SEBZETT SÁRKÁNY
Sebzett Sárkány
A lelked űzött vadként
ordít a ketrecében,
minek nekem e földi test,
kérdezed, újra és újra,
miért vagyok itt, miért, miért..
Ha bárki közelít, megsebzed,
élesek a karmaid, éles a szemed,
süt a tekintetedből a kőkemény
embergyűlölet..
Látod az embereket, úgy, ahogyan
ők magukat nem,
mert az ego csillogó szemfedője
a saját sírjukat ássa meg...
Undorodva fordulsz el tőlük,
és csak az érdekel, neked jó legyen,
semmi,senki nem számít már,
odacsapsz és pusztítasz...
Mások bűnei miatt büntetsz,
és bünteted magadat,
önnön börtönöd ajtaja
nyitva van...
Végrehajtasz csupán,
úgy hiszed. Jogod van hozzá,
mert téged is bántanak,
jogod van hozzá, mert veled sem
törődnek...
Meddig forrasz még a haragodban,
meddig fordulsz még önmagad ellen,
meddig tűröd még a rácsokat,
szabad vagy, sárkánynak születtél,
nem rabnak...
Meddig bántod még, aki simogatná
a lelked,
a saját bűneidért
meddig gyülölöd még ennyire magadat...
Azért vagy itt, és azért vagy ember,
hogy EMBER tudj maradni,
bármi is történik,
hogy legyen benned erő,
hogy szeretni tudj,
hogy legyen benned erő,
hogy hinni tudj...főleg MAGadban.
Azért vagy itt,
azért vagy itt, hogy megmutasd
azt az igaz embert, aki benned
a rácsok mögé bújva
üvölti már.. engedj ki!! ÉLNI AKAROK!
Élni fogsz. Mert nincs utad más,
Élni, mert a Halál nem a te kenyered,
Élni, mert te maga vagy az élet,
Élni, mert bármennyire is tiltakozol,
A sebzett vadat is van olyan,
ki le tudja nyugtatni, szelíd szóval...
Mert van, aki látja a sárkánykarmok mögött,
ki vagy valójában,
és ha ezerszer tépted darabokra,
sem tántorítja el tőled..
Mert ő is Sárkány, sebzett vad,
de ő is élni fog és élni akar...
Egy vörös, egy fekete
Sárkány...
Együtt a ketrecben,
mert ha rab vagy,
hát én is az leszek.
ESZTER
A lelked űzött vadként
ordít a ketrecében,
minek nekem e földi test,
kérdezed, újra és újra,
miért vagyok itt, miért, miért..
Ha bárki közelít, megsebzed,
élesek a karmaid, éles a szemed,
süt a tekintetedből a kőkemény
embergyűlölet..
Látod az embereket, úgy, ahogyan
ők magukat nem,
mert az ego csillogó szemfedője
a saját sírjukat ássa meg...
Undorodva fordulsz el tőlük,
és csak az érdekel, neked jó legyen,
semmi,senki nem számít már,
odacsapsz és pusztítasz...
Mások bűnei miatt büntetsz,
és bünteted magadat,
önnön börtönöd ajtaja
nyitva van...
Végrehajtasz csupán,
úgy hiszed. Jogod van hozzá,
mert téged is bántanak,
jogod van hozzá, mert veled sem
törődnek...
Meddig forrasz még a haragodban,
meddig fordulsz még önmagad ellen,
meddig tűröd még a rácsokat,
szabad vagy, sárkánynak születtél,
nem rabnak...
Meddig bántod még, aki simogatná
a lelked,
a saját bűneidért
meddig gyülölöd még ennyire magadat...
Azért vagy itt, és azért vagy ember,
hogy EMBER tudj maradni,
bármi is történik,
hogy legyen benned erő,
hogy szeretni tudj,
hogy legyen benned erő,
hogy hinni tudj...főleg MAGadban.
Azért vagy itt,
azért vagy itt, hogy megmutasd
azt az igaz embert, aki benned
a rácsok mögé bújva
üvölti már.. engedj ki!! ÉLNI AKAROK!
Élni fogsz. Mert nincs utad más,
Élni, mert a Halál nem a te kenyered,
Élni, mert te maga vagy az élet,
Élni, mert bármennyire is tiltakozol,
A sebzett vadat is van olyan,
ki le tudja nyugtatni, szelíd szóval...
Mert van, aki látja a sárkánykarmok mögött,
ki vagy valójában,
és ha ezerszer tépted darabokra,
sem tántorítja el tőled..
Mert ő is Sárkány, sebzett vad,
de ő is élni fog és élni akar...
Egy vörös, egy fekete
Sárkány...
Együtt a ketrecben,
mert ha rab vagy,
hát én is az leszek.
ESZTER
