ÚTJELZŐK
EZT A VERSED MÉG MÉLY ÁLOMBAN ALTATVA ÍRTAM..MÉGIS ÁTTÖRTE A FÉNY NÉHA NÉHA A SÖTÉTSÉGET ...
ÚTJELZŐK
Sötét örvénylő pókhálón át jössz,
az arcodra simul, mint egy nevetséges
színházi kellék - ó, annyira gyűlölöd
ezt a játszmákkal teli világot - mégis szereted,
mert elkezdted kibontogatni belőle
életed kincseit és felfedezted,
mennyire megírtad magadnak ezt,
biztosra mentünk - ezúttal,
a mi tervünk is tökéletes.
Fekete kabátban jössz, hideg van már,
de mégsem tél - a nap fénye halvány,
ott állsz és olyan vagy, mint egy angyali látomás,
először azt hiszem, csak képzelődöm,
mert oly nehezen töri át a falakat a VALÓSÁG...
Látom ezt, éjjel és nappal,
ahogy jössz, arcodon mosoly,
szürke ház falai mögötted,
körülöttünk rohanó élet,
...