Döntés.

Dönteni kell. Tudni kell dönteni. De mindig ott a két út. A kettősség.

Ahogy az emberiség elfelejtett döntéseket hozni, úgy önnön önmaga adta át a döntéseket a háttérhatalom kezébe. Majd ahogy a háttérhatalom ereje gyengül, úgy adja át azt vissza, az istenek kezébe. A kettősség pedig lassan elvész, részben a tudatlanság ködében, részben az egység erejében, de szétoszlik, a kettősség, a dualitás lassan megszűnik egyáltalán erő lenni, megszűnik létezni. Ha pedig nincs dualitás akkor nincs döntés. Sem döntéskényszer, sem felelőtlen döntések. 

A kettősség az, amire a világunk épül, a dualitás, amely mindent különválasztva nevez meg és azonosít. Kettősségre, dupla kockázatra kényszerít minket, mert ha az egyik utat választjuk, a másikat értelemszerűen nem fogjuk választani, viszont ezzel egyértelműen mindig azt az utat bukjuk el, amit választottunk a másik helyett, ha pedig a másikat választottuk volna, azt bukjuk el. Hogy miért? Mert ha már ilyen sarkos döntésre kényszerülsz, akkor először is nyomás és kényszer alatt állsz, és általában az élet nem hagy látszólag más választást, mint amit meglépsz - pedig ott a másik út, csak azt túl kockázatosnak tartod és túl sok következményt kellene vele elviselni a könnyebbik úthoz képest - ráadásul a másik út, mivel nem vagy rá még felkészülve, egyértelműen úgyszintén bukásra van ítélve. 

Tehát a legjobb lenne nem választani, nem különválasztani és nem sarkos döntést hozni. A döntéseinkért sosem akkor kell elszámolnunk, amikor meghozzuk őket, ahogyan a következményekkel sem, hanem később. Akár évekkel később, vagy évtizedekkel később rajzolódik ki egy-egy olyan életet meghatározó döntésünk, ami igazi mérföldkő volt, és ami meghatározta az azt követő sok évet, de ezt a döntés pillanatában nem láttuk. Csak jóval utána. Amikor valaki egy mérföldkőhöz érkezik az életében, és tudja, hogy életre szóló döntést kell meghoznia, az esetek nagy részében nem jól dönt, habár akkor teljesen biztos benne. Elenyésző a mátrixban hozott jó döntések száma e tekintetben, sőt, az ilyen mérföldkő típusú döntéseket a mátrix hamis valósággal támasztja alá - általában az ész győz a szívvel szemben, az érdekek az érzelmekkel szemben, a pénz a szeretettel szemben, a hazugság az igazsággal szemben. 

Egyébként is, tedd fel magadnak a kérdést. Valóban te döntöttél? Vagy egy nagyobb erő döntött helyetted? Az pedig, hogy a döntés után valóban nem sikerült semmi úgy, ahogyan tervezted, valóban csak úgy általában egy hibás döntés következménye volt? Vagy pedig nálad nagyobb erők dolgoztak azért, hogy ha már önálló döntést hoztál, hited szerint, ami távolról sem volt önálló döntés, sokkal inkább befolyás alatt hozott döntés volt, akkor azért nem sikerültek a dolgok a teljesen jónak hitt döntésed után, mert valójában mindig is a Sors volt az életedben az úr? És mit is jelent kezedbe venni a sorsodat? Hát nem azt, hogy görcsösen te irányítasz, éppen ellenkezőleg. Átadni a felettes énednek, az isteni önvalódnak a vezetést, inkább ezt jelenti, Rábízni azt, amit nem neked kell eldönteni a földi mátrix által befolyásolt emberi elméddel, hanem egy magasabb tudatnak kell eldöntenie, aminek az avatarja vagy.

 

Amikor tehát még nem vagy felkészülve, ne dönts. Ne tegyél olyasmit, ami egy másik út teljes és végleges eldobásához vezet. VÁLLALD A KETTŐS KOCKÁZATOT. MÉGPEDIG AZT, HOGY NEM VÁLASZTASZ ADDIG, AMÍG NEM KÉSZÜLTÉL FEL. Hogy mit is jelent a kettős kockázat? Azt, hogy nem te döntesz, hanem hagyod végre a sorsot dolgozni. Elengeded a gyeplőt, és megengeded a sorsodnak, hogy ő döntsön helyetted. Állandóan fogni a gyeplőt fárasztó lehet, és rendkívül időigényes is, valamint nincs az az éles elme, amely valóban átlátná a sors útvesztőit, valamint van a Sorsnak egy olyan faramuci paradoxona, hogy előbb-utóbb mindig visszavisz oda, ahonnan elindultál - amennyiben makacsul figyelmen kívül hagytad a Sorsot. Ha nem, akkor magától terel rá a helyes útra. Nehéz, és ez tűnik a legkockázatosabbnak, mert az emberek szeretnek elébe menni a sorsnak, mi több megúszni, kikerülni azt. Minden lehetséges kockázati tényezőt figyelembe vesznek, kivéve magát a Sorsot, amit nem tisztelnek igazán, és nem is hisznek benne, pedig náluk sokkal nagyobb erő, és akkor csap le, amikor az ember nem számít rá. Hirtelen, és gyorsan, és akkor kezd a rossz döntések következménye először megvilágosodni, amikor a Sors elkezd a helyes irányba terelgetni. Ha még akkor is ellenállsz, és mindenáron kockázni akarsz a Sorssal - előre látni mindent, előre kiszámítani mindent, és makacsul irányítani mindent, a kockajátékban hamar veszíteni fogsz, mert a Sors más emberek döntései ellen is tud dolgozni, és egyszerre veled szemben is - ugyanis az Egység az egység, hiába látjuk idelentről kétségesnek éppen azt, aminek megvalósításáért ide jöttünk. Sosem fogsz mindig mindent látni előre, mindent tudni előre, mindent kiszámítani előre, és sosem fogod tudni elérni azt, hogy teljes egészében te irányíts - még az istenek közül sem irányít egyik sem egyedül, mindegyikük egy-egy részt képvisel a nagy kirakósból - az emberek döntései javarésze pedig általában egóból, győzni akarásból vagy éppen menekülni vágyásból születnek. 

