TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2022

MINDEN OLDAL EGYSÉGBE HÍVÁSA

A VALÓS TÉRIDŐ ÉS A TIZENHÁROM KAPU 

A SÖTÉT OLDAL IGAZ TÖRTÉNETE

AZ EMBERISÉG EGYESÍTÉSE ÖNMAGÁVAL

A SZER-ELEM SZERE 

2022. január 8. szombat

15.00-19.00 Skype

részvétel: 10.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

Mielőtt elkezdesz olvasni, biztosítalak afelől, hogy ez egy FIKCIÓ, a Galilea című könyvem VIII. fejezetéből egy sokatmondó részlet, ezért a leírtakat elsősorban metaforikusan értelmezd, valamint áttételesen a mostani világ helyzetét tekintve, mégsem mondom azt, hogy “bármely hasonlatosság az élet valós szereplőivel pusztán a véletlen műve”, mert nem az… Dönthettem volna úgy is, hogy egyszerűen leírom, mi a tényállás, ahogyan mások teszik, de az istenek úgy határoztak, hogy a Galilea, mint “könyv” beszédesebb a számotokra, jobban segít megérteni és főleg elfogadni a valóságot, mivel nem konkrétumokat közöl, hanem egy elképzelt történetet, amelyben a szereplők és az események nagyon hasonlóak ahhoz a világhoz, amelyben élünk. Az alábbi részletben olvashatsz egy háttérhatalmi zsarolásról, amely a valós életben nem egészen így történt meg, és jelenleg még távolról sem ekkorák a tétek és nem ilyen éles a helyzet, mint az általam fikcióként felvázolt szituációban, azonban beleláthattok a háttérhatalom működésébe, abba, hogy saját fajtájukat is bármikor kilökik, likvidálják és elárulják, hogy erejük fogyóban van, hatalmuk már nem áll fenn, de előadják, hogy még ők irányítják ezt a világot. Beláthatsz a világ kulisszái mögé, hogy milyen erők dolgoznak a mátrixban és a mátrix felett. Achremmon elbeszéléséhez pedig vess el minden előítéletet, és verd ki a fejedből az egyház összes tanítását, mely minden szava hazugság, hogy megértsd, nem a sötét oldal az, amitől félned kell… sőt, ideje lenne megtanulni NEM FÉLNI. 

A háttérhatalmi rezsim egy része kénytelen vegyünk egy bolygón együttélni, és ez arra kényszeríti őket, hogy kesztyűs kézzel bánjanak velünk, bizonyos lépéseket nem léphetnek meg, ami az ő életüket is veszélyeztetné, és sokan közülük félúton lavíroznak az emberiség és a felettük álló, láthatlan rejtett kéz között, valamint ugyanúgy nem minden tagjuk tisztavérű elit-tag, vannak keveredéseik az emberekkel, ami még tovább gyengíti őket, ahogyan mi emberek sem tisztavérű szíriusziak, vagy plejádiak, vagy orioniak, vagy akármik vagyunk, hanem vannak keveredéseink különböző fajokkal, a minket uralóakkal is. Ezért az egység a bolygón a túlélés kulcsa. Egy égbolt alatt élünk mindannyian, ők is, mi is. Ez nem jelenti azt, hogy a valódi háttérhatalommal, melyet név szerint egyikünk sem ismer, paktumot kellene kötni, vagy együtt kellene velük élni, egységben. Ellenkezőleg. A Földet újra az emberiség irányítására kell bízni. Ehhez pedig azoknak, akik a Földön emberi testben vannak, egységre van szükségük. 

Olvass nyitott elmével engem és nyitott szívvel. 

GALILEA  VIII. részlet: 

1. Save Our Souls Project - ÉS MINDEN OLDAL TALÁLKOZIK

Maximillan Ford elnök telefonja megszólalt. Hónapokkal azután, hogy a Jesus Christ Superstar központjában ragadtak, a kijelzőn ugyanaz a számsor állt, ami akkor, amikor a limuzinban a JCS felé hajtott. Akkor, amikor minden elkezdődött. Azóta Ford más ember lett.  Eleinte úgy érezte, egy álomban van. Egy nagy épület halljában összegyűltek az istenek és más természetfeletti lények…Ford pedig, aki ezidáig is tudott a létezésükről, úgy gondolta, más tudni valamit és más látni a saját szemével. Sokat tanultak az istenekről a szabadkőművesek képzésein. Mindent tudtak róluk. Tudtak a gyengeségeikről, a hibáikról és az erősségükről is, a képességeikről, a valódi történelmükről, a mítoszok hazugságai és ferdítései helyett, melyek olyanok voltak, mint a pletyka - valaki elmondta a történetet valakinek, aki továbbadta valaki másnak, aki már másként adta tovább… - és Ford tisztában volt az istenek valós múltjával is.. de nem volt tisztában a jövőjükkel, miképpen a saját fajtája jövőjével sem. 

A szám a kijelzőn makacsul villogott. Ford körülnézett. Nem rá figyeltek. A téridőkapun át újonnan érkezett vegyes csapatra figyeltek. Az elit tagjaira főképp, és csak másodsorban a Kongóban felbukkant föld alatti emberekre. Charlotte Lincoln dacosan nézett az istenekre, mindenre készen, és határozottan az elit élén állt, mögötte a többiek, akik közül többen a földet nézték, mintha bűntudatuk lett volna. 

“Hát van miért..” gondolta Ford, és kislisszant a teremből egy félreeső folyosóra. Felvette a telefont. 

• Na végre Ford. - reszelős, cincogós, öreg, hátborzongató hang. - Már azt hittem, megkockáztatja, hogy nem veszi fel a hívást. 

• Nem kockáztatom meg.  - nyelt egyet Ford elnök. - Csak éppen biztonságos helyet kellett keresnem, hallótávolságon kívül…

Bizonytalan, enyhén suttogó hangját hangos, gúnyos kacagás szakította félbe a vonal mások oldalán. 

• Ugyan. Ezt nem gondolja komolyan, remélem. Tudnia kellene, hogy a Létezők akkor is hallják magát, ha a retyón ülve a világ dolgairól elmélkedik. Most is hallják magát. Engem is. 

• Miért nem zárták ki évezredeken át ezt a jelenséget? - kérdezte Ford. Maga sem tudta rá a választ.

• Azért nem, mert a játék élesben élvezetesebb. - a sercegő, enyhén ciripelő hangban fel lehetett lelni némely mellékzöngét, amely a magabiztosság hiányára utal, de jól leplezik. 

• Értem. - hagyta rá Ford. - Miért hívott? Mit akar? Nem gondolja, hogy számomra ez a hívás túl nagy kockázattal jár? Nagyobbal, mint nem felvenni a hívását, uram? 

Egy másodpercnyi hallgatás a vonal másik felén. Olyasféle hallgatás, amikor a másik fél pontosan tudja, hogy ez a kérdés fel fog vetődni, azt is pontosan tudja, milyen választ fog adni rá, de megjátsza, hogy legalább elgondolkodik rajta. Ford is tudta ezt. Ismerte a módszereiket. 

