Felrobban a Torony

A farkasok üvöltenek
Tehetetlen kínjukban,
Sötét az erdő, hideg az éj,
A fák kérge mint a szíved,
Olyan kemény.

Ülsz egy fatörzsön
Gondolkodsz, merre tovább,
Látod a fényt,
A megváltás benned van,
A hited erősebb mint a farkasok szava.

Erős vagy,
Oly büszkén nézlek,
Nem vesztél el az örvényben,
Nem futottál el a viharban,
Senki nem látott még
Ilyen kitartást.

Lebontod a kérget,
Felolvasztod a jeget,
Szembementél a sorssal,
Harcoltál a sötétséggel,
A démonok hazug szavával.

Kövesd a hangom,
Ott vagyok veled,
Érzem a szíved dobbanását,
Hallom a véred lüktetését,
Te még harcolsz,
Tornyodról most esnek le
Az utolsó kövek.

Látod az ösvényt,
Mész tovább,
Fáradt a tested,
Fáradt a lelked,
A fák ágai nyújtóznak utánad,
Kísérjen a Hold,
Várjon a felkelő Nap.

Ki fogsz törni,
Forrani fog a véred,
Szembeszállsz a farkasokkal,
Végigrohansz a hídon,
Mint az üstökös,
A világ a tiéd lesz.

Mintha lángra lobbantanád,
Magad mögött a hidat,
Még mielőtt téged is megperzselne,
Az utolsó percben lépsz le,
Mert nem csak látod, hanem tudod,
Ez lesz a vége.

Aranyban vár majd a Nap,
Ezüstben hív majd a Hold,
Lélekben már készülsz,
Minden lépésed eltervezted,
Ezért fogsz te nyerni,
Igazi harcos vagy.

Felrobbantod az utolsó követ,
Elűzöd az utolsó farkast,
A Torony romjait magad mögött hagyod,
Minden lépésedben hiszek.

Eszter

A VERSEIMET ÉS AZ ÍRÁSAIMAT, BÁRHOL, BÁRMILYEN FORMÁBAN CSAKIS FORRÁSMEGJELÖLÉSSEL OSZTHATOD MEG