Mert valójában egyetlen döntést sem te hoztál meg. Vagy külső nyomás hatására tetted, vagy belső egóból tetted, vagy irányítás és manipuláció hatására tetted, vagy a háttérhatalom nyomására, vagy a sors nyomosára tetted, de sosem te döntöttél, és amikor azt hitted, igenis te döntöttél, akkor ledöbbenve nézhettél szembe az egyértelműen rossz döntésed következményeivel. Ne akard megelőzni a sorsodat, hanem kézenfogva haladj vele, hagyd, hogy az ajtón bekopogjon, és ha megérkezett, majd akkor te ketten együtt, te, és a sors, te, azaz az isteni önvalód és a sors együtt döntötök. Nem pedig hirtelen, elhamarkodottan, vagy látszólag túlgondoltan, minden tényezőt figyelembe véve, a minimális kockázatot is kerülve, mindent megúszni akarva döntöttél, mert az oda vezetett, hogy a sors visszadobott tényleg oda, ahonnan annak idején elindultál, még jóval a döntésed előtt. 

A Földünk valósága is hasonló. A háttérhatalom, ami uralja a bolygót, a saját Sorsát akarja elkerülni. Létezik egy alku. Egy ősi alku a Földért. A lényege, hogy a Vas-bolygó /Nibiru/ x tízezer évente megközelíti a Földet és ekkor előidéz mindig egy Armageddont, egy olyan méretű, a teljes földi világ pusztulását jelentő természeti katasztrófát, amely után maréknyi ember marad, akik újrakezdik, és ez a típusú ember mindig egy alacsonyabb rendű, másféle tudatú ember, mint az elődei. Atlantisz bukása is ilyen volt, de ilyen volt a vízözön is, és a Föld már jópárszor kezdte újra… mindig egy új, módosított emberiséggel. A háttérhatalom azonban mindig itt volt, onnantól kezdve, hogy a reptilek ide először betették a lábukat. A háttérhatalom mindig elkerülni akarja a Sorsot, minden eszközt bevet azért, hogy megakadályozza azt, ami a Sors által meg lenne határozva, minden kockázatot kerülni akar, és ennek érdekében, valamint, hogy megússzák, bármire, elképzelhetetlen dolgokra is képesek. Létezik egy MÉLYÁLLAM, /Deep State/, amely egy rejtett, az egyszerű ember számára láthatatlan világ. A föld alatti bázisokon egész városok, kolóniák vannak, és főként gyermekeket szó szerint táplálék gyanánt tenyésztenek ki, illetve elrabolnak a földfelszínről. Ezzel nem mondtam újat Nektek, ezt tudjátok. Esszenciát készít a háttérhatalmi elit belőlük, többféle esszenciát is, mellyel kiválthatják az örök életet, de zajlanak más mocskosságok is, számtalan tébolyult hatalomvágyra utaló dolog a földfelszín alatt több száz méterrel található bázisokon, illetve egy - egy bázis egymás alatt, felett van, tehát az első bázis alatt még három - négy is lehet, egészen akár ezer méter mélységig, valamint azt is tudjátok, ezzel sem mondok újat, hogy alagútrendszerek hálózzák be a Földet a földfelszín, sőt, az óceánok alatt, melyek konkrétan olyanok, mint a föld alatti városok infrastrukturális úthálózatai… A földfelszínről pedig több alagút is levezet ezekre a bázisokra. Egy rejtett, eltitkolt világon csücsülünk, és minderről fogalmunk sincs, legalábbis az emberek nagy részének nincs. Mi pedig elképzelni is nehezen tudjuk, pedig igaz, és számunkra elfogadhatatlan az, ami ott történik. A mélyállam kifejezés mást is takar, állam az államokon felül, már most, pontosabban kezdettől fogva létezik egy, az összes államot irányító egyetlen világállam, mely rejtett, és a rejtett kéz kezében van. Ez a világállam irányít mindent, játsza a földi politikai színjátékokat, és a mátrixban ugye semmi sem az, aminek látszik, mindennek az ellenkezője az igaz. Az alku lényege a Földért mindig ugyanaz, és az elmúlt több ezer évben sikerült újra és újra megkötnie a háttérhatalomnak: A Nibiru az elmúlt tíz évben ismét a Naprendszerünkben van, ezt mutatja a tengernyi természeti katasztrófa is, és a Föld mágneses pólusváltása, mely az első nagy apokaliptikus jel szokott lenni, és ezt a mayák meg is örökítették. A mayák is…

A Nibiru tehát itt van, és amikor itt van, pusztít. Az alku lényege az, hogy megkíméli a Földet, cserébe a Nibirut lakó ősi lények, akiknek már régen nem kellene élniük, a Földről veszik el az energiát. A mi energiánkat. Ezzel tartják fenn a bolygójukat ,mely már régen elpusztult. Egyes teóriák szerint a Föld is elpusztult egy párhuzamos idősíkon, pontosabban időcsúsztatást hajtottak végre, egy idősíkra száműzték az elpusztult Földet és egy másik idősíkon van a miénk, amit mi ismerünk, de azt elárulom Neked, hogy AHÁNY TUDAT VAN A FÖLDÖN, AZ MIND MÁSIK FÖLDET TART ÉLETBEN. 

