Állj fel!

2017 december utolsó napjai

OTT AZ ÚT, LÉPJ RÁ

A HÍDON ÁLLOK ÉS NYÚJTOM A KEZEM FELÉD

A sötét hídon egymással szemben álló Egylélek párok körül kivilágosodik az éjszaka és hamarosan felkel majd a Nap, hogy beragyogjon mindent a fény… meglehet, te vagy az a hídon, aki a kezét nyújtja a másiknak, és most még úgy tűnik, nem fogja meg, de az utolsó pillanatban mégis a fényt választja, mert hozzád tartozik. Meglehet, te vagy az a hídon, aki nem hiszi el, hogy ott áll valaki mégis.. és megfoghatod a kezét, de az utolsó pillanatban, amikor kigyúlnak a fények, látni fogod, hogy tényleg ott van.

A szeretet mindent megoldó erejével nyernek az Egylélek párok megváltást a következő hónapokban. Tartsatok ki!

Éles helyzetek, feszültség. A családban, akár a barátokkal, és mindenképpen a szerelmi kapcsolatokban. Az Egylélek kapcsolódásokban is és a fizikai mátrix-kapcsolatokban is. Dönteni kell, cselekedni, mert elfogyott az idő.

Azt érzed, minden veszni látszik. Mindennek vége. Nincs már mibe kapaszkodni, nincs remény. Fekete vagy fehér, sakk és matt…

Meg kell nyilvánulni, és ha ezt nem őszintén teszed, az, ami összeomlóban van, az darabjaira hullik. Ha őszinte vagy, akkor azonban JÖN A FÉNY. BERAGYOG MINDENT, ÉS ARRÓL, AMIRŐL AZT HITTED, NEM KAPHATOD MEG, AZT MÉGIS MEGKAPOD.

Olyan ez, mint egy óriási színdarab, sokszereplős előadás, ahol a nézők már tudják, hogy a két órásra tervezett színdarabból csak öt perc van vissza, és mindjárt vége, de mégis érezhető, abba az öt percbe a rendező belerakott még néhány csavart. A nézők izgulnak, pörög az adrenalin a nézőtéren, a színészek elfáradtak, de mindenki kitart, mert a nézők tudni akarják, mi lesz a vége, a színészek pedig tudják, hogy az utolsó felvonás utolsó percében derül ki az, hogy ki játszott jól és ki rosszul.

Ne csak néző légy, hanem tevékeny szereplője az életednek!

Ne csak nézd, hogy az élet elsétál melletted, hanem állj fel végre a színpadra és mutasd meg magad!

Ha ezt megteszed, önmagadat játszd el, ne mások életét éld!

Mutasd meg, mi rejlik benned, és ne félj attól, hogy elítélnek, kifütyülnek!

Aki még mindig csak a nézőtéren ül, annak semmi joga megítélni azt, aki ki mer állni a FÉNYBE, és megmutatni, EZ VAGYOK ÉN.

Bátorság, erő, kiállás, odaadás, szeretet, kitartás, ezek vezéreljenek most. Nem könnyűek ezek a napok.

Amikor az utolsó naphoz érkezünk majd ebben az évben, úgy fog minden megmutatkozni, mintha egy színházi  függönyt húznának el előled: kigyúlnak a fények, és ráébredsz arra, amit eddig nem láttál.

MEGMUTATKOZIK, KI IGAZ, KI HAMIS.

MEGMUTATKOZIK, KI DÖNTÖTT JÓL ÉS KI ROSSZUL.

MEGMUTATKOZIK, KI MARAD MELLETTED ÉS KI MEGY EL VÉGLEG.

MEGMUTATKOZIK, AMINEK VÉGE VAN, AZ VÉGET ÉR, AMINEK EL KELL KEZDŐDNIE, AZ ELKEZDŐDIK.

AKI AZ ELMÚLT ÉVEKBEN HAMISAN JÁTSZOTT, HAMIS KÁRTYÁKAT TERÍTETT KI AZ ÉLET ASZTALÁRA, AZ MOST A VESZTESÉGET VISZI MAGÁVAL.

AKI IGAZ VOLT, AZ A JUTALMÁT.

Elég kemény isteni igazságszolgáltatás van, de az alázat átsegítheti azokat, akik veszítettek, mert másnap új nap virrad, és új esélyt kapnak.

Az angyalok mindig nyújtják segítő kezüket, nem hagyják magukra azokat sem, akik eddig rossz úton jártak.

Ha a padlóra kerültél, állj fel!

Van benned elég erő!

Ha úgy érzed, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szeretted volna, TEDD LE AZ IRÁNYÍTÁST ÉS ENGEDD, HOGY VÉGRE AZ ÉGIEK SEGÍTSENEK! CSATLAKOZZ AZ ÁRAMLÁSBA!

A sors kereke most fordul, hozd ki a legjobbat belőle, minden helyzet attól függ, te minek látod és hogyan kezeled.

HA MEGÉRTED, HOGY MINDEN RAJTAD MÚLIK, AKKOR SZABAD VAGY.

Fény az Árnyékban

Jin a Jangban

Tűzben állsz, jég a szemedben,

Hideg csend, vakító harag,

Csak simulnék a karodba,

Csak elcsendesíteném háborgó lelked.

A félelem emelt falakat közénk,

Áttörjük, nem adjuk fel soha,

Nincs olyan kétség ami megbontaná,

Nincs olyan szó, ami szétzúzná,

Ami árad, ami egy lett a kettőből.

Aranyban állok előtted,

Oly régóta várlak, hogy megérkezz,

Hallod a szavaim, az én könnyem a te arcodon,

Hallom a szavaid, bennem ver gyökeret

A szerelmünk kitéphetetlen, ősi fája.

Amikor a sötét borít leplet ránk,

Figyelem a szemed, érzem a szíved,

A jeleket követem, amiket hagysz nekem,

Labirintus ez, ősi játék, mely

Az Utolsó Körhöz érkezett.

Minden harcunknak értelme van,

Minden csatát megírtunk előre,

Ősi lángban vívunk,

Fényben és Árnyékban,

Nyitom a kaput,

kimondom helyetted én.

Talán azt érzed, soha nem lesz vége,

Talán azt hiszed, nincs kegyelem,

Talán azt gondolod, nincs értelme,

Pedig az Ősi Kör, a Karma, az Átok

Megtört amikor a szívedben én ma

Megérinthettelek.

Követlek, ahogy lépsz, úgy lépek én is,

Figyellek, ha megszólalsz, megszólalok én is,

Kezedben a kormány, kezemben a kulcs,

Még mindig egy a kettő,

Ami te vagy, az vagyok én.

Ami rossz az jó is,

Ami benned, bennem is,

Ahogy kitörsz, simítom az arcod,

Tudom, hogy a te váradban

Te is könnyezel, amikor nem látom.

A bátorságod egyben gyengeséged is,

A tartásom csak álca, a büszkeségem csak fegyver,

Leteszem most eléd, nem kell több háború,

A váram ajtaja nyitva, csak hinni nem mered,

Várlak, annyira várlak, sötét van, de ott a fény.

Gyertyát gyújtok, hogy kinyissam a szemed,

Lelkem fényét odaadom neked,

Tanítottál és vezettél, a sötétben te adtál fényt nekem,

Annyiszor vittél át a kétség hídjain,

Mégis hiszek benned,

Ha kell, kimondom én: ez szerelem.

Eszter

2017. december 28.

elérhetőség is időpontfoglalás: esztermagegyseg@gmail.com

sms 06 70 77 22 134