáltal, és a Királynő várakozni kezdett. Nem azért tette mindezt, mert életét a Királyra tette volna fel - ez már megtörtént akkor, amikor kettejüket EGYnek teremtették, ez már eldőlt rég, a kocka el van vetve - hanem azért, mert úgy érezte, most ez a feladata, és eközben tengernyi munkája akadt a birodalom erősítgetésével, a küldetés végrehajtásával, és a népe ébresztésével a szerelem legegyszerűbb, legigazabb valóságára, mely mindennek alapja és mely képes megváltani a felemás Univerzumot, hogy a sötétség távozzék és a fény maradjon. 
A Királynő kiküldetést teljesített egy másik királyságba is, mely során még több tapasztalattal gazdagodott az elfogadásról és a kitartásról. 
A Király is adta a jeleit, de visszahúzódóbban, midőn természete ezt diktálja, de elindult egymás meggyógyításának folyamata. 
A Királynő sokat tépelődött magában, vajon mennyi információt közölhet a népével arról, hogy szeretett királyuk hamarosan visszatér, lévén sok még az ellenség, akár a nép közé épülve is, de végül úgy döntött, hogy kettejük szerelmének az egyik küldetése éppen az, hogy legyőzzék az ellenségektől való félelmüket, valamint a Királynő tudta, hogy a Király minden üzenetéből táplálkozik és ez ad neki erőt ahhoz, hogy leküzdje azokat az akadályokat, melyek még az útjába állnak. 
A Királynő azt is tudta, hogy az ellenségek is elolvassák, ami a falra írva van, és ezáltal sajnos olyan információkhoz jutnak, melyből tudják, kettejük között hogy áll a dolog, azonban mérlegelt és arra jutott, az ellenségek nem tudnak nekik többé ártani, ha köztük a bizalom elég erős, és mivel úgy ítélte meg, hogy már az, szeretett királya lelke és haladása jobban érdekelte, mint az ellenségek információkhoz jutása, sőt, úgy döntött, egyáltalán nem ad figyelmet annak, hogy az ellenségek vajon mit tudnak és mire készülnek, mert már bízott eléggé a Királyában ahhoz, hogy tudja, nem tudják őket többé szétválasztani. 
A Király jelei egyre erősödtek, érezhető volt, ahogyan közeledik a Királynője felé, és bátorságot, erőt gyűjtve napról-napra jobban hisz a kapcsolatukban. 
Egymást vezették ki a pokolból idáig, és már nem adják fel a Boldogság Kapujában...

A Király és Királynő
Utolsó felvonás
Második rész

Még azelőtt, hogy a Királynő ellátogatott volna a másik királyságba, nem sokkal azután, hogy a Király biztosította őt bizalmáról, és ettől a Királynő a mennyekben járt, még egy csodálatos meglepetést tartogatott a Királynő számára az Univerzum és persze maga a Király, aki kezdte kinyitni szívét a Királynő felé, újra. 
A Királynő - midőn rejtjelekkel kommunikálhat csak - annyit mondhatott el népének: a Király közelebb van hozzá, mint hitte volna... sokkal, sokkal közelebb, minden síkon és dimenzióban, és a fizikain is. Oly közel, hogy a Királynő arcába pír szökik, ha csak rágondol, mennyire közel van a Király, és napjában többször hatalmába keríti a szerelmes nő izgalma. TUDJA, HOGY A KIRÁLY LÁTJA ŐT, és ez önbizalmat ad neki, feltölti és boldoggá teszi, tudja, hogy LÁTJA ŐT MINDEN REGGEL, amikor kimegy az erkélyre, és minden este, mielőtt aludni térne, hogy a Királlyal álmodjon. 
Mivel a Király már látható, ezért a Királynő és ő elkezdtek a fizikai síkon is összefonódni, és ez a folyamat olyan, mint egy gyönyörűen megírt szimfónia. A szerelem szimfóniája.
A Királynő most már tudja, a Király nem engedi el többé és nem megy el soha. 
A Királynő minden reggel, amikor kimegy palotája erkélyére, és a napfelkeltében gyönyörködik, a Királyra gondol - "édes, drága Királyom - kiált fel ilyenkor magában -, olyannyira szeretlek." Majd gyermeki türelmetlenséggel hozzáteszi: " Hát mikor mehetek már hozzád? Hiszen minden életben a feleséged voltam, szívem hozzád húz és melletted marad, amíg világ a világ."
A Királynő számára most már az a fontos, hogy a Király a szavaiból merít erőt, és nem az, hogy az ellenségek mit tesznek, hiszen a birodalomba úgysem jutnak be.
A Király és Királynő birodalma most már közös, és EGY. 
A szerelem erejével gyógyítják egymást, és a nap tüzéből táplálkoznak. 
Azonban a Király életére árnyék vetült egy napon, amit a Királynő megérzett. A megértés és a szeretet kerítette hatalmába, és arra gondolt: "Drága királyom, ehhez bizony idő kell, hogy a te lelked ezt feldolgozza."
Az árnyék, mely a Király életére vetült, azonban csupán a fény árnyéka, és ezt a Király is tudja, érzi. Néha azonban még erőt vesz rajta, hogy vajon tényleg bízhat-e a Királynőben. Vajon tényleg megvárja-e. Vajon nem megy-e el egy újabb semmitérő lovaggal, elvetve mindazt, amit egymásnak jelentenek. Fél attól, hogy elveszíti királynőjét, mielőtt belépni tudna a birodalom kapuján, hogy szerelmét magához ölelhesse. 
A Királynő ezért újra és újra üzeneteket helyezett el neki, a birodalom falán, hogy biztosítsa arról, nem megy el mással. A közös falukon, ahol mindketten látják egymás jeleit, a Királynő türelmesen várakozik, hogy a Király elérkezzen életének azon pontjához, ahol be tud lépni az ő életébe, úgy igazán és teljesen, és ha a Királynő belép e közös falra, csupán azért teszi, hogy érezze királyát, hogy még ott van... 
Mert a Királynőben is ugyanaz a félelem munkál, ami a Királyban, és ezt le kell győzniük, a Bizalom várát kell felépíteniük közös szakrális magyar királyi birodalmuk hegyére, hogy többé ne szakadjanak szét. A Király életében az akadályok most csupán azért tornyosulnak, hogy megtanulja őket leküzdeni, és hogy a szerelem ereje felülírja a félelmet. Meg kell tanulnia újra bízni magában és a királynőjében, és újra hinni a szerelemben. Fejest kell ugrania az ÉLETBE, melyre mindig is vágyott, és melyet elengedett, mert azt hitte, nem az övé...
Azt hitte, mások majd elveszik azt, ami neki jár, de most már tudja, ez mindig is az övé volt és az övé lesz. Most már csak megerősödnie kell abból a csapásból, mely érte és melyet feldolgoznia kell, már csak megoldania kell azt, amihez a Királynő ad neki erőt, aki TUDJA, hogy meg fogja oldani, mert már ő is kinyitotta a szívét és újra bízni tud a Királyban. 