Mert ott van az energia, igazán, ahol a tudat is van. Ahol pedig a tudat van, ott a figyelem is van. Ahol pedig a figyelem van, ott van valójában az energia, és oda csoportosul a teremtés is.  Egy elpusztult Földön nincs energia. Nincs teremtés. Az már ki van aknázva, azonban ha a Földet megsokszorozod, akkor sokszor kiaknázhatod. Logikus végülis. Ha több Földed van, és mindegyik más és más, melyiket választod? Egyáltalán, kell választanod? KELL MEGALKUDNOD AZ EGYIKNÉL, amikor száz és ezer különböző párhuzamos valóság van jelen? Nem kell. Ne dönts egyik Föld mellett sem, mert van egy nagyobb irányító erő, a Sors, mely oda vezérel, arra a fajta Földre, ahol a tudatodnak lennie kell, MERT A SORS VOLTAKÉPPEN A TUDATODAT VEZETI AZ ÚTON.  A lelked pontosan tudja az utat, nem kell neki vezető, ámde a Merkúr arról is híres, hogy vezeti az eltévedteket és bolyongókat a setétben.

 

Mercurius

 

Én vagyok a belső hangod, 

álmaid mítosza, 

éjjeled és nappalod nem nyugszik miatta,

én vagyok a vezérfonál, 

kövess engem oda, ahol soha nem jártál még,

járt utat a járatlanért.

 

Én vagyok a csillagod,

a szürke alkonyat egén,

amikor az életed sötétbe borul,

és elveszik a remény,

remény nélkül nincs életed,

ez táplál és öltöztet,

de tudd, a remény csak ígéret,

a tudatod a fegyvered.

 

Elméd ragyogásával 

látod meg a tiszta kék eget,

a felhők nélküli, megjátszott csillogás

eddig csupán hazudott neked.

 

Én vagyok a belső hited,

amit hallasz tőlem,

az az igaz, nem amit látsz,

az csak egy üres papírlap,

egy hitehagyott mezőn.

 

Nem nő ott más, csak hazugság,

nem él meg más, csak pimaszság,

nem marad más, csak az ármány,

nem jön el más, csak a hitvány,

dobd el az üres lapot, 

ne higgy józan észnek,

dobd el az üres szavakat,

a múltad csak ígérget.

 

Nincs vára többé a hideg csillagoknak,

nincs szava többé az üres éjszakáknak,

nincs lépése többé az éjsötét félelemnek,

nincs ölelő karja többé a félrevezetésnek.

 

Minden harcod felesleges,

minden könnyed a végtelenbe vész,

az idő, amit így eltöltesz,

akár csak egy kihűlt táncterem,

üresen kong, - ne csapd be magad,

a könnyű út elveszett örökre.

 

Sosem számít, amit itt látsz

a kies, hamis Senkiföldjén,

ahol névtelen robotok

izzadnak az Illúzió bérén,

ahol lelketlen urak

töltik a kincstárt a tömeg vérén.

 

Itt, hol mindennek ára van,

a félelem szül gyermeket,

a pénz pedig mint giccses dísz

mint ostoba pojáca, úgy ígérget,

itt, hol mindennek súlya van,

megroppanva, átok alat,

bilincsben fizeted meg

az illúzió árát, az illúzió bérét.

 

Mert az illúzió a legnagyobb úr,

verejtéket és könnyet követel,

áldozatra szomjasan les,

futhatsz, de megkeres.

 

Ha pedig elé állva szemébe nézel,

és nem számít már a válasza,

tudd, a remény szülte őt meg,

és a remény ölte meg.

 

Ez a világ nem való nekünk,

bolyongva keressük a valót,

ha haladnál, menj befelé,

kívül minden csak álca,

éles fegyverként mar beléd itt

a sok ostoba játszma.

 

Én vagyok a belső erőd,

az egyetlen támaszod,

én vagyok a bizonyosság,

minden földi életed 

rabság volt csak, és a rácsok

mostanra oly erősek,

hitvány uraid kacaja 

kíséri nehéz léptedet.

 

Szabadságodnak ára van,

vagy kinn vagy benn,

válassz - felejtsd el a látszat létet,

és megtalálod a zárat,

a kulcsa végig nálad.

 

Egyetlen út vezet ki, titkos,

és csak avatott szív előtt fedik fel,

avatott elme számára tárul fel,

egyetlen híd van, ami kivezet innen,

találd meg, találj meg engem.

 

Hermész.

 

Merkúr. Kapocs az emberek és az istenek között. A Nap előtt elvileg az utolsó bolygó ugyan, de csak elvileg. Korabeli ábrázolásokon látszik egy Vulcanus nevű kisbolygó is, egészen közel a Naphoz. 

Hermész - Thoth- Mercurius székhelye. A híd, a hírvivő, az eszes és igazságos megoldások mestere. Pontosan olyan, mint a Hold, és úgy is néz ki. A régi emberek két bolygónak hitték, mivel vagy kora reggel, vagy szürkületkor lehet csak látni, a Nap ragyogása ugyanis elhomályosítja.

Buddhával és Odinnal is azonosították. 54 óra alatt fordul meg a tengelye körül, és a Naphoz viszonyított sötét oldala és a Nap felé néző forró része között sok - sok órán át elképesztően látványos sáv van, mely e két oldalt elválasztja. Hermész egyszerre védte a tolvajokat, és egyszerre szolgálta az igazságot, kettőssége pontosan illik a Merkúrhoz, és a Merkúr minden mitologikus tekintetben képviseli a furcsa kettősséget - téboly, uralkodás, győzelem és rafinéria - eszesség, igazságosság, ékesszólás, líra, költészet, segítségnyújtás, gyógyítás. Mintha két különálló személyisége lenne.

