Válaszd az Életet,
tudd, hogy mi a Halál,
a test nem élhet tudat nélkül,
mert a börtönbe zárt lélek
elpusztítja önmagát.

Én az Életet választottam,
és már tudom, mi a Halál,
amikor láncokkal, szegecsekkel
kényszerrel és álarcokkal
magamat takarom magam elől.

Amikor kegyetlen döntőbírók
ítélkeznek felettem,
megmondják, mi a jó nekem,
amikor rám akarnak húzni
egy szűk álruhát.

Oly sokáig jártam álruhában,
lépdeltem a szürkeségben,
és habár fénylett a lelkem,
önmagamtól féltem.

Most már tudom, mi a Szabadság,
az íze édes, mert már tudom,
Levegő és Fény,
mely nélkül az ember nem élhet.

Szabadon születünk
de megkötöz minket az idő és a tér,
a feladat: találd meg a kulcsot,
nyisd ki az ajtót
törd át a szürkeség falait,
mert a mátrixon túl
Te magad vagy a Szabadság.

Amikor választottam,
a tét élet volt vagy a lassú halál,
a boldogságot választottam,
a szárnyalást mely kockázatos,
soha nem tudhatod,
a végtelen milyen hatalmas még.

Minden reggel a felkelő Nap
előtt megtelik a szívem a Fénnyel,
minden éjjel a csillagok alatt
elringat a tudat: nincs mire várnom tovább.

Mert amikor szabadok vagyunk,
miénk az idő és a tér,
és ha néha zuhanunk is,
csak azért, hogy újjászülessünk.

A szabadság olyan mint a szerelem,
főnixmadárként egymást formáljuk át,
a végtelen térben minden lehetséges,
a végtelen idő a miénk,
mert örökké egyek voltunk és leszünk.

Az idő és a tér csak illúzió,
valójában olyanok, amivé
mi formáljuk őket,
mert az idő és a tér is egy velünk.

Ha meghajlik a fény, mi hajlunk meg,
hogy megadjuk magunkat a végtelen EGYnek,
mert onnan, ahonnan jöttünk,
oda tartunk: ahol már tudtuk
az Élet valójában az Egység.

Eszter
2017. április 17.