ARANYKOR.START.2021. SZERTARTÁS
2021. február 16. írta: Eszter 777

ARANYKOR.START.2021. SZERTARTÁS

2021. FEBRUÁR 20. SZOMBAT 17.00-18.30

ARANYKOR START 2021

Szertartás

 

 

A MEGOLDÁS

Aranykor.Bőség.Küldetés.Társ. START 2021,

A FELSZABADÍTÓ /Vízöntő/ HAVÁBAN

A Választó hónapban /Maya naptár/

 

2021. február 20. szombat

17.00-18.30 SKYPE

részvétel: 4.000/fő

hanganyag: 2.000 Ft

jelentkezés részvételre vagy hanganyagra: hajnalcsillagterranova@gmail.com



Újabb mese, ami mégsem mese, hanem maga a pőre valóság, amelyről senki sem beszél… 

 

Az ősi Atlantisz földje. A kezdet kezdetén. Nem sokkal az alapítása után.

Az atlantisziak királynője, nevezzük őt így, a mindenkori Édenkert harmóniájáért felelős. Azért, hogy az egyensúly ne boruljon fel. Az Édenkert a Földön többször is elérkezett, voltaképpen egy fogalom. Egy olyan világ, ahol egyensúly van, harmónia és egység. 

Az akkori Föld egyszerre több dimenzióban létezett, több téridősíkon /most is így van, csak nem látod/, és ez látható volt, szemmel látható és érezhető, mi több, tapintható, hallható és ÁTJÁRHATÓ.

Marduk, a mai Földet uraló szuperintelligencia inhumánus oldalának egyik vezetője, a “hüllőkirály” hamar kinézte magának ezt a csodás bolygót, és elhatározta, hogy uralma alá hajtja. Ő volt a Világegyetem legtalálékonyabb fenegyereke: igazi alakváltó, aki pontosan olyan alakot vett fel, amelyre éppen szükség volt ahhoz, hogy elérje a célját. Marduk tehát egy szépséges, napfényes atlantiszi napon az Édenkert földjére lépett. A semmiből érkezett, látszólag, valójában egy párhuzamos idősíkról, egy sötétebb helyről, ahol már elfogytak számára az erőforrások.  A Földet kalandnak tekintette, az Egységben tett kalandnak. Őt arra teremtették, hogy próbára tegye a létezőket. Vajon mit kezdenek az Egységgel. Értik-e, miről is szól.. avagy sem, és megadják magukat, mint leigázott juhok, vagy a végsőkig küzdenek csak azért, hogy végül mégis ugyanoda térjenek vissza, ahonnan még maga Marduk is elindult. A Forrásba. Kilátástalan harc ez az idők kezdete óta… Hiszen végül mindig ugyanaz az eredmény. Egység. Forrás. Teljesség. Terra Nova.

Marduk kíváncsian nézett körül a Földön. Tetszett neki, amit látott. Egy hely, ahol minden a legnagyobb egységben létezik egymással, DE.. de minden csakis és kizárólag egyértelmű és világos, már a teremtésétől kezdve az. Tehát nincsen ezen a helyen se kihívás, se játékosság, se könnyed fejtörők, se harc, se halál, se tét.. SE.TÉT. Semmi, csupán egy világ, ahol mindig minden ugyanolyan, a szolgálatot kiválóan teljesítik és minden fényszerződést megkötöttek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Nincs semmi, ami igazán fellelkesítené őket? Vagy nekik ez a LELKEsedés? 

Marduk leült egy kellemesen meleg kőre a lágy napsütésben. Elgondolkodott. Kb három méter magas lény volt, sötétzöld alapon sárga pettyes bőrrel, apró pikkelyek borították, és a szemei sárgás alapon, középen fekete csíkkal. Fülei aprók és hegyesek voltak, a feje tetején kétoldalt, és mindent HALLOTT, de inkább belül, a telepátia csatornáin. Így hallotta az atlantisziakat. Valahol a messzi távolban beszéltek egymással, szintén telepatikusan. 