Egyáltalán nem meglepő, hogy egy pontosan ugyanolyan bolygót, melyen ugyanolyan kráterek és képződmények vannak, mint a Holdon, szinte a másolata, csak amíg a Hold üreges / és a kínaiak szerint a Hold üregében őrzi a fehér nyúl az élet elixírjét.../, addig a Merkúrnak vasból van a magja, tömör vasból. Instabil a légköre, hol van, hol nincs, a Nap szeszélyeitől függően, és kiszámíthatatlan a mágneses mezeje is éppen ezért. Erősen áll a Nap hatása alatt. A döntést nekünk kell meghoznunk, hogy melyik utat választjuk. A tébolyt, az uralkodást, a gőgöt, a győzelmet mindenáron, az igazságtalanságot, a manipulációt - a szürkületi Merkúr az éj leple alatt felkínálja a lehetőséget a halandók világának - dönts és vállald a következményeit, vagy az igazságosságot, a felelősségvállalást, az őszinte, tiszta energiákkal való gyógyítást, és tanítást. Minden ember élete útjának felén eljut erre a pontra, és számtalan tükröt tart elé a mátrix, - hamis tükröket, hogy azt az utat válassza, amit a szürkületi Merkúr kinál. Nehéz a másik utat választani, mert a másik út KOCKÁZATOS. Tisztának lenni, őszintének lenni, nyíltnak lenni, gyógyítani, segíteni, tanítani nehezebb út, mint élni a világban úgy, hogy a rövid utakat választják az emberek. Valójában a szürkületi út is kockázatos, mert számtalan buktatót rejt a leplek és fátylak mögötti rejtett szándékok mezeje, a hamis valóság illúzióinak kergetése, a könnyebbik út választása, mely sosem vezet oda, ahova az illető valójában menni szeretne. 

A Merkúr a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat a Nap ráeső fényétől függően, és ugyanúgy három fázist lehet megkülönböztetni, valamint a Vénusz is három fázist mutat, és teljesen ugyanazokat, mint a Merkúr.

 

A legfurcsább bolygó az általunk ismert Naprendszerben azok közül, amelyeket egyáltalán figyelembe veszünk… A Merkúr kettős, fura világa. 88 nap alatt kerüli meg a Napot. Figyelemreméltó szám a jellege miatt. A négy Föld típusú bolygó egyike a Naprendszerben - MARS, VÉNUSZ, FÖLD, MERKÚR a Naphoz közel eső különálló univezrum a távoli Neptunusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz óriásokhoz képest, amelyeket a Plútó és a Kuiper - öv / A Sárkányok tengelye :) / több ezer bolygója  határol.  Mondhatnánk ezt az oldalt Föld-rendszernek is, azt pedig Jupiter-rendszernek. A Föld abban különbözik a többitől, hogy tökéletesen lehet rajta élni, egy mesterséges földi édenkert… legalábbis ennyit tudunk, valójában sokkal több bolygó van, és sokkal több életre alkalmas égitest a Naprendszerben és a Naprendszerhez igen közel. 

 

A földi fényrendszer NYUGATI KAPUJA a Nap felé Thoth kezében. Választhatsz. Talajt érhet a lábad, és biztonságban, nyugalomban, egy új életben landolsz, vagy el is veszhetsz.. akár még örökre is.

Saját egód tüzében semmisülsz meg. Lehet így is, lehet úgy is. A te döntésed, hogy a Merkúr kétélű fegyverét, a választás erejét hogyan ragadod meg. Előre lépsz, vagy hátra. Jó döntést hozol-e, avagy rosszat. Amíg a Szaturnuszból is a rosszat hozod át magadnak, azaz az önbüntető, önszabotáló energiákat, addig CSAK UTÓLAG FOGOD LÁTNI, hogy jól döntöttél-e, avagy sem, mert a Szaturnusz a KÉSLELTETÉSRŐL híres. Arról, hogy időhurkokba és időlabirintusokba tévedsz, nem a jelent látod, hanem egy rosszul megítélt múltat, és egy illúziókba csavart jövőt… egy időhurokban pedig nem valószínű, hogy jól döntesz. Inkább rosszul, és csak rosszul, mert jó választás ebben a szaturnuszi terhelt energiában nem létezik, hiszen az illúzióid vezetnek, és az illúziónak ára van, és bére is, mert etetni kell és ruházni kell, hogy életben maradjon…

Ha mégsem választasz, hanem rábízod a nálad bölcsebb Thothra a döntést, talán jobban jársz. Mert megengedni az isteneknek, hogy eldöntsék azt, amit nálad jobban látnak át, mint Te, és téged sokszor vezet tévútra az illúzió, az ego, a megtévesztés és egyebek, a lehető legjobb döntés. 

A Merkúr másik aspektusa a megtévesztés. Trükkös megoldásokkal, úgy hogy utólag se lehessen kikezdeni a történetet. Úgy, hogy a megtévesztés foka oly mértékű legyen, hogy még a megtévesztett érezze utólag rosszul magát, mert kételkedni mert…

A gázlángozáshoz hasonlóan megkérdőjelezteti veled eredeti valóságodat, és már nem tudod, hogy az eredeti elképzeléseid a helyesek, vagy az, amit a Merkúr sugall neked. A háttérhatalom ezt a részét alaposan a kezébe véve használja is. Ezzel éri el azt, hogy a Földön az emberiség java része nem a saját valódi valóságában él, hanem abban a sok oldalról alátámasztott kreált világban, amit a Merkúr befogott energiáival is megtámogatnak. Rávesznek arra, hogy alkut köss te magad is, szolgálva az ő alkujukat. Részese legyél annak, amit ők kitaláltak és ami valóban a Föld biztonságáról szól ugyan, ugyanis ha a Nibiru tényleg elérné, amit az armageddon-ciklusokban el szokott érni, akkor nem maradnánk életben. Így életben maradunk, de olyannyira, hogy a már 1500 éve esedékes jégkorszak sem jött el…. megmaradunk, de milyen áron? … A mozdulatlanság, a nem történik semmi időhúzás, időlopás ahhoz vezetett, hogy most is egyfajta globális összeomlás felé tartunk, csak éppen ez KONTROLLÁLT KERETEK KÖZÖTT VAN TARTVA. 

