ELENGEDŐ SZER

RAGADOZÓK, VESZÉLYES SZEMÉLYISÉGEK, REPTILIANOK  OLDÁSA AZ ÉLETEDBŐL

LÉLEK-TEST-TUDAT ÉS TUDAT ALATTI GYÓGYÍTÁS

SKYPE CSOPORTOS MÉLYMEDITÁCIÓ

2017. szeptember 13. SZERDA

20.00-22.00 A MEGSZOKOTTNÁL KÉT ÓRÁVAL KÉSŐBB

skype azonosítóm: eszticica77

jelentkezés: esztermagegyseg@gmail.com

A fény hadserege már épül. Azok az emberek a tagjai, akik megjárták a poklot és tudják, milyen a fény, mert megismerték a sötétséget. Nem vagy egyedül, ha áldozat vagy, segítünk. Minden gondolatunk és érzésünk átrezeg hozzád. Ne temesd magadat, hanem gyere és fogadd el a kinyújtott kezünket. Segítünk, szeretet kört alkotva, összekapcsolódva. Meggyógyítunk. Elindítunk előre, hogy ne hátrálva haladj végre.

Ha pedig régóta velem vagy, és velem fejlődsz, a megmaradt lenyomatokat oldjuk fel, hogy elengedd a haragodat, a fájdalmadat és a félelmedet, mert ezek tartanak leginkább a mátrixban.

Ha szabad szeretnél lenni, nem a múltban élni, végre megélni a mátrixon kívüli világot, itt a helyed.

Az Igazság Kardja

Kettéhasadt Mag

Beismerő Vallomás

Hibáztunk és Újjászülettünk

Átmentünk a sötét Hídon,

Láng a Lángban tombolt,

Nagyon nehéz volt, igazi lélekpróba,

De végre elfogadtuk,

Magunk elől is rejtettük a magunk igazát.

Vége lett, és jött a fény,

Már nem rejtőzünk hamis tükrök mögé,

Nem félünk kimondani, amit érzünk,

Minden szavunk igaz,

Még akkor is ha a magunk báltermében

Ezért egyedül táncolunk.

A hamis tükör nem hamis többé,

Amit látsz, az igaz,

Aki önmagát adja most,

Az bele mer nézni minden tükörbe.

Kettévált a Mag Népe,

Igazakra, hamisokra,

Aki a szív útját követi most,

Az nem fél láthatatlan árnyaktól.

Minden hideg nappal nekünk a fény,

Nehéz út ez, mi is tükrözhetnénk,

Könnyű lenne a hamis útra lépni,

Ahogy oly sokan teszik most,

Félnek a saját árnyékuktól.

Kettéhasadt a Mag Népe,

Nézzük, ahogy menetelnek a sötétben,

Hosszú sorokban, egymás után,

Pajzsokkal és páncélokkal hamis énük

Fényében tetszelegnek,

Saját hazugságaik fordulnak majd ellenük.

Az az út a leghidegebb,

Ahol a tükröket maguktól elfordítják,

Saját életüket torzítják,

Gőgből és haragból táplálkoznak,

Eltemetnek fájdalmat, szerelmet, örömet.

Az az út a legsötétebb,

Ahol az álarcok soha nem esnek le,

Magukat ölik az örökös kínba,

Oly sokan vannak,

Mi is átmentünk a magunk poklán,

Megtanultuk vállalni minden hibát.

Mi is voltunk ott, ahol ők,

Mi is temettük magunkat

Magunk egója alá,

Örökös harcot vívva,

Láthatatlan démonainkkal,

Félve mindentől ami igaz,

Bezárva magunkat Önnön börtönünkbe.

Amit kimondunk, annak éle és súlya van,

Minden szó, kép és érzés célba talál,

Úgy, hogy mi már nem vagyunk ott.

Mi már tudjuk, vállaltuk, elfogadtuk,

Hibáztunk, nem mindig a szív útját követtük,

Azt hittük, amit most ők, mindent jól teszünk,

Mégis magunkat gyűrtük a magunk poklába,

Mások lettünk, nyitott szívvel élünk.

Vállaljuk, ami a mi részünk.

Eszter

/2016. december 14./