HAZUGSÁGOK HÁLÓJÁBAN
A SÖTÉT MÁTRIX A PÁRKAPCSOLATOKRA VETÜL - OSZD MEG, HOZZUK A FÉNYT
Hazugságok hálójában
A sötét mátrix a párkapcsolatokra vetül
Megismersz valakit. Érzed, hogy valami különleges fűz hozzá. Az első perctől. Nincs kétséged, és tudod, hogy Ő az, akit keresel. Akár évezredek óta.
Ő is tudja. Talán még el is mondjátok egymásnak, amit éreztek. Nem kérdés, hogy amit éreztek, az kölcsönös.
AZUTÁN JÖNNEK A HAZUGSÁGOK.
Amint a külvilág észreveszi, hogy összetartoztok, és akár NAIVAN MEG IS BÍZTOK OLYANOKBAN, AKIKBEN NEM SZABADNA, és elmondjátok nekik, amit éreztek, az irigység, a rosszindulat, az ÉRDEKEK MENTÉN azok, AKIKBEN AZT HISZITEK, HOGY MEGBÍZHATTOK, PONTOSAN KETTŐTÖK KÖZÖTT KAVARNAK A HAZUGSÁGOKKAL.
Elejtett megjegyzések, apróságok, melyek később mint az elvetett mag, hatalmas hazugság-fekete-gyökerekké majd hazugság-fává duzzadnak, eltakarva, MEGFOJTVA A SZERELEM ŐSI FÁJÁT, MELYNEK PEDIG ÉPPEN AKKORA A GYÖKERE, MINT A LOMBKORONÁJA, DE ÍGY VAN EZ A HAZUGSÁG FÁJÁVAL IS.
Ugyanakkora a gyökere, mint a lombja, és a következményei, az árnyék, melyet a hazugság fája vet, eltakarja a szerelem fa fényét.
Mert ez a cél. Az eltakarás. Az ősi, egyszerű szerelem-igazság eltakarása a hazugsággal. Éppen oda nyúlni, azt mondani, apró, segítő szándékúnak, jóindulatúnak álcázott megjegyzésekkel, ahol a legjobban fáj Neked, hiszen AKI HAZUDIK NEKED, ABBAN TE MEGBÍZOL ÉS AZT HISZED, JÓT AKAR NEKED. MIVEL MEGBÍZOL BENNE, MINDENT TUD RÓLAD ÉS TUDJA, MIVEL LEHET TÉGED ELTÁNTORÍTANI ATTÓL AZ EMBERTŐL, AKIVEL HA TE EGYÜTT VAGY, ÉPPEN KERESZTÜLHÚZZA A TERVEIT. Mert akkor kevesebb valami jut neki belőled. Energia, pénz, bármi, mindegy, minden róla szól, az világnak körülötte kell forognia. Téged pedig elkábított, elhitetett veled valamit, ami nem igaz, apró megjegyzésekkel, odaszúrt célzásokkal, te pedig elhitted.
Hogy miért?
Azért, mert így könnyebb volt. Elhinni mindazt, ami hazugság, mivel így önmagaddal sem kell szembenézned. Nem kell szembesülni a saját érzéseiddel és azzal, hogy hibáztál. Mert hibáztál. Abban hibáztál, hogy nem önmagadnak és annak hittél, akit szeretsz, SŐT, TALÁN ŐT SOHA MEG SE KÉRDEZTED. Annak hittél, aki hazudott, mert könnyebb volt aludni a sötét mátrix hálójában, mely egy őszinte és igaz párkapcsolatra vetült, egy olyan szerelemre, MELYNEK ESÉLYT SEM ADTÁL, ÉS A MÁSIK FEL/ED/ET SOHA NEM HALLGATTAD MEG.
Inkább elküldted.
Szemtől-szemben.
Menj el innen.. Mit nem akartál hallani?
Azt, hogy a másik szeret téged?
Hogy szerethető vagy?
Hogy megérdemlitek egymást?
Hogy igenis összetartoztok?
Ha a szerelem valódi, ott már csak annyi kell, hogy FELISMERD, HOGY HAZUDTAK NEKED. IGAZI HAZUGSÁG HÁLÓT VONTAK KÖRÉTEK. Aki szeret téged, az megbocsát, számára ez alap, hiszen FELTÉTEL NÉLKÜL SZERET TÉGED.
Nem érdekli, mi történt.
Egy dolog érdekli.
Hogy végre légy az, akinek születtél, és akinek rendeltettél mellette, és lépj be az ajtaján.
Nem fog kérdezni semmit. Nem fog számonkérni semmiről. Nem fog bántani. Nem vágja oda, hogy van valakije, mert nincs. RÁD VÁR.
Az őszinte, tiszta szerelemben tudjuk, hogy ha várni kell, és várunk.
Egy igazi királynőnek ez alap. A várakozás, amikor már nem magunkra várunk és nem is a királyra, hanem az eseményre, a történésre. Mert tudjuk, hogy a király és a királynő útja úgyis találkozik, bármit hazudnak körülöttük, és tudjuk, hogy a király és a királynő kész a találkozásra.
Itt már mindegy, ki miben hibázott.
Mindegy, ki miben tévedett.
Nem számít, ki mit mondott, mivel bántotta a másikat, mert az AKKOR VOLT.
És engem nem érdekel, mi volt.
Az érdekel, hogy mi van MOST.
Eszter
2017. október 08.
“Három dolgot nem lehet elrejteni. A Napot, a Holdat és az Igazságot.” /Buddha/