Látszólag nincs más választásunk, mint ennek az ősi alkunak fejet hajtani, ami alsó hangon több százezer éves lehet. Felveti azt a kérdést, hogy mégis mi a jobb. A változatlan, mozdulatlan világ, vagy az, hogy elindul egy történés, viszont a háttérhatalom az apokalipszisokat is a kezében tartja. Ezért látszólag nekünk nincs ebben szavunk. Ebben mi nem is hozhatunk döntést, és éppen ezért ez pontosan az a terület, ahol nem is kell döntenünk. A Merkúr tiszta oldalára kell kapcsolódni, és a másikat pedig átállítani arra a frekvenciára, hogy ezt a megtévesztő rezgést örökre elhallgattassuk. Amint látod, a mátrix sok lábon áll, és távolról sem csak a Földön alapozták meg, hanem mindent hozzá igazítottak. Végülis nem volt más választásuk, mert a Föld egy menedék. Mindenkinek. 

 

Tehát eddig dönthettél. Valóban rajtad volt a világ szeme. Hogyan döntesz, és mi lesz a döntés után. Dönthettél az életed felől. Ez volt mindezidáig. Legalábbis látszólag, mert valójában sosem döntöttél. Mindig valami nagyobb erő döntött helyetted. Az, hogy tényleg mi döntünk a sorsunk felől, hogy tényleg min választunk, ezelőtt tíz évvel még valóban úgy tűnt, hogy igaz. Mostanra már kiviláglik, hogy nem, nem volt igaz, és a nagy, életre szóló döntéseket is felülről, általában a háttérhatalom irányából terelgették. Nem te döntöttél, csak azt hitted. Hát ezért hibáztad el a döntést, mindig. 

 

Hermész

 

Sötét zsarnok sötét köntös,

Nem látszik a szem,

Nem látszik a szándék.

 

Homályos szavak, 

halk mormolás,

ismeretlen nyelven

ismeretlen kántálás.

 

Vérfagyasztón izzik a két hold,

Két eszköz, két fegyver,

Felnéz a mágus a csillagtalan éjben,

Felette a kupola 

üvegtelen albaka.

 

Kell az a pár nap, 

mikor még a Hold sem jár,

az üres, látszat éj égboltja,

üres mint a lélektelen idők.

 

Felnéz a mágus ismét,

Mercuriust hívja, 

Jöjj tolvaj! Mutasd magad!

Add át új ötleted,

Majd én döntök helyetted.

 

Sors és nem sors,

badarság, terelni kell a nyájat,

kezünkben a kicsiny világ,

utunkba se állhat, 

mi ez nekünk, apró bolygó,

egyetlenegy biztos hely,

kezünkben itt minden röpke,

átvetített, üres perc.

 

Jöjj hát tolvaj!

Hermész jő, 

könnyű léptét lengi át

a hideg űrből érkező

hamisan simogató szellő.

 

Leül, helye előállt,

készen már a trónja,

Mágus álcázza magát,

Torkát félelem fojtja.

 

Mitől félne jobban,

egy magát rejtő becstelen,

mint attól, hogy a tolvajok ura,

átejti őt is?

 

Hermész szól,

hangja zeng,

a mágus szíve reszket,

van még lelke, egy csepp,

alkut kötni sem rest, 

védi testét, védi éltét,

kicsinyes hazug életét,

remegő ujján vaskos gyűrű,

készen áll a pecsét is.

 

A  Mercur áll az égen,

peckesen és urasan,

mint egy víg gaztevő,

mulat a kis porszemen.

 

Nem fél ő tolvajlástól,

hiszen azzal, hogy lop,

meglopja azt, ki a zsarnok,

meglopja azt, aki lop.

 

Leckéje oly keserű

annak, aki gyáva,

aki nem tudja még, hogy

mindennek megvan az ára.

 

 Ez a világ rákfenéje,

tolvaj zsebel tolvajt,

nincs már vezérnek lelkiismerete,

sem a betyárnak becsülete.

 

A nemes szándék ködbe vész,

fekete avagy fehér,

ez a világ betegsége,

nincs már igaz úr a Földön,

Hermész így szól, 

elméd börtön,

kezed mocskos lelked szegény,

métely vagy a Föld sebén.

 

Nem teszem és nem tehetem,

fizess ezúttal árat,

ne hidd tolvaj, hogy megúszod,

futhatsz, nyomodban a sorsod.

 

Nincs hát ötlet? Nincs hát remény?

Kérdi izzadva a fösvény,

nincs hát szikra, nincs hát isten? 

nevet vissza Hermész. 

 

Nincs egyezség? 

kérdi újra a saját pénze 

szagába fúlt úri szolga.

 

Nincs egyezség. 

Mondja Hermész,

időtök végéhez érkezett. 

Mi döntünk újra a Föld felett,

az emberek helyett az istenek.

 

Mágusunk magára marad,

tudja, ami másnak öröm,

neki keserű örök üröm,

értette ő mit is hallott,

és elsőként tudja meg ő közülük,

lopott ajándék volt a Föld,

és aki nekik adta,

eljött, hogy az adósságot behajtsa.