• Sajnálom, Ford. De fontos hírt kell közölnöm magával. Leváltjuk a posztjáról. Új elnököt nevezünk ki az Egyesült Államok élére. 

Ford számított erre. Nem lepte meg. 

• Ki lesz a szerencsés? 

• Maura Smith Jefferson. - hangzott az önelégült válasz.

Ford a homlokát ráncolva a hírre, azt latolgatta, vajon ez a lépés hová fog vezetni.

• Maura mit szól ehhez? 

• Alaposan felkészítettük rá. 

Ford hallgatott. Majd megszólalt.

• Maura maguk mellé állt? Egészen biztos ebben? 

• Nézze Ford, Maurának nem hagytunk más választást. Magával túl kegyesen jártunk el. Remélem tisztában van vele, hogy mindannyian meg fognak halni abban az épületben. 

Ford ismét hallgatott. Erre nem tudott mit mondani. Vett egy mély levegőt, és kinyomta a telefont. Tudta, hogy amit a vénség mond, puszta fenyegetés. Az istenek túl erős energetikai teret alakítottak ki a JCS körül, hogy ettől a fenyegetéstől megvédjék őket. A gyomra mégis összeszorult a vén chimera szavai hallatán. Ösztönös reakció volt, mégis, kirázta a hideg, és amikor visszament a hallba, az istenek mind rá néztek.  Mélyen, a szemébe fúrták a tekintetüket. 

• Nos? Kellően rádijesztett? - kérdezte Lucifer, enyhe cinikus éllel a hangjában. 

Ford lehajtotta a fejét.

• Csak egy kicsit. 

• Minden szava hazugság. Itt, a mátrixban az teremtődik meg, amit igaznak hisztek. - kommentálja a Fényhozó bölcsen. 

• Tudom, de mégis.. Maura Smith Jefferson lesz az új elnök…

Erre az emberek is felkapták a fejüket. Ford nem beszélt hangosan, voltaképpen csak Luciferrel beszélt, mégis, a hangja bejárta a termet. 

• Hogy micsoda?... - May C. Clark Fordhoz lépett. - Ez lehetetlen. Maura nem kész arra, hogy elnök legyen. 

• Soha nem is volt, és szó sem volt arról, hogy valaha elnök lesz.  - Alexander is Fordhoz lépett. - A helyzet az, hogy ez egy gyors, vészhelyzeti lépés volt tőlük. Kellett egy jól irányítható báb. 

• Tisztában vagyok vele.  - mondta Ford. - Azonban éppen ezért a következmények beláthatatlanok. 

• Ha Maura az új elnök, az emberiség melléjük fog állni. - jelentette ki Charlotte Lincoln határozottan. Az elit élén állt, de csak azért, mert úgy döntött, ennek a kis csapatnak a vezetőjeként talán még menthető a helyzet. - Maura közkedvelt lesz és az ember minden szavát el fogják hinni. 

• Azt kétlem.  - szólt közbe Lucifer.  - Gondoskodunk időben a kollektív tudat átprogramozásáról. Nem fognak hinni neki. Nem tudja majd bizonyítani az állításait. 

• De a nép sebezhető, hiszékeny és fél. - kontrázott rá Alexander. - A félelemmel teli ember irányítható a legjobban. Egy szimpatikus személyiség, ráadásul latin-amerikai származású nő kiváló választás. Az emberek figyelni rá. 

• De ez csak az Egyesült Államok. A világ többi része magasról tesz rá majd. - mondta Pete. Nathalie megfogta a kezét. Érezte, hogy a férfi tenyere izzad, és enyhén remeg a keze. Jól leplezte a félelmet, az biztos. Ez is egy stratégia: mindennel szemben közönyösnek tettetni magunkat, mintha nem érdekelne, pedig valójában igen. 

• Pete.. - Nathalie biztatóan szorította meg a kezét. - Az nyilvánvaló, hogy az USA csak névleg irányítja a világot, Európa pedig olyan messze van tőle, számukra ez egy másik világ. De mégis, a JCS itt van.. és okkal van itt. Ez egy felettébb terhelt ország, nagyon erőteljes karmával. 

• Az indiánok lemészárlására gondolsz? Vagy arra, hogy ennek következtében még saját anyanyelvük és igazi kultúrájuk sincs? Arra, hogy mindenért meg fognak fizetni azok, akik már a sokadik leszármazottai azoknak, akik azokat az amúgyis meggyengült indián törzseket lemészárolták? 

• Igen, Pete. Az USA éppoly látszatvilág, mint a mátrix. Semmit sem számít, hogy itt az emberek mit hisznek. Az egész világ erejére van szükség. Az USA csak egy szelete a mátrixnak. Pete.. ne félj semmitől. Bízz bennük. -mutatott az istenekre. 

Az elit többi tagja is közelebb jött az istenekhez, és a kongói föld alatti menekültekhez is közel. Túl közel. Olyannyira, hogy a föld alatti emberek rémülten hátrálni kezdtek. Jezuel hangosan szólalt meg, hogy ennek véget vessen. Minden kialakulófélben lévő ellentétnek. 

• Emberek! Habár itt sokféleképpen vagytok jelen, elit és nem elit, föld alatti és földfelszíni emberek, átlagemberek és hatalommal bírók, mégis, azt mondom nektek, kössünk békét. Ide most egység kell. Másképpen nem tudjuk megóvni a világotokat. 

Raymond szúrós szemmel méregette Jézus égi megtestesülését. Az első sokkon túl, amikor felismerte a Megváltót, most előjött benne az évezredes ősi dogmák nevelése. 

• Jézus! Miből gondolod, hogy itt bárki békét akar kötni? Mi nem kértük, hogy idehozzatok minket. Várta a csapatunkat az űrhajó, hogy időben meglépjünk innen. Erre ti beleköptetek a levesünkbe. A lányomat jól elfordítottátok a valódi céloktól, és rávettétek, hogy a földalattiakat Kongóban megvédje, majd még arra is, hogy akkor vezessen minket ki a miattatok, Morpheus kristálya miatt összeomló földalatti világból, amikor a téridőkaput megnyitottátok. 

Az elit csapata fennhangon helyeselt. 

Raymond magabiztosan folytatta.

• Itt, ezen a bolygón még mindig mi vagyunk az urak. Semmi sem mutatja ezt jobban, minthogy az elit új elnököt választott a világ vezető országának. Megteheti és megtehet bármi mást is, amihez csak kedve van. Mi úgyszintén. Lehettek ti bármilyen istenek, Létezők, a Földön mi élünk olyan fizikai testben, amit az emberiség táplál. Ez nagyobb hatalom, mint amit ti valaha elképzelni tudtok. Egyébként is, minek jöttetek ide? Nyilvánvalóan azért, hogy mostantól ti uralkodjatok itt. Csupán átvennétek a helyünket, magatokat jónak mutatva. - Raymond arcán a megvetés szinte sütött. - Nem akartok ti sem más egyebet, mint amit mi. Hatalmat a világ felett. Érthető, a Világegyetem így működik. Az erősebb uralkodik, a gyenge szolgálja. De még mindig itt vagyunk, és amíg itt vagyunk, mi vagyunk az urak. 

• Nincs úr és nincs szolga. - jelentki ki Jezuel.

