ERŐBEN AZ EGYSÉG - HÍD A HÍDBAN - LÁNG A JÉGBEN
2018. október 07. írta: Eszter 777

ERŐBEN AZ EGYSÉG - HÍD A HÍDBAN - LÁNG A JÉGBEN

Erőben az egység

Híd a hídban

Láng a jégben

 

Magányos nő áll a sziklán,

Hajába kap a kemény szél,

Lelkébe csap az összes kín minden szilánkja,

Meg sem rezzen, meg sem fordul,

Rácsapta az ajtót a múltra.

 

Magányos férfi áll vele szemben,

Messze tőle, arcát öregbíti a bánat,

Szemében mégis ragyog a remény,

Tudja, hogy a híd átvezeti a félelem

A kétség és a fájdalom összes kietlen útján.

 

Először a férfi lép a hídra,

Kezét a nő felé nyújtja,

Nem tudja még, vajon mi lesz a válasz,

Csak érzi belül, a Nőben a megváltás,

A Nőben a fény, az otthon és a család.

 

Leteszi büszkesége minden pajzsát,

Leveszi az álarcát, kevélységét,

Mert a lelke most sebezhető vad,

A szívét mégis felvértezte az érzés,

A szerelem mégsem veszett el.

 

Talán most elindul felé a Nő,

Mert a fénye tartja a Férfit életben,

A hangja ébreszti fel,

A hite ragadja meg a kezét,

A szíve öleli körbe.

 

Magányos harcosok ők,

Találkoztak az élet legnagyobb viharában,

Nem tudni még, meddig tart az útjuk,

De a Nő mégis elindul,

A híd felénél találkoznak,

A Nő megfogja a Férfi kezét.

 

Nehéz út ez, a híd veszélyes,

Nélkülöz minden biztonságot,

Ingatag és a mélység olyan közel van,

Nem néznek máshova, csak egymás szemébe,

Nem maradt más, csak a hitük,

A kezükben az erő, a szívükben a feltétel nélküliség.

 

A híd maga a megváltás,

A találkozásuk most az újjászületés,

A maguk erejét egyesítik egymásban,

Szembenéznek a sötétség minden arcával,

Mert tudják, a sötétség is fény,

A fény is sötétség.

 

Behunyt szemmel mennek végig,

A legsötétebb szakaszon,

Mert már nem félnek, többé soha,

A Torony már rég nem áll,

A hamis tükör összetört.

 

A szerelem adott, de a döntés nincs még itt,

Amikor a napfény beragyogja a lelküket,

Amikor majd a sötét felhők eloszlanak,

Akkor világosodik ki a híd és rájönnek,

Valójában arany úton mennek előre.

 

Már látják egymás tisztaságát,

Ismerik egymásban a gonosz összes arcát,

Elfogadták a sötét részeket,

Befogadták egymásba a másik fényét,

Erejükben egység van,

Eggyé vált harcosok ők,

Akik önmagukban egymásért küzdenek.

 

Tudják, hogy mit jelent a másik,

Tudják, hogy mi a közös dolguk,

A férfi dönt majd, a nő választ,

A férfi kezében a kormány,

A nő kezében a kulcs.

 

A bátorság a Nőben van most,

A megadás a Férfiben,

Ami elindult, már nem fordítható vissza,

Habár minden sötétnek tűnik ebben az órában,

A világ még álarcot visel körülöttük,

Ők már tudják, ez csupán egy átmenet.

 

A lélek útja ez, a szív próbája,

Mert a fény mindig a legnagyobb sötétbe,

Úgy hasít bele, mint a hajnal fénye,

A sötét és hideg tóba,

És mielőtt még minden véget érne,

Valójában minden most kezdődik el.

 

Eszter

/2016 tavasza/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenloelosztas.blog.hu/api/trackback/id/tr3814287479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.