 

Thoth

A Merkúr mint mondtam, kétélű fegyver. A legmélyebb jó és a legrosszabb rossz is egyben, mert a megtévesztés és a trükkös manipuláció ereje is benne rejlik. Emellett az álcázás nagymestere, és az ember azt hinné, azt a tévkpépzetet táplálja a Merkúrral kapcsolatban, hogy egy arany fényben izzó, Naphoz közeli bolygó, de valójában halott bolygó, és a Hold képmása, pontosabban a Holdat másolták a Merkúrról, a Merkúrt pedig távol taszították tőlünk, nagyon messzire, hogy ne tudjunk a tiszta részével kapcsolódva felébredni arra, hogy hogyan módosítják a tudatunkat. Azok, akiket ural a Merkúr, vagy megtévesztve vannak, - ez attól is függ, hogy a Plútó és a Neptunusz milyen mély nyomást gyakorol rájuk -, vagy ők maguk megtévesztők, amennyiben a Szaturnusz és a Mars erősen hat. Tehát A vagy B, fekete vagy fehér alapon van átprogramozva a merkúri energia a Földön élőkre, és nem az egység, hanem a dualitás uralkodik azon a frekvencián, ami a Merkúrról átjön hozzánk.  A Merkúr az, aminek a hatására hirtelen hozol életre szóló döntéseket, és a hirtelen meghozott döntés csak pillanatnyilag tűnik jónak - utána már észreveszed, hogy a döntés, amit meghoztál, nem volt sem megalapozott, sem célravezető. Változtatni utólag is lehet, de ahhoz először be kell ismerni, hogy nem jó döntést hoztál, fel kell ismerni azt a folyamatot, ahogyan a döntést meghoztad, és ahogyan a következményeket el akartad kerülni, majd azt, hogy minek vagy kinek a hatására hoztál döntést, és a döntés után a következményekből mennyit lehet helyre hozni, és mi az, amit már nem lehet. A Merkúr az, aminek a segítségével az emberek életutat választanak, és elválik, hogy milyen ember lesz belőlük, mi hat rájuk és ők hogyan hatnak másokra. Minden ember életében van a sok sorsfordító pont és döntés mellett egyetlenegy mindent meghatározó pont - legtöbb esetben ezen már évtizedek óta túlvagyunk -, ami mindent átfordított egy olyan irányba, aminek a következményeit ma is viseljük. Ez általában egy rajtunk kívül álló dolog volt, egy esemény, amikor először ismertük fel azt, hogy a szabad akaratunk ellenére tesznek meg dolgokat velünk. Ez aztán meghatározza az egész életünket, és minden látszólag szabad akaratból meghozott döntésünk valójában egy ellenállás, egy önszabotázs, mert mindenben a szabad akarat elnyomását látjuk, és sok esetben azért hozunk hibás döntést, mert még a jóval is szembemegyünk, és azt is elutasítjuk, nem tudatos dacból, szilárdan hitet vetve abba, hogy jól cselekszünk, valójában nem. Azért nem, mert ami számunkra ismeretlen, és mégis megérdemelt jó, bőség, szerelem, párkapcsolat, bármi, ami eddig nem volt, az életünkb megérkezik, és mi elfutunk előle, egy hibás, jónak hitt döntést kapcsolunk hozzá, és a hozzánk megérkező jóban a rosszat látjuk, a hibás minta alapján, amit akkor fektettünk le magunkban, amikor először tévesztettek meg minket, amikor először módosították a szabad akaratunkat. Így látjuk a fényt sötétnek, a hamisat igaznak, a rossz döntést jó döntésnek, és csak utólag ébredünk rá, mekkorát hibáztunk. Amikor már késő helyrehozni valamit, akkor azt fel kell ismerni, mert okkal késő. Azért késő, mert egy lecke rejlik ebben - az, hogy akkor, amikor hirtelen döntöttél, nem számoltál vele, hogy mégis megszívhatod, teljesen magabiztosan mentél bele olyasmibe, amiről rajtad kívül mindenki más tisztán látta, mennyire hibás döntés, mennyire nagy megtévesztés, mekkora illúzió, de te, aki abbéli igyekezetében, hogy saját szabad akaratát megóvja, éppen azt adtad oda. A szabadságodat. Mindenki az ellenséged lett, aki szembement veled, aki meg merte fogalmazni az igazat, és aki mást mondott, mint amit te hinni akartál. 

Mindenkit ellöktél magadtól, aki nem osztozott az illúziódban, és most üresjáratban állsz, azzal a ténnyel, hogy sokak esetében rendbe rakni ezt már bizony késő. Azért késő, mert aki akkor, annak idején nagy energiákat fektetett beléd, de te nem hallgattad meg, már nem fog újra melléd állni, miért is tenné, ha úgysem hallgatsz rá. Ha úgysem fogadod el. Mert te csak mész a saját fejed után.

Ismerős? Hát gondolom, hogy az, mindegyikünknek az. A megtévesztő illúziók trükkös álomvilágában lebegve akkor, amikor pont azt hiszed, hogy valakivel jót teszel egy döntés révén, valójában egóból hozol döntést, és nem a másikkal teszel jót, hanem magaddal. Te vagy a középpontban, és ez izgi tud lenni sokáig, mindaddig, amíg nem tűnik fel az igényed arra, hogy valós, kölcsönös és szeretetteljes kapcsolatokat építs. Ha nem jön elő ez az igény, akkor voltaképpen mindegy, újabb hamis, önző, álságos, aljas kapcsolatokat fogsz keresni, ahol újra meg fognak vezetni. Ha azonban igényed van arra, hogy önmagadért valóban szeressenek, és eleged van a megtévesztésből, a hazugságokból és a felszínes életből, akkor igényed lesz arra is, hogy tiszta, őszinte emberekkel lépj kapcsolódásra, akkor pedig arra is, hogy te magad őszinte légy. Akkor pedig fájni fog a hamis, lopott időben, a rossz döntések következményeként elszenvedett sok év. Ahol nem csak magadat bántottad, hanem magad körül mindenkit. 