• Ezek a nagy szavak csupán szavak. - így Raymond. - Ezzel a kamumesével etettétek a hívőket is, csak éppen kifordítva. 

• Nem mi etettük meg velük a hamis isten mítoszát. Hanem ti. A bölcsességnek híján vagy, Raymond Lincoln, a hatalomvágynak annál inkább birtokában. - mondja Jezuel. - Én nem egyezséget kínálok. Sem kompromisszumot. Csupán békét, itt, ebben az épületben. Az elit többi tagja nincs itt, ti csak egy része vagytok a háttérhatalmi elitnek, egyfajta száműzöttjei. Mindegyikőtök, aki itt van most, már nem tartozik hozzájuk, közéjük. Végeztek veletek, és levették a kezüket rólatok. Ezt te is tudod, Raymond. A háttérhatalmi elit erősebb tagjai már nincsenek a Földön - ha már ott tartunk, hogy az erősebb uralkodik, a gyenge szolgálja - az erős uralkodó elit úgy elmenekült innen, hogy nyomuk sem maradt. Akik itt vannak, mindannyian csupán tovább játszák a színjátékot. 

• Miből gondolod, hogy levették a kezüket rólunk? - Raymond tudta ezt, mégsem akarta elfogadni. Az elit többi tagja, a teremben ácsorogva, úgyszintén tudta. 

• Abból, Raymond, hogy abban a pillanatban, amikor a téridőkaput kinyitottuk, ők nem rántottak titeket vissza. Hagyták, hogy véghezvigyük a folyamatot. Ahogyan a Szaharában is hagyták. Mert nem áll már érdekükben a Földön maradni, sem uralkodni. Ideje észrevenned, hogy a királyságotok ideje lejárt. - Jezuel szavai igazak voltak. A JCS központjában az emberek megdöbbenve, sebesen járó gondolatokkal a fejükben, hallgatták a párbeszédet. 

• De hiszen, ha nem uralkodnak ezen a bolygón, hogyan is lett volna hatalmuk visszarántani bárkit is? - szólt közbe Pete. 

• Úgy, hogy nem áll hatalmukban. Valóban nem. Már nem.  - mondta összeráncolt homlokkal Nathalie. - És ezért vették le a kezüket azokról, akik most idekeveredtek. Nem akarták ők levenni a kezüket az övéikről. Csupán nem volt más választásuk. A saját fajtájukon eddig is csak azért tartották ott látszólag óvó kezeiket, mert túl nagy kockázattal járt volna bárkit is elengedni közülük, hiszen mindennel tisztában vannak. A tervekkel… azzal, hogy mi a háttérhatalom következő lépése… azzal, hogy kik menekülnek el és hova, mikor és szándékoznak-e visszatérni a Földre…és tudnak még sok titkos paktumról és egyezményről, sok trükkről és A,B,C,D és egyéb tervekről, ha nem jön be a menekülés. Soha nem engedtek el senkit maguk közül, inkább likvidálták a családjával együtt. Túl könnyen lesz belőlük ugyanis a saját fajtájuk árulója, mert mindaz, amit itt megélnek, csupán kényszer. Itt van mindjárt ő. - mutat Charlotte-ra. - Látszólag velük van, de valójában soha nem is volt velük. Egész életében erre készülhetett.. tudom, mert én is.

• Mégis mire? - kérdezte Pete a lányt. Csodálkozva és gyanakodva méregette Charlotte-ot. 

• Arra, hogy az istenekkel legyünk, hogy valami nagyot, fontosat és sorsdöntőt hajtsunk végre, ami örökre megváltoztatja a Föld útját. Ami visszahelyezi ezt a bolygót a helyes útra. Nézd a szemeit, Pete… nézd az elszántságot bennük, nézd a csodálatot, ahogyan az istenekre néz. Ezt nem lehet megjátszani. A többiek nem látják, mert háttal áll nekik. Még a saját apja sem látja…

• Na ebből elég! - Raymond a lánya vállát átkarolva próbálta őt elvonszolni onnan, ahol lábait megvetve állt. Charlotte lerázta magáról az apja kezét. - Apa, itt az ideje, hogy a saját utamat járjam. 

• De te az ELIT tagja vagy. 

• Sosem volt a tagja. Csak beleszülettem egy életbe, ami nem az enyém. 

• Akkor sem fordíthatsz hátat senkinek. Sem így, sem úgy. 

• Nem is teszem. Nem figyeltél Jezuelre, apa. Békét kínált. Nem megalázkodást. Ami a valódi elitet illeti, nos, az nincs itt. Mi vagyunk az ő szemükben a gyenge pontok. Okkal lettünk szétválasztva tőlük, és tudod mit, apa, én biztos vagyok benne, hogy soha nem volt semmilyen űrhajó. Igazán mehettünk volna más útvonalon is, nem a föld alatti alagútban. Pontosan tudták, akik elküldtek oda  minket, hogy össze fog omlani a lenti világ, és a halálba küldtek minket. Mi vagyunk az elit “gyenge” része, ezek szerint. Gyengék vagyunk abban, hogy nem tudunk érzéketlen szociopaták maradni, és hideg fejjel végigcsinálni akár egy bolygóméretű irtást is. 

• Az sem kizárt, hogy ők maguk is akarták a földalatti társadalom összeomlását. - tette hozzá Alexander. - Hiszen nem állt érdekükben tovább támogatni őket, mivel tudták előre, hogy Morpheus ébredése meg fog történni. 

• Tudták. - vágta rá Lucifer. - Ahogyan azt is tudták, hogy úgy szabadulnak meg az elit gyenge tagjaitól, hogy hozzánk csapják őket, illetve amit az itt tartózkodó elit tagjai nem tudnak.. - és itt mélyen Charlotte szemébe nézett, várva, mi lesz a lány reakciója - az elit nagyjából harminc százalékát likvidálták. Csapdába csalták őket, és nem volt nehéz. A menekülési eszközök, az űrhajók voltak a csapda. Úgy voltak vele, ez járulékos veszteség. Ahogyan ti is. - nézett tovább a lányra. Charlotte nyelt egyet, mélyen megrázták a Fényhozó szavai, de fel is ébresztették arra, valójában mekkora mocsok részei voltak ők eddig, és abban is, hogy jelenleg a legjobb helyen vannak. 

2. Jezuel - A TUDÁS AZ IGAZI HATALOM

Ford elnök telefonja ismét megszólalt. Ismerős szám volt a kijelzőn. A Fehér Ház elnöki irodájának telefonja. Felvette, ott, mindenki előtt. Ezúttal nem vonult félre többé. Nem látta okát. Megértette, hogy itt mindenki tiszta lapokkal játszik.

• Maura! Örülök, hogy hallom a hangodat. - szólt bele. 

• Nem kell a színjáték, Max. - válaszolt keményen az újonnan felavatott elnökasszony. - Tudom, mi a véleményed, de nem érdekel. Azért hívlak, mert átadnék neked egy üzenetet. 

Ford tudta, hogy honnan és kitől.

• Hallgatlak. 

