TEREMTŐ VAGY

Nehéz ezt elhinni magadról. Másoknak sikerül, neked nem, ez jár a fejedben. Fogalmad sincs, hogy másoknak miért jön össze, neked miért nem. Nézed, ahogy mások házat, kocsit, vállalkozást, házasságot, életet teremtenek maguknak. Sőt, jóllehet, ezek neked is megvoltak korábban, de HAMISAK voltak, mint a hamisan csillogó gyémántok. Volt házad, volt kocsid, volt vállalkozásod, sőt még házasságod is volt, mégis, ma nincs ebből meg semmi. Semmi de semmi. Akkoriban hittél magadban, amikor ezeket megteremtetted, és abban is, akivel megteremtetted. Aztán tizen-huszonév elteltével egy mocskos színjátékban találtad magadat, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol mindennek az ellenkezője az igaz…

Akkor miért is teremtetted? Kérded magadtól. Mire volt ez jó? Arra, hogy elveszítsem? Arra, hogy szembesüljek azzal, hogy mennyire naiv voltam? Megvezethető? Beáldoztam a szüleim lakását a férjemmel közös házba, vagy lejelzálogoztam a banki hitelbe, és most minden ugrik, mert a válópernél a vagyonmegosztásnál tartunk és hiába güriztem éveken át… most nincs semmim. Amiben hittem, az mind nem volt igaz...akkor hogyan higgyek ezután bármiben is??

A kérdéseid jogosak, és nem vagy hülye, csak azért, mert most hirtelen nem megy újrateremteni valamit. Csupán szemléletet kell váltanod. Nem vagy lemaradva semmiről, ha most azonnal nem teremtesz magad köré új életet. Ugyanis először is, meg kell tanulni megkülönböztetni az igazat a hamistól. Csak azért, hogy ne csússz újra ugyanabba a csapdába bele. Ehhez másokkal eltöltött tanulási folyamatokra van szükség. Elúszott rövidke, szalmaláng életű kapcsolatokra. Randikra, esetleg futókalandokra. Komolynak hitt, ám mégsem működő szerelmekre, melyek a valós életben nem tudnak funkcionálni. Lebegős illúziókra, AZIKREM című fejezetek végiglapozására, a társam, a lelkitársam, a megvárom és hasonlókra.

A tapasztalásra. Arra, hogy lásd, MI A JÓ NEKED. MIRE VAN SZÜKSÉGED. Neked, és nem másnak. NEKED mire van szükséged. HOGYAN MONDJ NEMET, HOGYAN NE LEGYÉL ÚJRA ÁLDOZAT. Hogyan ne ess bele a naivság csapdájába. Hogyan tanuld meg egyáltalán, hogy mi a jó neked, ráébredj, hogy mi a jó, mi tesz boldoggá, mert a boldogságról és a párkapcsolatról alkotott korábbi sémáidat mint ki kellett kukáznod, amikor a fiatalkori teremtésed, mely a fizikai síkon látszólag flottul működött, azt ki kellett kukáznod, és ez az élet délutánjába lépésnél, negyven körül /jellemzően ekkor/, meghasonlasz egy kicsit magaddal, mivel nem érted, hogy ami korábban ment, de nem volt igaz, az most miért nem megy, most, hogy te már igaz vagy, és igazul gondolkodsz, igazul érzel, valóságosan látod a dolgokat.

Az igazság meg a valóság nagyon szubjektív. Mindenkinek saját igazsága és saját valósága van, és ha két ember igazsága és valósága találkozik, ott születhet valami nagyon jó. Azután van még egy egyetemes globális egység, a globális valóság és globális igazság, de most téged nem ez érdekel, tudom jól.

Téged az érdekel, mi lesz mostantól veled. Hogyan lesz pénzed, lakásod, autód, párod. Ez érdekel alapjáraton, a küldetés, az egység meg a többi az másodlagos, elvégre a Maslow piramis sem a felemelkedéssel kezdődik legalul, hanem a fizikai szükségletek kielégítésével, és míg ezek nincsenek meg, nehéz a küldetésre koncentrálni. Ez világos.

Azonban.

Ez itt egy új világ, egy új társadalom van születőben, új lett a törvény, hogy úgy mondjam, az égi törvények elkezdtek a Földön is érvényesülni, méghozzá olyan törvények, melyeket mi, a bolygóteremtők alkottunk meg. Az emberek.

Nehéz ebben újra teremteni tudni. A dolgok megteremtése közben ugyanis az kattog a fejedben, vajon NEM LESZ-E ÚJRA HAMIS?

A kérdésed jogos.

Hogy hamis lesz-e, az attól függ, hogy neked mi az igaz. Mert amikor teremtesz, úgy igazából csak ÁLTALÁNOSSÁGBAN tudsz teremteni, tehát nem mondhatod azt, hogy Kovács Pista legyen a férjem, mert azzal módosítod Kovács Pista szabad akaratát, ő pedig lehet, hogy a Nyírági Gizit szereti :)) Ezzel még bele is nyúlsz Pista és Gizi sorsába, ami ugye neked csap vissza, mert a tiédbe is bele fognak nyúlni, mások.