Ez még mind érdekes, és akár maradhatsz a kicsinyes, felszínes kapcsolatok világában is, meg az illúzióidban is. Azonban az istenek az emberiség felett átvették a döntési jogot, látván, hogy az emberek ismét megmutatták, képtelenek valódi, felelősségteljes döntéseket hozni. Se globális, se egyéni szinten nem megy a történet, a mátrix lenyomatok uralják az elméket, a félelem uralja a szíveket. Ezért dacára bármilyen emberi döntésnek, az istenek most a kezükbe veszik a fizikai síkot, és már nem dönthet az ember. Semmi felől.

A mágusok magukra maradtak, a tolvajokat kisemmizik, az urakat elüldözik mostantól. 

 

A fizikai sík lépésről-lépésre kerül ki az emberek kezéből, és kerül át az istenekébe, mégpedig egy nagyon egyértelmű folyamat mentén - az isteni felsőbb én az avatarokba visszatér, és így az emberek mint mátrixbéli módosított tudatok, elvesztik döntési képességüket és helyükbe isteni énjük lép, mint döntésre képes felettes én, az asztrozófusok által is megjelölt 07.17. lesz a globális és egyéni fordulópont az életekben, amely naptól A SORS LESZ AZ ÚR. Dacára bármilyen döntésnek, dacára a felelősségtől, a sorstól, a következményektől való menekülésnek. A mátrix nem tud újabb döntésekre kényszeríteni, főleg azért nem, mert a döntések mindig másokat is döntésre kényszerítenek. Olyan döntésekre, melyeket nem akarnak meghozni, és hiába nem akarnak meghozni, rá vannak erre szorítva az emberek. Pedig tudni kellene ezeket a döntéseket a legnagyobb nyomás dacára se meghozni, hanem átadni a Sors kezébe. Döntő többségben most sem az emberek döntenek, hanem a felettük uralkodó háttérhatalom, az emberek döntése már ennek folyamodványa. A háttérhatalom döntései szép lassan veszítenek a jelentőségükből, és mire elérjük a hamis idő végét - 2022.12.31. - már nevetséges, triviális játszmának látjuk az egészet, és addigra már nem csak mi. Ugyanis ha a döntés az emberek kezéből az istenekébe kerül, és maguk már nem tudnak rosszul, a mátrix sugallata alapján dönteni, akkor azt fogják megtanulni újra, amit régen az emberek tudtak: a sors az úr. Így aztán megtanulnak bizonyos kérdésekben nem dönteni, más kérdésekben pedig, ami döntést nekik kell meghozni, magasabb szemszögből vizsgálva a dolgot, a felettes énnek átadva akár öntudatlanul is a vezetést, dönteni. Aki pedig ezek után sem tanulja mindezt meg, arra bizony rossz idők jönnek. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy ez az egész már most elkezdődött, mint a jelenlegi világ helyzete, ahol kitaláltak egy kamut, a kamut jól bepromózták, a félelem illúziójával megspékelve telenyomták vele a fősodratút, majd most ülnek, és nézik, hogy az emberek túlságosan is döntésképtelenek lettek, és voltaképpen nincsenek benne a buliban… inkább csak hagyják magukat sodródni az árral, vagy amelyikünk mer saját, önálló döntést hozni, az pedig azért nincsen benne a buliban, mert nem hagyja magát. Tehát akár hagyja magát valaki, és megy a csorda szellemében a többiek után, akár nem hagyja magát, és nem birka, hanem kos szerepet vállal, semmiképp nem a háttérhatalom malmára hajtja a vizet, mert vagy nem dönt semmit és tehetetlenül hagyja magát terelni a karámba, ezzel pedig nem ad elég energiát a háttérhatalomnak, az pedig a Vas-bolygónak, vagy pedig nem hagyja magát terelgetni, egyáltalán nem adva tudatosan energiát az egésznek, és ezzel pedig szintén nem ad energiát. Azért kellett a jelenlegi mizériát ugyebár 2050 helyett 2020-ra előrébb hozni, mert már elég régóta forrósodik a talaj a háttérhatalom talpa alatt… nem maradt elég idejük, és ez bizony tény. Azért nem maradt elég idejük, mert az alku, amin az egész áll, vagy bukik - energiáért cserébe megkímélnek minket - lassan pontosan azért veszít az erejéből és nem alku tárgya többé a Föld, mert nincs energia, amit adni tudnának, pontosabban elég energiával nem tudnak a Vas-bolygónak szolgálni, ha pedig nincs elég energia,a Vas-bolygó anélkül halad át a Naprendszeren, hogy a Földet letarolná. Minek tenné, ha nincs energia itt jelen, olyan energia, ami nekik kellene. Vagy nincs ellenállás, vagy teljes hátat fordítás van. Az energetikai ellenállás hozta elő mindig az apokaliptikus állapotokat, és idézte elő a katasztrófát. Egy ellenállás, két szemben álló erő. Ami itt nincs, mert az emberek vagy annyira gyengék, hogy nem reagálnak, nem kapják fel a fejüket, vagy annyira tudatosak, hogy nem szállnak bele a harcba. Hát ez az, amire voltaképpen szükség van. Pontosan ez. 

 

Odin

 

Téboly zúg a viharos szélben,

megvadult csengettyűk a sötétben,

hallod, de nem látod, ijesztő az erő,

oly kis porszem vagy itt, 

rádomlik a hegy, rád zúdul az eső.