• Nos, Max. A Chimera Szövetség üzenete a számodra a következő. - papírzörgés. Elképesztő, de Maura Smith Jefferson, az Egyesült Államok új elnöke felolvasta az üzenetet. Vagy nem képes arra, hogy megjegyezze, vagy nem akart hibázni. Ugyanis gyanúsan remegett a hangja. Ford mosolygott magában. Hát igen. Ilyen az, amikor valaki elnök ugyan, de szívében nem az, és még mindig a korábbi elnököt tekinti vezetőnek. Nem saját magát. Ezt a fiatal, mindössze negyvenéves nőt egycsapásra a világ egyik vezetőjévé tették, ráadásul egy olyan korban, amikor a mátrix nem létezik többé. Az istenek a Földön vannak, és az emberek rájuk szavaznak.. - A Szövetség egyezséget kínál a Jesus Christ Superstar központjában lévő Létezők és emberek számára, beleértve a földalatti embereket, a földfelszínieket és az elit szerencsétlenül odajutott tagjait is. Az egyezség a következő. Felhagyunk minden fenyegetéssel, visszavonunk minden támadó célzatú lépést, nem befolyásoljuk az emberiség tudatát azzal, hogy magunk felé mozdítjuk őket, általam, az új elnök által érzet szimpátiát felhasználva. Cserébe azt kérjük, a Létezők távozzanak a Naprendszeren túlra. Felhagyunk a mátrix, az Univerzális Törvényekkel ellentétben álló üzemeltetésével. Visszavonunk minden mérget, minden mentális, testi és lelki ráhatást. Minden típusú fegyvert. Békét ajánlunk. Amennyiben a Létezők kilépnek a Naprendszerből, minden visszaáll a régi kerékvágásba, annyi különbséggel, hogy az emberek szabadon rendelkezhetnek a sorsukról. Szabad kezet adunk nekik, az eddigi, jól bevált gyakorlattal ellentétben. Maximmmilan Ford, 24 órát kaptok a Létezőkkel együtt, hogy választ adjatok nekünk. Ha a 24 óra letelik, és nincs válasz, megindítjuk az első atomcsapást az emberiség ellen. Ha a válaszotok igen, minden atomfegyvert megsemmisítünk és nem építünk újakat. Ha a válaszotok nem, Japán, Észak-Korea és Oroszország úgyszintén atomcsapást indít. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Észak-Atlanti Katonai Szövetség szerződése értelmében az Európai Unióval karöltve, minden vezető állam elit tagjai aláírták a közös egyezményt, miszerint, amennyiben az istenek nem távoznak innen, a bolygót megsemmisítjük. Várjuk a választ, Ford. 24 óra.  Se több, se kevesebb. - azzal Maura bontotta a vonalat. Hátradőlt a székében, a Fehér Házban, az elnöki irodában. A homloka is izzadt, a tenyere is. Egész testében remegett. Egyáltalán nem volt biztos abban, hogy amennyiben atomcsapást indít az elit a Föld ellen, neki valóban menekülési útvonalat adnak. Tisztában volt vele, hogy ő csupán egy eszköz. Semmi több.  

Ford letette a készüléket egy asztalra, és ő maga is lerogyott mellé, egy székre. A telefonhívás végig ki volt hangosítva. Mindenki hallotta, a rendkívüli akusztikájú JCS hallban. Maura minden szavát hallották, és rögzítették a hívást. Hamarosan telepakolják vele a médiát, hogy az egész emberiség hallja, milyen is a világot irányító rejtett kéz. 

• Ez nem egyezség lenne.  - mondta Ford. - Ez zsarolás. 

• Hát persze, hogy az. Nem is vártunk tőle többet. - Charlotte leült az elnök mellé. - Uram. Nem hinném, hogy egyáltalán törődnünk kellene ezzel. Az istenek erős védelmet alkalmaznak a Föld körül. Eddig sem tudták az atomfegyvereiket bevetni. 

• Nem lehetünk abban biztosak, hogy ezután sem tudják. - mondta Alexander. - A háborúban egy biztos: az, hogy az ellenfél előbb-utóbb lépni fog. 

• Igen, igaz. - mondta Charlotte. - Tudom, hogy naiv vagyok, kezdő és tapasztalatlan. De azt gondolom, ez itt a mátrix, és rajtunk áll, mi fog benne történni. Össze kell adnunk a mentális erőnket. Mindenkiét, aki itt van, sőt, a teljes emberiségét is. Mozgósítani minden érzést, minden gondolatot és teremtéssé transzformálni. Van rá 24 óránk. Amikor letelik, meg fogják nyomni a piros gombokat és mi készen állunk rá. 

• Valahogy annyira gyanús ez nekem. - szólt közbe a vén szipirtyó, May C. Clark, az elnök valamikori jobbkeze. Számtalan taszító tulajdonsága ellenére megvolt benne az a képesség, ami mindenkiben, aki most a JCS központjában a néhai elit tagjai közé tartozott. Mégpedig az, hogy tudott a győztes oldalra állni. Ők az elit gyenge pontjai… akik nem állnak bele egy világméretű és értelmetlen zsarolásba, amit azok indítottak el, akik maguk is a mátrix rabjai. - Pontosan akkor jön ez a zsarolás, amikor mindenki itt van? Nyilván, tudták előre, hogy így lesz. 

• Mindent tudtak előre, és most csupán egyfajta D tervet léptetnek életbe. - mondja Alexander. - Ez egyértelmű. El kell indítanunk a globális tudati programozást a mentális teremtésre. Ehhez szükségünk lesz a …. - tekintetével a teremben kutatva, találkozik a pillantása Achremonnéval. - A démonokra. A teljes setét oldalra. 

• Meglepő ez éppen tőled. - Pete a valaha volt hadvezérre nézett, aki az elit oszlopos tagjaként éppen a háborút képviselte. Az emberek ellen vívott rejtett háborút sokkal inkább, mint bármilyen szemmel látható háborút. 

• Most ez nem fontos. Jó lenne, ha Jezuelt követnétek, ahogyan akkor is ezt tettétek, amikor a földön megtestesült, és bálványként imádtátok. Követtétek minden szavát, most is így a helyes. Én magam is így teszek, és tudod miért, Pete? 

• Emészt a kíváncsiság…

• Azért, Pete, mert ez az EGYETLEN HELYES ÚT. 

• Éppen te mondod… eddig nem a helyes úton jártál, ahogyan senki sem, aki itt, ebben a teremben az elit közül való. 

• Én nem vagyok az elit közül való, ahogyan Ford elnök sem, sőt, May sem. Csupán alkalmaztak minket, mi több, tárgyként tekintettek ránk. Puszta eszközként, ahogyan most Maurára is. Ahogyan rátok is. Semmiben sem különbözünk a szemükben tőletek, és higgyétek el, ha nem vagyunk elég ügyesek, mi is a járulékos veszteség kategóriába fogunk tartozni. 

Achremmon ekkor jött előrébb, és közvetlenül Alexander előtt állt meg. 

