Ellen-s-ég

Mérgező cseppekkel operálnak, tettel, szóval, gondolattal,
pályáznak rád, fordíts nekik hátat,
nem léteznek, az ég ellen vannak,
ne halld meg mocskos szavaikat,
ami vezérli őket, a bosszú, a rosszindulat,
féktelen harag, mert mégis kisiklottál,
fekete karmaik szorításából,
ŐK NEM LÉTEZNEK, 
egy olyan világban, melyet most teremtesz,
a fényben egy napot sem élnek majd túl.

Ne számítson, mivel zaklatnak,
vess véget az ámokfutásnak,
beteg lelkük ostoba gyűrődéseiben,
hamu van, meghalt remények kihűlt hamuja,
gyűlölet van, fröcsögő szilánkokba állva,
figyelő szemeik ha elfordulsz, bezáródnak,
ha te magad vagy a fény, sikoltva elfordulnak,
menjenek oda, ahova tartoznak, 
ne számítson, mi lesz velük ezután, 
ne számítson, hova készülnek, nem oda, ahova te,
legyen a te életed fényből, szeretetből, 
vedd vissza, ami a tiéd.

Erősebb vagy náluk, fényből van a szíved,
érezni a határozottságot, a hitet, a körbeölelő biztonságot,
ne érezz bűntudatot, mert nemet mondasz nekik,
nem tartozol semmivel - bármivel is operálnak,
ne feküdj többé a késük alá,
ha üzennek is, azért teszik,
hogy megállítsanak, nem tudják elviselni,
hogy mégsem őket választottad, 
és a bosszú rossz tanácsadó, 
nem náluk van, hanem a szívedben minden neked fontos szó.

Elárulták már magukat régen,
semmivel nem tudják megmagyarázni tetteiket, 
legyen ez a szerelem hadüzenete,
nem törődünk veletek, nem léteztek, 
nem halljuk meg rekedtes hangotokat,
mellyel mint holló károgtok és oly nagyon felfalni akarjátok,
életünk tetemét.

Nem az lett, amire számítottatok, 
tetem helyett lángoló főnixet találtatok,
és a tűz, mely minket éltet, titeket megéget, 
legyen ez a szerelem hadviselése,
mely nem háború, és éppen abból áll, 
hogy a szerelem emelt fővel az ajtón, 
örökre kisétál.

Ahová a szerelem tart, az távol van attól, 
ami az ellenséget égeti, a perzselő haragtól, 
nem kellenek rossz érzések, 
láss át a szitán, 
a fényben nincsen félelem,
nincsen játszma, 
nem kell a dráma, 
a valóság mindig végtelenül egyszerű.

Az ellenséggel minden perc rövidít téged,
az utolsó lehelletéig küzdeni fog, 
hogy megállítson téged, tiszta szívű vándor,
mert a boldogság kapuján ő nem léphet át,
gyilkos reményvesztettségével amikor éppen átlépsz,
utánad fog nyúlni, mert amiben ő él, 
amit neked tanított, az a boldogtalanság, 
ellenkezik természetével mindaz, ami te vagy,
rázd le a kezét magadról, 
ne nézz vissza többé rá.

Ha azt mondja, meghal, hát tegye -
csak addig akarja, amíg van esélye,
téged önmagához visszahúzni, 
ha nem vagy többé, gyáva még ehhez is,
kezében a halálkártya csupán a zsarolás eszköze,
nevess szembe vele.

A tűzpengékkel vívott győzelmi mámor, 
arról szól, hogy önmagad felett győztél,
minden más csak, mint balansz a tengeren száguldó hajón,
leesik majd rólad, ez maga a szabadság,
vegyél elégtételt - de tudd -
ami igazán megnyugtat majd, az a perc lesz
amikor végre hazaérkezel oda, ahol várnak,
oda, ahol szeretnek.

Feledd el a múltat, nem számít már,
ők éppen a múlt késeit vagdosnák beléd,
ha engednéd, de hangod már tiszta, 
lelked erős, nem érnek el többé, 
hogy mikor szabadulsz végleg ki tőlük,
csak rajtad múlik: 
minden perced legyen végre a tiéd,
ne add nekik az idődet,
sem a bosszú lángoló érzéseit,
amit tudnod kell, már tudod,
minden lap életünk könyvéből nálad van,
csak azoknak a szavaknak van értelme,
melyeket nem ők mondtak ki.

A fény, ahova tartasz, te magad vagy, 
még mindig harcolnál, megértem én,
mert ehhez szoktál hozzá - mindenért küzdeni kell, 
de vedd észre, már elérted, amiért küzdöttél:
önMAGadat.

Eszter
2018. július 25.