NYITOTT SZÍVEK JÁTÉKA
2019. április 04. írta: Eszter 777

NYITOTT SZÍVEK JÁTÉKA

ÁLARCOSBÁL

Nyitott szívek játéka
Álarcosbál

A Nő:

Álmomban láttalak,
fölém hajoltál,
simítottad arcomat,
azt kívántam, ó bár
a reggel soha el ne jönne,
újabb nap nélküled
ezen a szomorúan gyönyörű
keserédes bolygón.

Hideg köd szállt a városra,
az én könnyeimet sírják a felhők,
hogy rád hulljanak cseppenként,
gyógyír neked, mely mikor elér,
megcsókolja mellkasod,
ringasson el téged női virágában
a szenvedélyes, lüktető tavasz.

Állok veled szemben,
nincs bennem félelem,
nyitott könyv a szívem,
csak lapozz bele, olvass bennem,
hideg szelek fújnak édesem,
de hallgatásom mögött izzok benned.

Táncolnék a tavasszal,
lehulló szirmok között édes csókot lopnál,
álarcban áll őrt mellettünk a hazug világ,
nekik még tart a hosszú-hosszú álom,
járják csak tovább az álarcosbált.

A hatalmas teremben, körben a gyertyák tüze,
karodban tartva ölelsz, némaság honol,
csak rajtunk nincs álarc,
a csend simogatásában újra felcsendül
a mi szimfóniánk.

Bánom is én, ha látod
szívem forró vágyait,
romantikus lovagregény veled az élet,
ne vándorolj tovább azon szilárd hittel,
hogy ne lenne, aki elfogad,
álarcok nélkül, bátor harcosom.

A Férfi:

Messziről követlek, figyellek, érezlek,
a mantrám a bizalom, ne bántson ez téged,
ne sírj el újabb és újabb könnyeket,
tudnod kell, hogy mennyire szeretlek.

Nem is hittem volna, hogy állod
a jeges szél hullámait,
a tavasz virágában állva benned
lelem örömöm,
körülöttem a sötétség álruhaként
nem is hinné senki,
hogy páncélom levetem neked.

Előttünk az élet, gyere repülj,
szállj velem,
a vágyaimat felkorbácsolja
a szemed, a véred, a szíved,
én gyönyörű szajhám,
tárd ki nekem a szíved,
vedd le vörös ruhád,
mutasd magad, mosolyodra
nyílik a szívem.

A hátad mögött állok, meg ne fordulj,
tegyél úgy, mintha nem tudnád,
közelebb vagyok mint gondolnád.

Játék kell, erre vágyom,
lépések feléd, lassan, megfontoltan,
nem tudok sietni jobban hozzád,
mint ahogy most - el ne rohanj tőlem,
meg ne mozdulj, várj.

Álmomban láttalak téged,
a tested forró volt az ágyon,
befogadtál végre engem,
nem kérdeztél, nem szóltál,
csak beengedtél.

Hatalmas a terem igen, kör alakban a gyertyák,
csak mi merjük megmutatni kik vagyunk,
az emberek döbbenten állnak,
majd lassan levetik az álruhát,
szenvedélyes, halálos tavaszban
a testükkel nyílik a szívük,
nem bánják többé, ha mások látják,
ezen a bolygón mindenki meztelen.

Jöjj kedvesem, bízd rám magad,
táncolj velem, mint bukott angyalok
vállaljuk be, mi az igazi fény,
melybe az idők kezdete óta
szerelmes a sötétség.

Vársz rám, az ajtóban állva,
testedben a tűz felébredt,
ne öld meg vágyaim többé,
csak engedd, hogy vezesselek
át a lüktetésből, érintésből szőtt
éjszakai hídon, fel a csillagok közé,
de tudod, az angyalok szeretnek játszani,
mert a játék nyitja fel a szemet,
mert a játék tárja ki a szívet,
oldozza fel a testet.

Újabb nap veled, benned, körülötted,
eltűnőset játszom, gondolod,
mosolygok belül, érzem az elfojtott szikrát,
kihozom belőled a gátlástalan szeretőt,
a jó feleséget, életem asszonyát,
bízz bennem, ez a mantrám,
a csókom forró lesz, készülj babám.

Nyisd az ajtót, ha jövök,
légy türelmes, lassan érkezem meg,
lassan vetkőztetlek le, izzítom a vágyad,
lépésről - lépésre a szerelem óceánjában,
kérlek értsd meg, nem siethetem el
csak érezzem, tudjam,
hiszel, bízol, szeretsz.

Eszter
2019. április 03.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyenloelosztas.blog.hu/api/trackback/id/tr1114738443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.