Az ember a boldogságtól fél a legjobban

Nagyon sok mindentől félünk, és amikor végigmegyünk a fejlődésünk szent útjának egy szakaszán, akkor megtanuljuk azokat leküzdeni. 
"Támad a sötét oldal" - igen, pedzegeti a félelmeinket, és pontosan be is talál addig, amíg egy - egy félelmet le nem teszel. 
A félelem alapja azonban a boldogságtól való félelem.
Minden félelmek legfélelmetesebbike :) boldognak lenni, elhinni, hogy tényleg szeretnek, nem akarnak sem becsapni, sem bántani. Szeretnek a hibáiddal, a félelmeiddel, a paranoiás furcsa dolgaiddal, a különbözőségeddel együtt.
Még a hibákat is lehet szeretni egy emberben, mert aki valóban szeret, az elfogad, és amikor nem vagy jól, kétségek gyötörnek, vagy "megint hülye vagy" - erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek van kattja :) - akkor vagy a legszerethetőbb.
Amikor pedig sírsz, akkor még jobban.
Aki szeret, az szeret mindenért, a sebezhetőségedet ápolja és vigyáz rá, hogy ne sérülj újra, tudván tudva, hogy min mentél keresztül, és ha két ember ráadásul még hasonló dolgokon is ment át, akkor még jobban értik egymást, és éppen ezért és amúgy sem, eszük ágában sincs a másik sebezhetőségét kihasználni, hanem a szeretet vezérli őket.
Ha már túl vagy életed azon nagy csapásain, melyekből a legtöbbet tanultál, akkor nem a rossz fog jönni, hanem a jó.
Az égiek sem és a magad általi sorsod sem olyan kegyetlen, hogy megint a rosszat adja - kivéve, ha még tanulnod kell -, de ha már a boldogság áll a kapudban, akkor engedd be:) 
Mert van, ami még szebb annál is, mint aminek távolról látszik :)
Egy férfi beavatásának útjában az az egyik legnagyobb állomás, amikor rájön, hogy a nő, akiről eddig titkon csak álmodozott, az valójában az övé.
Egy nő beavatásának útjában pedig az, amikor megtanulja a férfit a hibáival, gyarlóságaival együtt szeretni, és amikor a férfi a korább hibái miatt éppen önostorozási estet tart - :) - akkor türelemmel vár, mert tudja, min ment keresztül.
Az önostorozási esteken már mi is túl vagyunk és még lehetnek továbbiak, de az önostorozásból ne legyen önbüntetés, mert az a boldogság eltaszításához vezet. 
A boldogságot sokszor ki tudjuk hagyni, és ha kihagyjuk, mély nyomot hagy, hogy lehessen miért újra önbüntetni, de ez egy ördögi kör, és az ördögi köröket úgy kell megszakítani, hogy gyökeresen az ellenkezőjét csinálod, mint amit előtte csináltál.
A boldogsággal szemben tengernyi kifogásunk szokott lenni, és mivel a boldogságtól való félelem gyökér-félelem, ezért sok további félelem csak okozat, ez az ok valójában.
Félünk boldognak lenni. 
Pedig annyira egyszerű, és amikor a boldogság már akkor is veled van, amikor még egyedül vagy, akkor biztos lehetsz benne, hogy felkészültél a másik emberrel való közös boldogság befogadására. 
Amikor mindent egy lapra teszel fel és azt érzed, hogy kockáztatsz, sokszor csupán a félelmedet teszed kockára, és biztosan el is fogod veszíteni a félelmet, mert annak az a dolga, hogy vesszen a szívből, és felülírja a szerelem. 
Aki szeret téged, az attól még, hogy belédlát, nem fog visszaélni vele. Amikor kapcsolódtok, az spontán történik, a szer-elem mentén, és egyszerűen csak megtörténik, naponta többször, én pedig rájöttem, hogy azért történik meg, mert a szer-elem egy öngyógyító-egymást gyógyító folyamat is többek között. 
Amikor mindig csak bántást, kihasználást tapasztaltál korábban, akkor nehéz elhinni, hogy valaki szeret, de aki szer-elemmel kapcsolódik hozzád, akit érzel napközben és éjjel is, akivel az egymást és önmagatokat gyógyító folyamat elindult, az nem fog se bántani, se kihasználni, mert ő az, aki meg tudja gyógyítani a lelkedet és te az övét. 
Ez a szerelem és a boldogság pedig a szer-elem egyik kifejeződése :) 
És mint minden, ez is végtelenül EGYszerű:)

Szeretet, Áldás
E