EGYség

Megtanulod legyőzni a távolságot,

a hiányt, a félelmet és a haragot.

Megtanulod elengedni a büszkeséget,

nem követelni a választ.

Megtanulod elengedni az intrikát

és a befolyást a füled mellett.

Megtanulod áthidalni a mélységet

és méltósággal viselni a magasságot.

Legyőzöd a fájdalmat, tűröd az időt.

Legyőzöd a kétséget, visszaveszed a hitet.

Legyőzöd az irigységet, az önzést.

Legyőzöd önmagad, mélységes nyugalomba

ringatva a lelked, és tűrsz még egy kicsit.

Emelkedsz egyre feljebb, a sötéből a fénybe,

nap mint nap csak egy pici győzelmet aratva.

Tanulva, hogyan kell igaznak lenni,

hogyan kell szeretni, hogyan kell élni.

Tanulva a másikat, aki a te fél-elmed.

Elengedsz és kimondasz, zokogsz és

elfogadsz. Megtanulod szeretni magadat,

és magadban őt. Nem vársz el, nem kérsz,

nem akarsz, nem rohansz előre.

Stabil vára vagy a szerelemnek és az időnek.

Amikor már nem várod, nem hiszed,

amikor már minden szakadt rongyát ledobta

a lelked,

amikor már tudod, hogy nélküle is egész vagy,

amikor már hiszed, hogy EGY vagy,

akkor lép ki az óceán a medréből,

akkor remeg meg a föld,

akkor suhan végig a szél,

akkor perzsel meg a tűz.

Van helye, van ideje, van oka.

Van otthona a lelkedben a lelkének.

Ő akkor adja a kezét a kezedbe,

mert megtanultad őt és ő megtanult téged.

Legyőzted őt és ő legyőzött téged.

Emelkedtél és ő emelkedett veled,

elengedted és ő könnyen tudott feléd szállni.

Kimondtad és ő értette.

Egész lett és egész lettél úgy is.Most jött el az idő,

itt a hely. A hit hidalta át az időt és

a teret.

Most van itt az a perc, amit vártál és

én vártam.

Legyen a KÉTségből EGYség.

Legyen úgy, ahogy megírtuk MAGunknak.

Eszter

/2014. július 23./