ERŐBEN AZ EGYSÉG - HÍD A HÍDBAN - LÁNG A JÉGBEN
Erőben az egység
Híd a hídban
Láng a jégben
Magányos nő áll a sziklán,
Hajába kap a kemény szél,
Lelkébe csap az összes kín minden szilánkja,
Meg sem rezzen, meg sem fordul,
Rácsapta az ajtót a múltra.
Magányos férfi áll vele szemben,
Messze tőle, arcát öregbíti a bánat,
Szemében mégis ragyog a remény,
Tudja, hogy a híd átvezeti a félelem
A kétség és a fájdalom összes kietlen útján.
Először a férfi lép a hídra,
Kezét a nő felé nyújtja,
Nem tudja még, vajon mi lesz a válasz,
Csak érzi belül, a Nőben a megváltás,
A Nőben a fény, az otthon és a család.
Leteszi büszkesége minden pajzsát,
Leveszi az álarcát, kevélységét,
Mert a lelke most sebezhető vad,
A szívét mégis felvértezte az érzés,
A szerelem mégsem veszett el.
Talán most elindul felé a Nő,
Mert a fénye tartja a Férfit életben,
A hangja ébreszti fel,
A hite ragadja meg a kezét,
A szíve öleli körbe.
Magányos harcosok ők,
Találkoztak az élet legnagyobb viharában,
Nem tudni még, meddig tart az útjuk,
De a Nő mégis elindul,
A híd felénél találkoznak,
A Nő megfogja a Férfi kezét.
Nehéz út ez, a híd veszélyes,
Nélkülöz minden biztonságot,
Ingatag és a mélység olyan közel van,
Nem néznek máshova, csak egymás szemébe,
Nem maradt más, csak a hitük,
A kezükben az erő, a szívükben a feltétel nélküliség.
A híd maga a megváltás,
A találkozásuk most az újjászületés,
A maguk erejét egyesítik egymásban,
Szembenéznek a sötétség minden arcával,
Mert tudják, a sötétség is fény,
A fény is sötétség.
Behunyt szemmel mennek végig,
A legsötétebb szakaszon,
Mert már nem félnek, többé soha,
A Torony már rég nem áll,
A hamis tükör összetört.
A szerelem adott, de a döntés nincs még itt,
Amikor a napfény beragyogja a lelküket,
Amikor majd a sötét felhők eloszlanak,
Akkor világosodik ki a híd és rájönnek,
Valójában arany úton mennek előre.
Már látják egymás tisztaságát,
Ismerik egymásban a gonosz összes arcát,
Elfogadták a sötét részeket,
Befogadták egymásba a másik fényét,
Erejükben egység van,
Eggyé vált harcosok ők,
Akik önmagukban egymásért küzdenek.
Tudják, hogy mit jelent a másik,
Tudják, hogy mi a közös dolguk,
A férfi dönt majd, a nő választ,
A férfi kezében a kormány,
A nő kezében a kulcs.
A bátorság a Nőben van most,
A megadás a Férfiben,
Ami elindult, már nem fordítható vissza,
Habár minden sötétnek tűnik ebben az órában,
A világ még álarcot visel körülöttük,
Ők már tudják, ez csupán egy átmenet.
A lélek útja ez, a szív próbája,
Mert a fény mindig a legnagyobb sötétbe,
Úgy hasít bele, mint a hajnal fénye,
A sötét és hideg tóba,
És mielőtt még minden véget érne,
Valójában minden most kezdődik el.
Eszter
/2016 tavasza/