• Tudod, Alex, amikor abban a spirituális Anubis szentélyben vesztegeltem a mátrixban, évekig, és kiadtam magamat egy kókler csodacsinálónak, elfogadtam azt, hogy egyelőre így tudom átvinni a tudást. Hagytam magamat így megalázni, de nem éreztem egy percig sem annak. Így is lehet szolgálni, és te sem szolgáltál másképp. Kiadtad magadat valakinek, aki nem vagy. Ahogyan itt mindannyian. - teátrálisan mutatott a teremben körbe. - Senki sem az a mátrixban, akinek látszik. Én nem vetlek meg azért, aki voltál, sem azért, aki vagy és aki leszel. Ez mind csak szubjektív idő. Semmi több. Többször is végig kellett játszanom ugyanazokat a jeleneteket a mátrixban. Többször törtem ki Anubis szentélyében, Richard testéből. Többször néztem végig, hogy Sarah átalakul a Nibirun, mint ahányszor te megszülettél a Földön, mert a mátrix egymásra épülő időismétlő síkokból áll, hogy a háttérhatalom biztosra menjen, amikor el akar érni valamit. Ez az idősík, a TIZENÖDÖTIK MÁTRIX, nem ad nekik lehetőséget az ismétlésre, és ehhez az is hozzájárult, hogy te és a többiek, akik itt vannak, kiemeltétek ezt a mátrixot a földi síkok mindegyikből, pusztán azzal, hogy egy helyen vagytok és EGYÜTT. Ez a kulcs. Az egység. 

• Köszönöm, Achremmon. Akkor hát beszéljük meg, hogyan legyen.

• Előbb.. - intette le Achremmon, és Ford mellé telepedve maga köré intett mindenkit, aki ott volt a JCS-ben azon a napon. - Elmesélek egy történetet Nektek. Egy valós mítoszt, amely nem pletyka és nem másítás. Igaz, minden szava, azért, mert EMLÉKSZEM RÁ, OTT VOLTAM, amikor megtörtént. 

3. Achremmon. A sötét oldal igaz története

Achremmon végignézett a hallgatóságán. Körbeülték. Mindannyian. Mindenki kíváncsi volt az egyik fődémon szavaira, akinek bölcsessége felülmúlta minden emberét, és eddig is biztonságban tudta a világot. 

• Ahhoz, hogy a világ felébredjen, és a mátrixot maga mögött tudhassa, minden oldalnak egyben kell lennie. A világ legnagyobb hibái közé tartozik a dualitásba vetett hit, holott a dualitás csupán egy illúzió. Az illúzió lényege, hogy állandó harc van a Földön és az égben a fény és a sötét között. Nincs. Soha nem is volt. A harc a Földért mindig is a Földön élő humanoid életformák - emberek és emberek előtti emberek, akik egyfajta plazmikus testben éltek, illetve  azután  kristályos testben -, és a Földet mindenkor leuralni akaró hatalom között zajlott a szabadságért. A harcban a humanoidok kérhették MINDEN OLDAL segítségét, ha nem tették, veszítettek, mégpedig azért, mert mindennek egységben kell lennie egy humanoid életformában, hogy önmaga legyen, és ezáltal visszavehesse a szabadságát, hiszen a szabadság lényege az, hogy nem terhel semmi, nem húz vissza semmi és nem állít meg semmi abban, hogy minden fegyveredet - azaz minden képességedet bevesd. A dualitásba vetett hit abban akadályozza meg az embereket, most is, más korokban is, hogy minden oldalt magukba hívjanak. 

Valaha régen a Földön a humanoidok minden oldalt magukban foglalva, egységben éltek kívül is, belül is. Nem létezett sötét oldal, fény oldal, csak a nagy EGY. Nem létezett a Földön félelem, se fájdalom, ezek ismeretlen érzések voltak. Nem történtek sokáig, nagyon sokáig, olyan események a Földön, amelyek bármilyen szenvedést is jelentettek volna az itt élőknek. Csak az öröm és boldogság, béke és nyugalom állapotát ismerték. Számukra ismeretlen volt egy olyan élet, ahol bármi történhet, és arra reagálni kell. Ez a társadalom sokáig fennmaradt ugyan, de hirtelen bukott el, éppen a merevsége miatt - mert a humanoidok nem tudtak reagálni a hirtelen bekövetkezett változásokra. Megijedtek a fájdalom, a félelem érzésétől, amit már akkor megéreztek, amikor még csak egy pici módosítás történt az életükön - egy egészen apró esemény, amely nem illet bele megszokott életükbe. Ezután gyorsan követték egymást az események. Az idő és a tér felgyorsult és egymást érték a minden felforgató és megváltoztató történések, amelyek lerombolták a társadalmukat. Nos, ekkor még, a Földet leuralni akaró idegen, erőszakos fajok szövetségének nemigazán kellett megerőltetniük magukat, mert pusztán annyi elég volt, hogy megváltoztatták a Földön a valóságot. A humanoidok nem az eseményektől ijedtek meg elsősorban, sokkal inkább attól, hogy változás van. Változás, amely más, mint az eddigi életük, és erre nem tudtak reagálni. A harcot, küzdelmet sem ismerték, ahogyan az ellenállást sem. Nagyon hamar veszítettek, és véglegesen el is tűntek. Nem maradt belőlük más, mint emlék… és egy icipici darabka a DNS-etekben, nektek, embereknek. Egy darab emlék, amely őrzi azt, milyen volt a szép, boldog világ, és mennyire nem működött. 

Azután újabb humanoid fajok jött erre a bolygóra. Már ismerte a félelmet és a fájdalmat, ismerte a változást is, de nem ismerte a harcot és a veszteséget sem, nem tudta kezelni, sem felkészülni rá. Nem volt arra terve, hogy ha veszít, mi legyen a következő lépése a túlélése érdekében, és nem volt stratégiája sem a küzdéshez. Egyértelmű volt, hogy ez is elbukik. Könnyedén és gyorsan buktatták el.

Az ezután következő humanoidok már alacsonyabban fejlettek voltak mind a fizikumukat, mind a DNS-szerkezetüket tekintve. Ennek következtében erősebben kapcsolódtak a Föld fizikai síkjához, jobban tudtak alkalmazkodni és ismerték a harcot, ismerték a veszteséget és volt rá tervük, hogy mi történjék, ha veszítenek, hogyan alkalmazkodjanak egy vesztes helyzethez. Az ellenállásuk azonban gyenge volt, és a vesztes helyzetben túl hamar adták meg magukat. Hiányzott belőlük az elszántság és a győzelembe vetett hit, túlontúl alkalmazkodóak voltak, így ők voltak az első humanoidok a Földön, akiket már nem lemészároltak, hanem rabszolgásítottak. A fizikai test előnye a fizikai síkhoz való erős kapcsolódás, hátránya, hogy nem lehet elszökni belőle. Minden egyes humanoid faj kihalásakor a humanoid, mint olyan, veszített a DNS-szekvenciából, amely egykor olyan magasan fejletté, plazmikussá és boldoggá, amolyan lebegőssé és halhatalanná tette őket. Akkor, amikor már fizikai testbe kényszerültek, a DNS fele se volt meg. Ezt a rabszolgásító, uralkodó faj könnyedén fordította ellenük úgy, hogy könnyű volt őket megtörni fizikai determináltságuk révén. Ezután ez a faj is kihalt, mert a szabadságra voltak teremtve, és nem a rabságra, számukra a rabság gyilkos tény volt. Őket már azok a humanoidok követték, akik a legerősebbnek tűnő projekt volt valaha is, erre a bolygóra szánva, az Atlantiszi Közösség. Itt ötvözték az istenek az emberi és isteni testet, minden gátló tényezőt kizárva, és minden kockázatot is. Itt ez volt a hiba. A kockázatot ugyanis lehetetlen kizárni. Amint valaki élni kezd egy bolygón, az maga a kockázat. A bolygó ugyanis saját élettel rendelkezik, és ahhoz alkalmazkodni kell, az alkalmazkodás pedig maga a kockázat. 