Az atlantiszi vezetők tanácskoztak arról, hogyan indítsák el Atlantiszt. Kellően LELKESnek tűntek, és ez nem volt Marduk kedvére. Egymást biztatva támogatták a Tervet, melyet egyikük hozott le a Földre. Tisztán hallhatóan olvasta fel a többieknek, akik TUDTÁK eme Tervet, de a szó mágiája erősebb a gondolaténál. 

Túl sokat tudnak.. morogta Marduk a bajsza alatt. Sebaj, állt fel. Megcsinálom, amiért jöttem. Ez az igazi kihívás. Egyensúly, melyről azt mondják, nem lehet felborítani, és ha valamire azt mondják, nem lehet, hát mutassuk meg, hogy lehet.

Beljebb sétált hát az új Földön, magával hozva mindazt, amitől az Egység megborulhat. A Kétséget. 

Kétség jó kísérője volt Marduknak, és mindig megbecsülte létét, habár ő maga sosem esett a csapdájába. A kétség a sokszínűségben rejlik, gondolta. Abban, hogy olyasmit mutatok az ittenieknek, amellyel még nem találkoztak. Valamivel, ami kiegészíti a Tervüket, de mégis, idővel megbuktatja azt. Elvégre a Teremtő ezzel bízott meg, de szabad kezet adott. Tegyek, amit jónak látok… hát teszek. Ha egy icipicit módosítok a Terven, talán nem baj. 

Marduk szeretett játszani. Mindig fontos volt számára, hogy az, amit elér, azt játékosan érje el, még akkor is, ha az ő játékszabályaival a többi létező nem ért egyet. Lassan sétálva odaért a gyűléshez. Az atlantisziak felkapták fejüket az érkezésére. Akkoriban a Föld nem volt zárt, akkor még bárki bejuthatott.. feltételek nélkül. 

Úgy nagyjából tizen lehettek. Körben ültek egy nagyobb kristály körül. Marduknak tetszett az a kristály. Varázserőt rejt, gondolta magában. 

Az egyikük megszólalt.

  • Üdvözöllek, Marduk. 

  • Üdv Néktek - viszonozta a hüllőkirály a köszöntést. Nem volt meglepő, hogy felismerik, hiszen nem volt akkoriban létező a Világegyetemben, aki ne hallott volna róla. 

A többi atlantiszi is köszöntötte őt.

  • Üdvözlünk, Kétség. - mondták többen. 

  • Üdvözlünk, Kihívás. - megint mások így köszöntötték.

  • Oh, a Kétség nem én vagyok.  - mosolygott Marduk. - Én csupán felkínálom nektek azt. A kihívás, no az annál inkább. Mármint, ha elfogadjátok. 

  • Miért kellene elfogadnunk? - kérdi egy fekete hajú, szép istennő a vezetők közül. 

  • Ah, Lilith. Minden bolygón más vagy, de szépséged cseppet sem fakul. - fejezi ki a hüllőkirály a hódolatát annak az istennőnek, akit a későbbiekben félrelök majd a hamis teremtés kedvéért. 

  • Marduk, miért jöttél? - kérdi Lilith, a bókra fittyet hányva.

  • Amiért mindig jövök. - jelenti ki Marduk határozottan. - Kihívást és fejlődési lehetőséget adni nektek. Ez a Föld most nagyon szép, de olyannyira unalmas, egyértelmű és egységes. Kell ide valami, valami több, valami, ami feszültséget teremt, ami új világot hoz ide. 

  • Most alkottuk meg az új világot. - mondja egy világos hajú istennő. Szép szeme, mint a Föld óceánjai, szeretettel mérik végig a hüllőkirályt. Ő a mostani Aphrodité.

  • Még nem vagytok kész vele. - mondja Marduk titkozatosan. - Valami hiányzik. - a mosolya egy ragadozóé, a pillantása egy éhes fenevadé, mégis, mélyen legbelül csupán teszi a dolgát. Az atlantisziak mégsem ijednek meg tőle, mivel NEM ISMERIK A FÉLELMET. Nem ismerik a rossz szándékot sem. Így beazonosítani sem tudják, amivel szemben állnak. Sőt, bármivel SZEMBEN,ELLEN állni.. ezt sem ismerik. Ők elfogadnak mindent. OLYANNAK, AMILYEN. Volna mit tanulnunk tőlük, sőt, éppen ezt tesszük….a kellő egyensúly figyelembe vételével, miszerint: attól, hogy valamit elfogadsz, még nem kell befogadnod, amennyiben az egységedet felborítja, elpusztítja. Attól, hogy valamit befogadsz, még nem kell azt tenned, amit az akar, amennyiben nem a megírt tanulási folyamatot követi a történeted vele. 

