Vihar Benned

Tombol a vihar benned,
magad tüzében égsz el,
így döntöd le az összes korlátodat,
rombolod le a falaidat,
saját lángolásod formál át téged.

Most szabad vagy újra,
kiterjeszted a szárnyaidat,
beragyogod az eget,
te győztél, és élvezed,
mert így érzed, hogy erősebb vagy.

Gyönyörű, ahogy újjászületsz,
várod, hogy végre hazatalálj,
beleolvadj a Nőbe, megnyugodj végre,
kisimuljon az arcod és elcsendesedj,
van hová menned, van menedéked.

Vihar kint és vihar bent,
most változik az életed,
semmi nem marad, ami nem kell,
a te Tornyod most omlik le,
és a romokon ülve jössz majd rá,
hogy a küzdelmed magadért volt.

Alászállsz az éjszakába,
a hold világítja utadat,
csak kapaszkodj erősen önnön erődbe,
tarts ki, ez a te harcod,
közel már a hajnal.

Kitárt kapuk mögött vár az új élet,
vágyod az egyensúlyt, a szerelmet,
a beléd olvadó másik lelket,
a boldogság lassan ébred benned,
ahogy megérzed, megtaláltad, amit kerestél.

​

Eszter
/2015.09.23./

A VERSEIMET ÉS ÍRÁSAIMAT CSAKIS FORRÁSMEGJELÖLÉSSEL OSZTHATOD MEG