Az atlantisziak úgy buktak el, hogy a rabszolgásító faj beépült közéjük. Nem tudták megkülönböztetni ugyanis a jót és a rosszat egymástól, számukra minden EGY volt. Ami most hiba, a jelenkori társadalomban, hogy a dualitást igaznak hiszik az emberek, és ezzel gyengülnek el, az ott előny lett volna, mert megadta volna az atlantisziaknak a megkülönböztetés képességét, de számukra nem létezett a dualitás és fel sem ismerték. 

Ez okozta végeredményben Atlantisz vesztét. Azután pedig… jöttetek ti. Akik most emberi testben élő Létezők vagytok, de álruhában, még saját magatok elől is elrejtve. Saját magatok felfedezésében az első lépés az, hogy megtanultok bánni a sötét részeitekkel, amelyek az ismeretlen tartományba tartoznak, azután a kívül élő sötét oldallal, és azt egységbe integrálni önmagatokban. Ezután jöhet csak a fény részetek, amelyet születésetektől ismertek és tudjátok, milyen. A fény részt könnyű azonosítani, a világotokban erről világos tanítások vannak. A sötét részről már kevésbe, az tagadva van, ellökve és főleg rejtve van. 

Pedig a sötét részetek ismerete nélkül saját fényeteket sem tudjátok beintegrálni, és csak azután következik az a lépés, amikor rájöttök, eddig is egyben voltak bennetek ezek: a sötét és a fény. Sosem voltak külön. Majd ezután a külső sötét és fény oldalt is meg kell tanulni egyben látni, mert egyek, sosem voltak külön - a dualitás tényleg csak egy illúzió, de ez az illúzió a kezdetekkor elég volt ahhoz, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól, a támadást a védekezéstől, hogy kezdettől ismertétek a félelmet és a fájdalmat, és kezdettől rabok voltatok: ez arra készített fel titeket, hogy ki tudjatok jönni a mátrixból, hiszen a mátrixot csak ezen részek azonosításával lehet egyáltalán felismerni. Az egy nehézség, hogy a sötét oldal és a mátrix messze nem ugyanaz: a mátrix egy illúzióháló, amely éppen arról szól, ami nincs: egy vetített, virtuális, könnyűnek tűnő, mozdulatlan, változatlan világ, amelyben a szabadság illúziója mellett vagytok irányítás alatt, és ha saját sötét részeiteket megismeritek, rájöttök, hogy miért tudtak irányítani titeket, hol volt a gyenge, felfedezetlen, kidolgozatlan és feloldatlan pont bennetek. 

A ti létezésetek sokkal erősebb formája a földi létnek, mint előttetek bármelyik humanoid faj. Ti vagytok a humanoid létforma csúcsa, a teljesség maga, egy faj, amelyik tud fizikai testben létezni, és tud alkalmazkodni gyakorlatilag mindenhez, rabnak születik és a szabadság számára egy választás, ugyanakkor ismeri jól a félelmet és a fájdalmat, a veszteséget, és a küzdést is, és azt is, hogy a félelmet, a fájdalmat és a veszteséget hogyan kezelje. Sokkal erősebbek és tökéletesebbek vagytok, mint egy látszólagos tökélyre fejlesztett, fénytesttel rendelkező humanoid lény, aki az első erősebb fuvallatra összeomlik. 

Ismeritek a világ gonosz részét is, ismeritek a világot uraló hatalmi szövetséget is. Ismeritek a fényt, az örömöt és a boldogságot is, de ha elveszik, és éppen nincsen, tudjátok, hogy bármikor visszatérhet és tesztek is érte, hogy így legyen. Sokkal kevésbé éltek illúzióban, mint a titeket megelőző korábbi emberi fajok. 

A sorsotokat is tudjátok irányítani, ami a kollektív tudat minden egyéni döntést kizáró léte miatt korábban a humanoidnak lehetetlen volt. A sorsot csak az uralkodó fajok szövetsége tudta itt irányítani, és könnyedén megtehette, mert a kollektív EGYtudat miatt az itteni lényeknek semmilyen szabad akarata nem volt. 

Azt gondoljátok, hogy fejletlenek vagytok, és kiszolgáltatottak, valójában nem. Sokkal kevésbé vagytok azok, korábbi létformáitokhoz képest, akik mind kihaltak és elveszítették DNS-szekvenciájuk és ezzel együtt tudásuk és emlékeik javarészét. 

Valóban mélyvízbe vagytok dobva a mátrixban, de éppen ez a szép benne. Igazi, emberhez méltó kihívás kitörni belőle. 

A sötét oldal az a részetek, amellyel kapcsolódni tudtok ide, a fizikai síkra, az a rész, amellyel túlélni, alkalmazkodni tudtok, amely ismeri a félelmet, a fájdalmat és a veszteséget, amelynek van terve mindenre, van stratégiája, és van ereje mindenhez. Ezért maradtatok életben a legerőteljesebben leuraló és rabszolgásító mátrixban - korábbi megtestesüléseitek ennek negyedét sem élte volna túl. 

Most vagytok a legfejlettebbek, és méghozzá úgy, hogy DNS-szekvenciátok nagy részét puszta mentális erővel már visszaépítettétek, mégis, az a fajta gyengeség hiányzik belőletek, amely annak idején a korábbi humanoidok vesztét okozta, a DNS-etekben csak az erősségek vannak jelen korábbi megtestesüléseitekből. 

Akkor, amikor még nem volt megkülönböztetve az elmében a sötét és a fény oldal, a démonok az emberek -az akkori humanoidok - szerves részei voltak. Azok, akiket most a világ démonokként ismer, beleértve jómagamat is, humanoid lények voltak, emberi testben, és mi voltunk a Föld  védelmezői. Minden humanoid adott feladattal érkezett le, - ahogyan most is -, és ezt a feladatod, kiküldetést pontosan ismerte. Mi voltunk a védelmezők, akik egyszerre védelmezték a fizikai síkot, - ami akkor egyfajta fénymátrixot tartott fenn -, és a többi humanoidot is a megszálló, uralkodó fajokkal szemben. A többiek nem ismerték a félelmet, fájdalmat, harcot, mi igen. Nem ismerték az uralkodni akaró szövetséget, mi igen. 