Tehát, általánosságban teremtesz, azaz nem név szerint,sem párkapcsolatot, sem bőséget, azaz nem mondhatod meg, hogy a Polgár Jenőné adja vissza a hárommilliódat holnapra, mert ez nem így működik, lehet, hogy a Jenőné tanít téged azzal, hogy pontosan azt a három misit vette el, amire amúgysem volt szükséged, vagy ha igen, a szükség tanított valamire, csak rajtad áll, hogy felismerd, mire...és nyilván, úgy helyes a teremtésed, ha nem a Polgár Jenőnére teremtesz, hanem arra, hogy kapd vissza amit elveszítettél, és nagyon valószínű, amennyiben Jenőné asszonyság nem becsületes, mástól fogod visszakapni. Ha becsületesen hozza a havi százast minden hónapban törlesztésként, akkor neki sem látsz teremteni.

A bőség és a szerelem, mint minden más, egy áramlás. Az áramlásban kell lenned, és úgy magadhoz fogadni, BEFOGADNI MINDAZT, AMI HOZZÁD TARTOZIK.

Amit megírtál magadnak, mind bőségben mind párkapcsolatban, az úgyis megérkezik hozzád. Amit pedig nem, azon hiába erőlködsz, és számtalan kudarc után belátod, fel kell adnod.

Amikor valamit feladsz, minden valószínűséggel visszatér hozzád, azonban NEM MINDIG UGYANABBAN A FORMÁBAN, AHOGYAN FELADTAD, tudod, az égiek szeretik áttranszformálni a feladott leveleket, nem olyanok, mint egy postahivatal :)

Nem mindig pontosan az jön, amit elképzeltél, de pontosan az jön, amit eredetileg megírtál magadnak és ami tényleg a legjobb neked, ugyanis te vagy a magad tervezője, a sorsod Michelangelója, aki előre megalkotta azt a tökéletes tervet, mely mentén ezt a reinkarnációt éled.

Azt mondod most, hát.. jó hülye voltál, hogy ezt aláírtad.. :)

Én is szoktam ilyeneket mondani, de valójában tudom, hogy nagyon is jó volt a tervem, és amikor szembemegyek a tervemmel, akkor akadályozom magamat, lopom magamtól az időt, és a sorsomat nehezebbé teszem, mert amit akadályként a saját utamba pakolok, az feltorlódik, éppen úgy, mint most a hó az úton.

Nézd csak meg, azzal, hogy összekotorják egy helyre, még el fog olvadni és akkor kisebbfajta özönvizet csinál a belvárosban :))

Így működünk mi, emberek. Kotorgatunk egy helyre, gyűjtögetjük a sérelmeket, kattogunk megakadva, és amikor jön az olvadás, a könnyebbítő körülmény, akkor hirtelen zúdul ránk minden.

Ne várd meg. Ne rakosgasd egy kupacba a sok sérelmet, a hogyant, a miértet, a mikorokat és a nekem nem fog menni szalagcímeket. Semmit. Mindent söpörj ki a fejedből, ha teremteni akarsz.

Teremthetsz TISZTÁN, IGAZÁN ÉS ŐSZINTÉN, vállalva a hamis embereket is, akiket FELISMERSZ, IDŐBEN ÉS NEMET MONDASZ, vállalva  a KÖVETKEZMÉNYEKET, és A FELELŐSSÉGET A SAJÁT SZABADSÁGODÉRT. Teremthetsz tudatosan, úgy, hogy tudod, minden érted van, mindent te alkottál meg magadnak előre és minden az egység felé vezet téged.

Teremthetsz harmóniában magaddal és örömmel, és HITTEL, mert HIT NÉLKÜL NEM MEGY.

Amikor elkezdesz teremteni, a táltoslovaid elszabadulnak, és hoznak mindenfélét, jót és rosszat egyaránt, igazat és hamisat  ÉS EZ TELJESEN TERMÉSZETES!

Hiszen tapasztalással tanulod meg, MI A JÓ NEKED, MI AZ IGAZ, MI A HAMIS. Mi a te valós valóságod, mi a te igaz igazságod.

VÁLLALD BE, ÉS CSINÁLD :)

Hidd el, hogy ami a legjobb neked, az azért is jár neked, mert AZT IS TE ÍRTAD MEG MAGADNAK.

BIZONY ÁM. A LEGJOBBAT IS TE.

Olyan ez, mint egy számítógépes játék, szintek vannak, és persze, minden szint egyre nehezebb, de a legnagyobb jutalmak a végén vannak. Neked kell megtanulni ELFOGADNI ŐKET ÉS HINNI BENNÜK.

Magadat ösztönözd, hogy a valódi boldogság, a valódi párkapcsolat, a valódi bőség jár neked. A küldetés útjára pedig már akkor ráléptél, amikor megszülettél, csupán az a dolgod, hogy érezd jól magad, és a jó érzés mentén manifesztáld ezt is és minden mást.

A szerelemből pedig egy van, egy igaz, a többi hamis, és ezt az egy igazat tanítja, szintén megírva általatok előre.

Szóval, igazság szerint tényleg csak hátra kellene dőlnöd, ÉS VÉGRE ÉLNI KEZDENI :)

Na ez az, amit igazán meg kell tanulnod, és ha mered, akkor végre egy reggel kimondod magadnak: boldog vagyok. :)

Áldás

Eszter

2019. január 9.