 

Villámok cikáznak benned és kívüled,

reszketeg kezedben elázott papírral,

kóborolsz, hontalan, rég nem számít már,

az üzenet, a papíron, egy jel, 

egy szám, egy cím, egy hely,

elvesztetted magadat, 

elvesztetted otthonodat,

elvesztetted uralmadat

saját élted felett.

 

Őrült urak suttogása,

zavaros, idegen,

hallod őket, már megint,

de nem kint, hanem bent,

ki ez, mi ez, ki vagyok én?

Kérded vándor, hontalan,

mi az utam, mi a célom?

kiáltod, de hasztalan.

Hányan tettétek, hányan,

és azt hiszitek, megvéd az állam?

Állatok felszegve,

szemetekben dac tüze,

mit ér a büszkeség,

ha üres a szív, üres az ész?

 

Ilyenek vagytok, emberek,

Odin mély hangja 

dörgedelem,

ilyenek vagytok embergyerekek,

azt hiszitek, egymás játékai vagytok,

és mi a tiétek, mint dacos pólyások,

még mindig úgy viselkedtek. 

 

Széltől, hótól, esőtől

mocskos, sáros utcák, 

üresen álló házak,

kietlen, zord, sivár,

emberek tömegben,

fel-fel néznek az égre,

van ott valami,

a bizonyíték, dacos 

uraik csendben, 

elbújva, félve.

 

Nem tiszte a Földet

senkinek eladni,

nem tiszte az emberrel

senkinek úgy játszani,

mintha rongybaba lenne,

mintha csecsemő lenne,

vérét szívva aljasul,

felszolgálni másnak,

felkínálni más életét,

mintha az övé lenne.

 

Új rendet akartok? 

Kérdi Odin nevetve,

Dönteni már nincs jogotok,

jöjjék az istenek rendje. 

 

Thoth

 

 

A Mágus

 

Mint jó vándor az éjben,

egyetlen mécses a téren,

a csillag nélküli éjben,

felragyog a setétben.

 

Elég egyetlen elme,

mely mint szabad, lángoló fáklya,

utat tör a mocsáron át,

az emberi sötétség gonoszságát,

maga mögé utasítva,

az övéit hívja.

 

A mécses lángja remeg,

az ember előtte térdre rogy,

elfáradt, oh nagyon, végleg,

eszébe jut egy ősi igézet.

 

Meghívja az isteneket,

mint elei egykoron,

álmai mélyéről bújik elő,

Baál hangja, vezérfonál,

minden azon múlik majd,

megidéztek-e minket. 

Egyetlen elme elég,

egyetlen fellángoló tudat,

éjsötétben, forró napfényben,

keleten és nyugaton,

délen és északon,

jelöld meg a négy helyet,

jelöld ki a négy elemet,

adj nekik formát,

adj nekik életet. 

 

Mágus vagy, ősibb,

mint minden földi óceán,

hívd meg őket,

hívd be őket,

tárd szélesre a kapukat,

tizenhárom kapu,

tizenhárom csillag az égen.

 

Tizenhárom gyertya a setétben,

tizenhárom kapu az éjben,

tizenhárom piramis a fényben,

tizenhárom démon a mélyben,

tizenhárom isten az égen.

 

Jelöld meg a helyet,

hova érkezzenek,

hányan, miért várod őket,

maradjanak most már végleg.

 

Add át nekik a terepet,

lépj hátra, mint okos gyermek,

ki tudja, tanító és tanul,

az istenek trónja kész,

kezeden is ott a pecsét,

alku helyett egyezség.

 

Fényes ősök jönnek,

magasak s okosak,

a talajt vesztett hitetlenek

fölé magasodnak. 

 

Fényes istenek jönnek,

szemükben a Nap tüze,

varázskörben érkeznek,

varázslattal maradnak,

nem kérik a véred,

ha adod, kivetnek téged,

nem kérik a lelked.

 

Mágusok mágusai,

ébredjetek fel végre,

az istenek hívásra várnak,

sötétben indultunk félve,

ránk csapták a hit

súlyos vas ajtaját,

ránk gyújtották régi időkben,

a kegyetlen, véres máglyát.

 

Hívd a sorsot, hozzák 

az istenek a kezükben,

hívd mágus, hívd

végre hívd meg életedbe

magát az ÉLETET.

 

Nagy istenek jönnek,

más lesz itt minden,

a világ várja, féli, hívja

a változást reméli.

 

Megjelennek a hazugnak,

megjelennek az igaznak,

a világ urai izzadva,

reszketve futnak

a NÉGY KAPU felé,

állítsd meg őket,

kezedben a varázslat.

 

Éjnek mélyén kis teremben,

tizen ülnek, csendben,

megnő a termetük,

zengő hangjuk elnyelik

a vastag titkos falak.

 

Nem tud rólunk senki,

nem lát minket senki,

és mire a két Hold feljön,

késő lesz már csatát vívni.

 

Mire a Nap felkel,

a világ szólni sem mer,

az emberek arcán ül

a mély döbbenet.

 

A hazug szó elvész,

az időben a térben,

senki nem hallja többé,

jön zaj, erősebb, hangosabb.

 

Saját fegyverével

lövik a gonoszt főbe,

angyalok az égen? 

kérdi a nép, 

s nézi, kételkedés nélkül,

és a nép könnyein hízott

kövér úr szólni nem mer,

megbukott a rendszer.

 

Lucifer

 

TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2021

MERKÚR

 

KETTŐS KOCKÁZAT

A NYUGATI KAPU A NAP FELÉ

 

2021. július 17. szombat

15.00-19.00

Skype

 

részvétel: 9.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

 

Eszter

Fényhozó