Fokozatosan szétváltak tőlünk, mert már akkor, az ember első humanoid megtestesülésekor is, a háttérhatalmi szövetség létezett, és egyfajta illúzióba ringatta az ittenieket. Minket elutasítottak - ekkor Jahve még nem is létezett -, és elzárkóztak a védelem elől, amit nyújtottunk nekik. Ez a bukásukhoz és eltűnésükhöz vezetett a Földről. Így ment ez a következő humanoid fajnál is, és a harmadiknál pedig egységben érkeztünk ide, de  legyőztek minket azzal, hogy felvették az istenek alakját - ez úgy hárommilliárd évvel ezelőtt lehetett, nagyjából -, és a humanoidok nekik hittek, ismét. 

Majd Atlantisz születésekor az atlantisziak be sem engedtek minket, egyedül a Fényhozót engedték be, mert nélküle nem lehetett volna megalkotni Atlantisz fizikai síkját. Atlantisz végül elbukott, ahogyan a többi társadalom is, mert nem tudták kezelni mindazt, amit most ti sötét oldalnak neveztek - megjegyzem hibásan, és hibás hitrendszer alapján -, a félelmet, a fájdalmat, a veszteséget, a harcot és a túlélési stratégiákat. Azaz szembenézni mindenfajta kihívással, ami ezzel a bolygóval együttjár. Ti mégis szembe tudtok nézni ezekkel, mert belül van a “sötét oldal”, nem kívül, de ismételten egyfajta hibás hitrendszer alapján nem magatokénak tulajdonítjátok ezeket, hanem kívülről jövő támadásnak hiszitek mindazon kihívást, amit ez a bolygó számotokra mint fejlődési lehetőség, ad. Beleértve ebbe magát a mátrixot is. Viszont a túlélési stratégiák már bennetek vannak, ahogyan minden korábbi bukás emléke is, valamint az, hogy hogyan kerülhettétek volna ezeket el, és ezeket az elkerülési stratégiákat a tudatokoba integráltátok, ezért a mátrix nem tud kikezdeni titeket. Legyőzhetetlenek vagytok. 

Mély csend volt a teremben. Minden ember hallgatott. A föld alattiak tudtak erről, számukra ez nem volt új, az volt az új, hogy a fenti emberek semmit sem ismertek ebből a nagy, ősi igazságból. Az istenek is hallgattak, mély tisztelettel övezték Achremmont amióta csak létrejött a Forrásban, mint minden bolygók legerősebb védelmező entitását, aki a harcra, a kihívásra és az erő mozgósítására született. 

• Amikor Atlantisz elbukott, mi, démonok, mindannyian a föld felszíne alá lettünk száműzve. A lenti emberek sokszor láttak is minket, és létezésünkről is tudtak. Nem zavarta őket a jelenlétünk, tudták, mifélék vagyunk mi, de kiszabadítani minket nem volt erejük. Időnként a fentiek is láttak minket, de ők félnek tőlünk, mert a hitrendszerükbe bele van kódolva az elutasítás felénk. A föld felszíne alá zárva sokszor kitörtünk onnan, de a fenti emberek hitrendszere miatt nem tudtuk hosszú ideig megvetni a lábunkat a felszínen. Pláne nem a fizikai síkon. Nem tudtuk az emberiséget évezredeken át megvédeni semmitől. Azt tett a háttérhatalom veletek, amit csak akart, mivel ha nagy nehezen feljutottunk a föld felszínére a föld alól amit ti tévesen “pokolnak” hisztek, és azt gondoljátok, mi a “pokolban” vagyunk, akkor száműztetek minket vissza, a föld alá. Azonban van más is. Jahve csak Atlantisz bukása után tudott érvényesülni. Annak előtte nem tudott a Földön testet ölteni, és most is csak úgy, hogy beleszállt egy humanoid testbe és elmébe, valamint lélekbe, azt szó szerint felfalta, majd egy istenség alakját öltötte fel. Ismertétek őt Ammon-Ré-ként is, Allahként is, a mostani közismert neve Jehova, és tévesen Jézussal és a Feltámadással hozzák összefüggésbe. Jahve az új, mostani mátrix létrehozásakor, az időszámítás zéró pontján leállította az akkor ókori szupercivilizációk idejét, és új időszámítást nyitott, melyben nekünk, démonoknak ismételten nem volt helyünk. Az emberiségbe belekódolta a mi teljes elutasításunkat és a tőlünk való mélységes rettegést, hogy soha nem tudjuk az embereket tőle, és a háttérhatalom rémséges tetteitől megvédeni. Azonban a Vízöntő korának kezdetén ismét tágult a tér, az idő és a tudat. Az emberiség lassan, nagyon lassan, de ébredni kezdett. Fokozatosan beengedtek minket, titkos társaságokat alapítottak arra, hogy minket a föld mélyéről felhozzanak ide, de tevékenységüket nem kísérte túl nagy lelkesedés az emberek körében, bár olyan szélsőségesen már nem reagáltak ránk és a minket segítő emberekre, mint mondjuk az inkvizíció idején. Az emberiség fokozatosan nyitott felénk, és egyre érdeklődőbb lett. A kezdetek kezdetén még a létezésünket is letagadták, mostanra már tudják, hogy létezünk, és egyre többen azt is tudják, hogy nincs bennünk gonoszság - a gonoszság az emberben van, amikor Jahve hitrendszerét szolgálva minket egy fekete mágikus rítussal láncra ver, és azt kell tennünk, amit az embernek Jahve parancsol, méghozzá úgy, hogy maga az ember nem is tud arról, hogy nem a saját akaratát követi, hanem azt, amit Jahve ki akar hozni ebből. Jahve a világ megmentőjének szerepében tetszeleg, mind a mai napig - “legyen meg a te országod… legyen meg a te akaratod…” -, pedig Jahve nélkül is tovább működött volna a világ, a valós időben. A mátrix egy hamis, lineáris idősík, az egyetlen ahol Jahve mátrixa létezni tud, és ez nem az emberiség megmentése, hanem az emberiség lebutítása, és elaltatása, azonban ez csak egy véges megoldás lehet, mert egy időrés a valóságban voltaképpen, és mint minden ilyen, ez az időrés is bezárul. Most már ott tartunk, hogy a bezárulás megtörtént, és a hamis idő foszlányai lassan eltűnnek a Földről. Ez a mi új korszakunkat is jelenti. 

Valaha mi is humanoidok - emberek - voltunk. Emberi testben. Mostanra már nagyon sokat sérült a lelkünk és a tudatunk, mert több milliárd éve vagyunk bezárva, lekötözve, időnként felrángatva a Földre egy-egy fekete mágia miatt, azután újra eldobva, és azért is sérültünk sokat, mert az emberek elűznek, irtanak minket Jahve rituális szavaival, az ördögűzéssel, valamint azért is gyengültünk le, mert nem tehetjük, amiért teremtettek minket: nem védelmezünk. 

Azonban az elmúlt évtizedekben egyre erősödünk, mert egyre több ember szavaz nekünk bizalmat és megtagadja Jahve akaratát - nem használ minket fekete mágiához. Legyengítésünk és száműzetésünk másik oka a védelmezés megtagadása mellett az volt, hogy fekete mágiára használhassanak minket, egyfajta erőtlen szellemként, erőtlen entitásként, aki azt teszi, amit beleprogramoznak. Sokkal nehezebb létezési formában élünk, mint az emberek, akiknek a védelmezésére lettünk teremtve. Lefojtva, egy téridő nélküli síkon. 

