Aranyfonál a díszletek között

A Színjáték

A Férfiaknak a Nőktől

Hatalmas falak között kóborolsz,

minden fal álcázza magát,

azok állnak a falak előtt, akikben

a legnagyobbat csalódtál.

Még mindig játsszák a színjátékot,

számukra soha nem lesz vége,

a saját elméjük örvényében

már elvesztek rég.

Erős lettél, mert a reményt kaptad vissza,

de még megfoghatatlan benned a fény,

éppen csak pislákol - de már keresi az ajtót,

amely akkor oly lassan csukódott be,

és lett volna még  kiút - évek teltek el.

A falak mögött találod a valódi életed,

amit elfedtek előled, eltakartak,

azzal a színjátékkal, melyért

a jövőddel, a szerelmeddel, a hiteddel

és önmagaddal fizettél.

Mindent eldobtál, még a nevedet is,

elvesztetted az örökségedet,

mindent elvettek tőled és elhitették,

mindenki számító, a pénzed kell,

a hatalmad kell, nem kell neked szerelem.

Szándékosan zárták el előled

a saját sorsodat, mert ha megtalálod

az igazit, elhagyod őket, és ráébredsz,

az egész életed egy színházi előadás volt,

a sötétség állt lesben, amióta megszülettél,

mégis elhitted, hogy a sötétség volt, amit

évekkel ezelőtt szerelemnek éreztél.

Jól érezted - de csírájában fojtották el,

“ez a nő veszélyes” ezt mondták neked,

“magához erővel kötni akar”

saját félelmeidet hamis vászonra festették,

elátkozták a Nőt, akit valaha szerettél.

Saját félelmeiddel, azzal,

hogy nem tudsz bízni,

elérték, hogy önmagad

legnagyobb ellensége légy,

oly nagyon féltél a sérüléstől,

hogy a legtöbbet éppen te szenvedtél.

Ha Férfi vagy, fájnak a soraim neked,

ha Nő vagy, bólintasz,

“ez velem is megtörtént”,

őrizd meg az emberi méltóságodat,

ha Nő vagy, alázattal, türelemmel várj,

megérkezik hozzád, akit elveszítettél,

ha Férfi vagy, tépd fel a titkos

tizenhármas szoba ajtaját,

vedd vissza, ami a tiéd.

Eszter

2018. május 31.