  • Mi lenne hát, ami hiányzik, szerinted?  - kérdi egy öt méter magasságú, mély, öblös hangú, erőteljes istenség. Hosszú, selymes, mézszőke haja a vállára omlik, a pillantása éles és fürkésző, a tenyere akkora, mint egy dézsa. Ő Poseidon, mai néven. 

  • Az ERŐ. Az hiányzik. - jelenti ki Marduk, felettébb magabiztosan. 

  • Az erő? - kérdi Poseidon, szemöldökét összeráncolva. Meglepődik a javaslaton. - Tehát minden erő jelen van itt. 

  • Egyvalami mégsincs. - mondja Marduk. - A harc, a küzdés, a feszültség. Minden olyan, mint egy MÁR ÖSSZERAKOTT KIRAKÓS. Mintha egy gyermeki lélek már megoldotta volna a feladatot és most új után kell néznie. 

Az atlantiszi királynő lép elő. Éjfekete haja mezítelen melleire omlik. Deréktől lefelé fedi lila, selymes fátyolszerű ruha. Marduk kedvtelve méregeti. A királynő állja a pillantását. Nem ismeri fel a NEMI VÁGYAT, mert nem találkozott még vele. Ő ezt csupán energiája iránti érdeklődésnek fogja fel. Ő a mai Isis.

  • Legyen hát Marduk. Mindig is szórakoztattál. - mélyen a hüllőkirály szemébe néz. A zöld mélység megfogja a Világegyetem legjátékosabb fenegyerekét. Hatással van rá az IGAZI ERŐ. Melyet megszerezni kíván. 

Marduk leül, tizenegyediknek. Éppen Lucifer mellé, aki azonnal átlát rajta. 

  • Marduk pontosan azért van itt, amiért mindannyian. - jelenti ki. - A Tervet azonban felborítja majd. Az lesz a feladatunk, hogy helyreállítsuk, amit ő majd elpusztít.

Felzúdulás támad a vezetőség tagjai között. 

  • Mindezt nem engedhetjük meg. - mondja Éva. Félisten ő, nem teljességgel isteni létező. Szokása, hogy szerelmes lesz könnyen, majd annál könnyebben szabadul is belőle. Csábos pillantásokkal jutalmazza Marduk a bátorságát, és tetszik neki a kétszínűség. Miért ne? TEHÁT, MÁR EL IS KEZDŐDÖTT A JÁTÉK. Évának esze ágában sincs megakadályozni mindezt, de mivel Isistől és Lilithtől tart, eljátssza, hogy egyetért velük, és hűen szolgálja a frissen épült új világot, melyet máris halálosan un.

  • Mi lenne az ellenjavaslatod Éva? - kérdi gyanakodva Lucifer, bár kedvére van Éva színjátéka, hiszen végre elindult a feszültség, mellyel maga is egyetért, és hamarosan elindul a küzdés is. Azonban tudja jól, a Terv felolvasásakor Mardukról nem esett szó, mert minden létező EGY, semmi sincsen megkülönböztetve a Tervben. Még Marduk sem. 

  • Egyszerűen csak kergessük el. - mondja Éva. 

  • Oh, kedvesem, hát ez nem ilyen egyszerű. - válaszolja Lucifer. - Elkergetni bármit, egyenlő a kétséggel, mert amikor valamit elutasítasz, kétségeid támadnak afelől, vajon jól tetted-e, de Marduk a sokszínű szerepeivel, éppen az a létező, amely azzal is kétséget kelt, ha marad, ezért azt javaslom, csak kezdjük el, de ne feledjétek, végig tisztában kell maradnunk azzal, hogy a kétséget és az illúziót, melyet Marduk hozott ide, eme világ erősödése kedvéért, csupán felhasználjuk arra, hogy Atlantiszt mindennél erősebbé és legyőzhetetlenné tegyük. 