Amikor Jahve a föld alá száműzött minket, még valamit beteljesített. Azt, hogy miután Mihael megalkotta Jahvét, és létrehozta a mátrixot, minket a saját másik felünkről, amit ti arkangyalokként és angyalokként ismertek - tehát egy démon és egy angyal egysége alkot egy EMBERT, ÉS KÉT EMBER JIN ÉS JANG RÉSZÉNEK EGYSÉGE ALKOT EGY ISTENSÉGET - leválasztott minket angyali részünkről, így az angyalok és arkangyalok a föld fölé lettek száműzve, mi pedig a föld alá, és közöttünk, a mi közreműködésünk és segítségünk nélkül jöhetett létre a mátrix, ahol sem mi, sem az angyalok nem lehetnek jelen, pusztán az emberek mentálisan és asztrálisan tudnak csatlakozni hozzánk. Az arkangyalok és angyalok úgyszintén a védelmezésre lettek teremtve, úgyszintén azt teszik, amit beprogramoznak nekik, ugyszintén tudják őket az emberek és a háttérhatalom fekete mágiás rítusokkal bekötni valahova - sok szerelmi kötés létesül angyali segítséggel úgy, hogy maga az angyal, legyengülve, fél-entitásként, démoni része nélkül, nem tud védekezni ez ellen -, és azután az angyalokat a fénynek, minket, démonokat a sötétnek neveztek el a mátrixban. 

Majd a mátrix gyengülni kezdett, és az angyalok és démonok síkja kezd összeérni, hogy újra eggyéváljanak, és az, amin keresztül eggyé tudnak válni, az az ember. Az emberi lélek és tudat, amely az egységet magában hordozza. Amikor egy emberben ez, az angyali és démoni, a sötét és a fény eggyéválik, akkor, csakis akkor van lehetősége istenség mivoltát magába integrálni, és megtalálni a másik felét a Földön, azt, akiben istenség mivolta ugyanúgy rezeg, a jin és jang már eleve önmagában is egységet kell, hogy alkosson, és két egységnek kell találkoznia ahhoz, hogy a Földön egy istenség az emberben meg tudjon testesülni. A világotok MÁR ITT TART. Egyre több istenség tud megtestesülni. Egyre több istenségben van jelen minden oldal.

Így tud a valódi szer-elem a Földre érkezve kiemelni az emberiséget a mátrixból. Mert ez az a teremtő elem, ami mindent felülír, és semmi köze a Földön ismert szerelemhez, sokkal inkább van köze az egységhez. 

Ugyanakkor két ember egysége magába hívja a szerelem érzését, és ha az felül tud emelkedni a mátrixon, így is működik. A jinjangban a sötét a jin, a női oldal, a védelmező, az Ana, a teremtés misztéruma, és a jang a fehér, amely a teremtést felemeli adott szintre. 

Achremmon felállt ültéből és véginézett a társaságon. Még mindig hallgattak, feldolgozták, amit az elmúlt félórában a fődémon mondott nekik a világról és a valóságról. Achremmon Luciferhez lépett. 

• Kezdjük hát el. - mondta a Fényhozó, mosolyogva. Mosolyában a győzelem ereje, szemében az elhivatottság csillogott. Az a fajta elhivatottság, ami eddig is életben tartotta az emberiséget. 

4. Feltámadás

Tizenhárom éjfekete, csillogó kristály emelkedett ki a JCS központjában a hall padlójából, a semmiből. A kristályokban egyenként az Univerzum ereje. Tizenhárom fénykapu volt, amely az éjfekete színt mint a mindenség és az egység szimbóluma, a bölcsesség és befogadás szimbólumaként öltötte fel. A tizenhárom kapu, a szerelem, szabadság, bőség, küldetés, alázat, hit, EREDET, igazság, szeretet.egység, bizalom, tanítás, gyógyítás, és ESEMÉNY, kitárult. Mindegyik egyszerre. A Világegyetem és a valós téridő végtelen ereje áradt a JCS központjba, egy erő, amely a Forrásból jön és amely egyesít minden Létezőt, és minden humanoidot, aki akkor ott, jelen van. 

• Valójában mindig megvolt ez az egység. - mondta Jezuel dicsőségesen. - Csak az emberek elfelejtették. Mi most az EMLÉKEITEKET NYITJUK KI. 

A tizenhárom kapu eggyévált középen az EREDETben, és mindenkit, aki a JCS-ben volt, magába szippantott. Egycsapásra kidobta őket a mátrixból ez a hatalmas energia - az atomcsapás réme, a földi háttérhatalom és a földiek feletti lények fenyegetése a semmivé lett, mert mindez nem más, mint egy illúzió. Az egész mátrix, és mindaz, ami vele együtt jár, mint világháború, klímaválság, járvány, infláció, élelmiszerhiány, vízhiány, üzemanyaghiány, csupán az emberi faj teljes leuralását szolgáló illúziók tárháza. Az emberek, akik most itt voltak a JCS-ben, az egész épülettel együtt jöttek át a mátrixon túlra, pusztán a tudatukban. Azzal, hogy a tudatukat máshová helyezték. 

Az istenek az emberekben váltak eggyé itt, a valós téridősíkon. Eddig is egyek voltak, csak az emberek ezt is elfelejtették, hiszen a FELEJTÉS ZÓNA NEM MÁS, MINT MAGA A MÁTRIX. 

Az eggyéválás gyorsan végbement, és olyan erős védelmet hozott létre, hogy amikor visszatértek mindannyian a JCS halljába a mátrixba úgy, hogy a tudatukat immáron tudatosan helyezték vissza a mátrixba, hogy ott TUDATOSAN VÁLTOZTASSANAK MEG MINDENT, UGYANIS A MÁTRIXOT CSAK A MÁTRIXBAN LEHET TÖRÖLNI, óriási erőre tettek szert az emberek. Olyan erőre, amit szintén elfelejtettek. Amit elvetettek és elűztek, hibásan, messze maguktól. A lehetőséget az emberi faj újjászületésére, arra, hogy az ember önmagával végre tisztában legyen, hogy most vagyunk a legjobb megtestesülési formában, és nem a legrosszabban. 

Jezuel büszkén nézett végig a társaságon.

• Hiba csak a fény felé törekedni. - mondta. - A fény kevés, és önmagában nem is létezik. Csak az Egység létezik. Minden más hazugság. Hiba a mostani embereknek azt hinni, hogy valami magasabb megtestesülési forma felé kell törekedniük, amikor most vannak a legmagasabb megtestesülésükben, pusztán egyre kell törekedniük jelenleg: emlékezni a tudásra. A kristálytest is bennük van, de a kristálytest és kristálytudat önmagában nem tud létezni a Földön, a fizikai testbe kell azt integrálni, és ehhez sem elég az önmagában nem is létező fény. MINDEN MANIFESZTÁCIÓHOZ MINDEN OLDAL KELL. 

Az emberek végre megnyugodtak. Érezték, hogy a Ford elnöknek a telefonban elhangzott zsarolás tényleg nem volt más, mint puszta illúzió, és ez az illúzió a ködbe veszett a mátrixszal együtt. 

Áldás

Eszter - Fényhozó