TISZTA SZÍV
Tiszta szív
Az élet, amit nem akartál élni,
mégis utolért,
nem ezt vártad, nem erre szerződtél,
mondogatod magadnak,
meddig még…
Rajtad múlik pedig minden,
ameddig eljutsz, a szíveden át
vezethet az egyetlen út.
Ésszel hozott döntések..
büszkeség…
Egyszer kinyitottad a szíved, többé nem fogod…
mondd, elfáradt vándor,
meddig járod még a múlt ördögi körét?
Itt ragyog feletted a fény,
ne a cipőd orrát bámulva gyötrődj
a múlt árnyain, vajon a megváltás a halál lesz-e,
felfelé nézz, te is ott vagy a fényben,
csak nem hiszed el, hogy te is tudsz ragyogni.
Oly nagyon szeret téged az élet,
te azonban csak menekülsz,
mindig a rossz ajtókon bemenve,
ahogy én is, ahogy mindenki,
és megtaláltuk a tizenhármas szobát…
feltéptük az ajtót, vakít az igazság.
Nem menekülünk többé, hová mehetnénk önmagunk elől?
Nem futunk el többé oda, ahol a megoldás helyett kétségek vannak,
Fájó szívű vándor,
az álarcok még ma a porba hullnak,
ha van bátorságod letépni őket,
végezetül a magadét.
Tiszta szívű vándor,
magányos farkas,
jól tudom, milyen hosszú utat jártál be mostanáig,
tiszta lelkű ragyogó gyémánt a szíved,
királyi palást csillagokból szőtt lélekruhád,
kezedben a fény, nem szökik el előled.
Ha minden el is veszett,
ha semmid nem is maradt,
van valamid, ami oly kevesünknek van
a tiszta szíved,
engedd hogy vezessen.
Eszter
2017.10.11.