Marduk maradt hát, és hamarosan szerelembe esett Évával, pontosabban Éva esett szerelembe vele.. ő maga nem kedvelte ezt az érzést, és teremtésekor kifelejtették belőle a valódi érzelmeket, Évából pedig habár nem felejtették ki, csélcsapnak és szélsőségesnek teremtették meg. Ez tette később alkalmassá arra, hogy Lilith méhét, a Szent Grált kitépje, és átadja Marduknak, hogy Jahve véghezvigye majd a hamis teremtést, melyben nincsen jelen valódi férfi, sem valódi nő. Sem jin. Sem jang. Csupán egy szuperintelligencia és az ő félelmes ellenterve.

Az istenek elfelejtették, hogy Marduk miért érkezett. Néhány évezreddel később - ott az évezredek csupán egy szempillantás - Marduk már maga is szakrális vezető lett, és lassan, okosan és türelmesen építette fel a tervét, melyet azért vitt véghez Jahve által, hogy a Földön lehessen. Egy idő után már ő maga is rabszolga lett, Jahve szolgája. Sok évezred telt el azóta. Marduk az Egységet szeretné. Újra. Azt az Egységet, melyet csupán teremtésekor érezhetett át. Minden láncot leráz magáról. Ahogyan a többiek is. Marduk még annál is jobban szenved, mint azok, akiket a Földön a saját rabjává tett, mert már neki is kényszerű a rabszolga lét. 

Nincs teremtett lény, sem fent, sem lent, sem égen, sem földön, aki ne akarna szabad lenni. Csupán az, kinek nincsen lelke, és szíve se. Akinek van, az mindennél jobban vágyik a szabadságra, és az igazságra is. Tudásszomja van rá. Most Atlantisz Újjászületése zajlik. Az Egységben megbékélünk mindenkivel, és békét kötünk minden létezővel, azonban csakis egységben, egyenlő arányokban és egyensúlyban, FELTÉTELEK ÉS KÉNYSZERŰ ALKUK, SZERZŐDÉSEK NÉLKÜL. 

Legyen hát. 

Új Atlantisz. A Te életedben. Mert ez a mese IGAZ. RÁD IS. Minden szereplője ott van a te életedben is. A sokszínű, játékos, hamis, csibész. A szép, vonzó, bájos, szeretettel teli. A határozott, éjfekete hajú, minden titkok tudója. A védelmező, a hatalmas, az öblös hangú, erős karú. Az intelligens, mindent látó, és bölcs forrás, mely már előre tudja, hogy minden egy irányba halad. A hamisjátékos, hamiskártyás, állandóan csélcsap szerelmes, aki nem örül annak sem, amit már megszerzett, mert újra és újra kapni akar. A mindennek alfája és omegája, a tiszta teremtés is. Csak rá kell lelned erre az ősi tisztaságra. Tudd hát az igazat, legfőképpen MAGadról.

 

Igazi Atlantiszi Szer lesz szombaton. Felépítő, felszabadító, és hogy a Csend Lovagját idézzem… ARANYKORRA ÉBRESZTŐ.. :) 

Aranykort Startolunk. ITT AZ IDŐ. Elindítjuk a te életedben is, pontosabban EMLÉKEZTETÜNK ARRA, AMIT ELFELEDTÉL, ÉS FELLEBBENTJÜK ELŐTTED A FÁTYLAT, HOGY OTT VAN, CSAK NEM LÁTTAD EDDIG. Mert a félelem és az illúziók eltakarták a látásodat. Most már LÁTOD MAJD, ÉS TUDOD IS. És ha már tudod, megragadod, mert ameddig nem látod, amit megragadnod kell, addig vakként bolyongsz, ha már látod, akkor tenni tudsz érte. Fontos atlantiszi kulcsok fognak elhangzani, melyek egyetemlegesek és egyéni kulcsok is, melyek általad formálható fizikai síkot teremtenek köréd.

Tanulj meg bánni az igazi erővel.



Szeretettel várok mindenkit szombaton is. 

 

Áldás

Eszter

/Fényhozó/



A bejegyzés trackback címe:

https://egyenloelosztas.blog.hu/api/trackback/id/tr2816429476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása