A végtelenség, a csillagok alatt
ahol nincs sötétség, csak fény,
a lenti világ felett oszlik a sötétség,
benned mégis ott a jéghideg éj,
melyben csak egy kicsiny remény vagyok én.

Szerelmünk ősi fáján fekete gyökerek,
mélyről jön, ó ha tudnád, 
fenséges Erdélyen legmélyén átkokban,
megfogant a fekete szívű szörnyeteg,
mely megrontotta egész Erdélyt.

A nagy hegyek között, ortodox papok,
suttogják átkaikat most is, 
lekiáltanék fentről, emberek, vigyázzatok!
Küldeném a fényt, de nem látjátok,
velem együtt a világ peremén
a Hajnalcsillag zokog utánatok.

A hamis csillogásban éltek, 
meggyőződve, helyes, amit tesztek,
az igazat büntetve, a hamisat imádva,
mint akik megőrültek, futtok a szenny után,
hogy még fel is vegyétek, magatokba hívva,
odafenn velem Jézus öleli vállam.

Ne félj, suttogja, tanulniuk kell még,
nézd a fényeket, szaporodnak egyre,
nézd az embereket, felemelik a fejüket,
nézd a szerelmedet, zokogva ül az ágyon,
rád gondol most is, de meg van kötve keze.

Szabadítsátok fel! kiáltom Jézusnak, 
könyörgöm, kérlek, engedjétek el!
Nem lehet, suttogja Jézus, tanulnia kell...
Erőd nem ér el mindenhova, nem mentheted meg,
de légy ott, mikor majd szüksége lesz rád.

Könnyeim felolvasztják a sarki jeget, 
erőm megmozgatja a hegyeket,
szívem megváltaná a világot,
mégis, tehetetlenül állok,
a sors fricskája előtt - Labirintusban a szerelem.

Leláncolva fekszik Osiris
egy mély barlang legmélyén,
meghalt, ugyanúgy, mint rég,
lemegyek érte a pokolba is,
mint Isis, ki nem tűrte a földi lét
kegyetlenül széthasító pengéjét.

Látom őt, könnyek között szabadulna,
hiába vágnám el láncait, 
mert mire elvágok egyet, jön egy új,
Hajnalcsillag mellettem, megfogja a kezem,
hagyd! súgja - tudod a szabad akarat
addig módosítható, míg nem születik meg
valakiben a tiszta erő, hit, míg nem érzi meg,
rab volt idáig a saját börtönében,
és maga adta át a kulcsot fegyőreinek.

Nem tudok várni tovább, fáj, ami neki!
kiáltom a végtelenbe, a Szíriusz ölében,
bántottam, hogy ébredjen, bántottam hogy figyeljen
jobban arra, amit nem lát! 
Jézus mellettem, simogatja arcom,
légy türelemmel kedvesem, súgja,
a szív erősebb mindennél,
higgy benne, ha nem is hisz magában.

Odafenn ülök a Szíriuszon,
jéghideg csillagok alatt nézlek titeket emberek, 
látom, hogy szenvedtek, látom, hogy féltek, 
látom, hogy ébredtek, ingatag első lépések,
látom, hogy oly sokan fogják meg mások kezét,
vezetik őket a sötétből a fénybe,
a szív szava kell, a szívet érintsétek.

A szerelem a fegyveretek, 
kössetek vele békét,
a hit a páncélotok, nyissátok meg
egység van, a bizalom az erőtök,
vegyétek vissza a szabad akaratot.

Eszter 
2019. 06. 29.