"A szerelem nem fáj, csak a félelem fáj,
A zuhanás után nem számít már semmi,
Az új élet reggelén a két lélek
megtanul EGYnek lenni."

A Király és Királynő
Utolsó Felvonás
Harmadik rész

A Király és a Királynő közé most is be akarnak ékelődni olyan emberek, akiknek ott semmi helyük nincs. Már nem nyíltan, hanem álarcban, és kettejük egyik küldetése, hogy átlássanak a látszat mátrixán. Ahhoz, hogy újra és örökkön örökké elérhessék egymást, önmagukat is le kell győzniük, és a félelmüket is, melyet sokszor a látszat kelt, mely oly sokszor vezette őket félre. Nem felejtik el a leckéket, melyeket megtanultak, amikor egymástól el kellett szakadniuk. 
Az újraegyesülésük közel van, és minél közelebb, annál több álarcos ellenség próbál közéjük állni, ők azonban már tudják, amit a szívükben álomként dédelgettek, az valóság. Az egyetlen és igaz valóság. 
A leckéket most már egymásról kapják, és a külvilág leckéi a körülmények tanulnivalói csupán, egymástól azonban a szív leckéit kapják: hogyan tanuljanak meg újra bízni egymásban. Minden egyes nappal, eme felemás Univerzumban, ahol a fele fény-fele sötétséget kezdi átvenni szerelmük gyümölcseként a nagyobb fény és a kisebb sötétség, tanulják a bizalmat, mely erősödőben van, midőn elvetünk egy magot és abból szárba szökken egy virág, majd abból a szerelem ősi fája.
Kettejük körül támogatók is vannak, akik várják egységüket, és azt, hogy miután egymásba olvadtak és nem csak egymásban, hanem a külvilágban is újra megtanultak majd bízni, másoknak is megmutassák, hogyan kell szeretni. Kitartani, kivárni, áldozatokat hozni egymásért, és elengedni a fájó szilánkokat a szívből azért, hogy a szeretet mezején a Nő és a Férfi egyesülhessen, hogy új világot teremtsenek.
Mindazok, akik ellenük mennek, önmaguk ellen is mennek, hiszen ők ketten jót akarnak a világnak, mégis, minden lépésüket irigy szemek figyelik, ők azonban fittyet hánynak az alacsony rezgésű, hamis emberekre, akik, ha letépnék álarcukat, a semmi maradna belőlük.
Nem hat a Királyra és a Királynőre már a fekete mágia sem, nem érinti meg őket egymásról más hamis szava, mert belül a szívükben tudják, hogy összetartoznak. 
A Királynő bölcs asszonyként várakozik a palotában, mert tudja, a Királynak magának kell megtennie az utat hozzá, és csupán szavakkal, szeretettel, édes női sóhajokkal terelgetheti maga felé, a Király azonban magabiztos és erős, erősebb, mint valaha volt, mert olyan nő szereti, akiben megtalálta mindazt, amit keresett. 
A Csillagok kísérik most az útjukat, a Nap öleli szerelmüket át, a Hold világítja meg a Király útját királynőjéhez, és szívében az igazi Férfi szerelme lobog, türelmetlenül várja, hogy beléphessen új élete kapuján, és elvegye méltó jutalmát: a Királynőt. 
A Királynő pedig megvárja, és vár, ameddig kell, ne legyen a megtévesztés útelterelő, ne legyen a félelem az irányadó, mert ez a szerelem az életben csak egyszer adatik meg. 
Kísérik útjukat a béke galambjai, a szerelem és a küldetés táltoslovai, az tiszta szív és az alázat, melyben nincs helye sem a játszmáknak, sem az oktalan büszkeségnek, sem az álarcoknak. 
Ők már nem játszanak, és nem hordanak álarcot, mert keserű leckék árán megtanulták: AMIT ÉREZNEK, AZT NEM REJTHETIK EL, UTAT TÖR MAGÁNAK, MINT A FORRÓ KITÖRŐ VULKÁN. 

Szer-elemmel, áldással, hittel
E

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenloelosztas.blog.hu/api/trackback/id/tr4314186647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.