TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2021

KIKÜLDETÉS

CSILLAGOK KÖZÖTT

A KÜLDETÉS FELOLDOZÓ KULCSAI 

A NAGY ARKÁNUMOKBAN - A NIBIRUN ELREJTVE

2021. október 30. szombat

14.00-18.00

Skype

részvétel: 10.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

A kiküldetés, pontosabban, a küldetés távolról sem erről a bolygóról ered. Az eredő bolygód messze nem a Föld. A csillagnemzetségek, amelyek “nemzettek” minket pedig, távolról sem emberek voltak. Még csak nem is emberi testben voltak. A Földre úgy érkeztek, ahogyan azt az ősi krónikák megírták, és leplezetlenül megalkották, sok-sok ókori és azelőtti szupercivilizáció alkotásain. Űrhajóban. Egyesültek az emberekkel akkor, amikor adott földi civilizációnak szüksége volt a “vérfrissítésre”, a DNS felturbózására. A “nulladik” Föld, az a földtörténeti kor, amit a tudósok nem ismernek el - vagy fel -, több, mint 5 milliárd évvel ezelőtt volt a nagy boom. A kezdet. Amikor a Földön nem tartózkodtak emberek. A csillagnemzetségek nem egyesültek velük, mert a humanoid faj emberi ága, amik mi vagyunk, még nem létezett. Szükség sem volt rá, sőt, akkoriban a Föld légköri összetétele és ökoszisztémája nem volt alkalmas arra, hogy humanoid lények, mi több, emlősök lakják ezt a bolygót. Amik lakták, azok kisebbek voltak annál, semhogy szabad szemmel láthasd őket - és nem voltak sem városok, sem falvak, sem gazdálkodás, sem civilizáció. A csillagnemzetségek lerakták itt “magjaikat”, egyrészt energetikailag, másrészt fizikailag. Megtelepedtek itt, és mivel nem volt szükségük élhető körülményekre, kiválóan éldegéltek itt több millió éven át, felépítve egy légies szupercivilizációt, amelynek szintén nem volt szüksége a fizikai törvények érvényesülésére, sőt, minden tekintetben ellentmondott annak.  A Föld első szupercivilizációja nem a fizikai síkon létezett, bár szabad szemmel látható volt. Azok számára is, akik benne éltek, és azok számára is, akik nem, és akik mindennél jobban bele akartak tartozni, azok az arkhónok, reptilek és egyéb, a Világegyetemet hódító fajok. 

Ezek a fajok már régen kimerítették saját bolygójuk erőforrásait, és a csillagrendszereket végigjárva újabb, kiaknázható bolygókra vadásznak. 

Mivel a messzi távolba vesző időben maguk mögött hagyták szülőbolygójukat, erőforrásaik egy-egy csillagközi utazás során vészesen fogynak. Mondhatni már útközben tankolni kell. Ahogy utaznak előre időben és térben, az adott csillagrendszereket, amelyeken áthaladnak, sorra tarolják le. Minden élhető bolygót kiaknáznak, mert számukra az élet, - az az élet, amit ők rég elveszítettek akkor, amikor a saját bolygójukról kiléptek -, létfontosságú energiaforrás. Legyen az bármilyen élet. Ahogy haladnak előre, sokféle létformával találkoznak. Túl sokfélével, és felveszik az alakjukat, a DNS-üket, a szokásaikat, az ösztöneiket, és a TUDÁSUKAT. Olyan ez, mint hogy rendkívül sok ősi földi törzs szerint, ha megeszed leölt ellenséged húsát, megkapod az erejét. Nem csak a fizikai erejét, a tulajdonságait, a természetadta fegyvereit, hanem a varázserejét is. A reptilek kiválóan tudnak alkalmazkodni egy adott bolygó élővilágához, olyannyira, hogy az élőlények közül a legdominánsabb alakját felveszik, és ezáltal az erejét is magukénak tudhatják. A fajtársak nem tudják megkülönböztetni a reptileket saját fajtabéli társaiktól, így a reptilek tökéletesen beépülnek az ökoszisztémába, és  a domináns faj egy csúcsragadozó, ami mindig lenni szokott, és az evolúció adta kiválasztódás folytán más élhető bolygókon is mindig a legerősebb csúcsragadozók vitték el a pálmát, akárcsak nálunk - a dinoszauruszok korában élő legdominánsabb fajok alakját éppúgy szerették felvenni a reptilek, mint a kor mostani csúcsragadozójáét, az emberét. Sőt, a földtörténeti korokban rendre betelepítettek ide idegen fajokat, a maguk “csillagnemzetségeinek” vadászó-agresszív-ragadozó jellegű vonásaival és hiperintelligenciájával. Ilyenvolt a jura korban a velociraptor is. A maga nemében teljességgel különbözött a korában itteni, őshonos dinoszauruszokkal. Eszes volt, gyors és hatékony. Falkában vadászott, és habár kortársaihoz képest nem volt túl nagy termetű, mégis leuralta a Földet és tömegével irtotta ki még a ragadozókat is. Nemkülönben az akkor itt élő embereket. 

Az élővilágban minden a túlélésre törekszik, a legapróbb cserjétől a legnagyobb húsevőig. Minden létforma alapvető célja a reprodukció és a túlélés, valamint a genetikai tulajdonságok tökélyre fejlesztése, alkalmazkodva a bolygó természeti körülményeihez. A reptilek ebbe a természetes alkalmazkodási folyamatba szoktak belenyúlni. Magyarán az evolúcióba. Abba, ahogyan az élet utat tör magának, minden körülményhez újraprogramozva egy sor tényezőt ez létformában. A viselkedési, étkezési, alvási, szaporodási szokásokat, minden létfenntartó, fajfenntartó ösztönt, melyek mindegyikével az ember is rendelkezik. A reptilek úgy módosítják a genetikai térképünket, és más fajokét is a Földön, ahogyan csak akarják. Ahogyan nekik jó. Minél élettelenebb, minél kevesebb létfenntartó ösztönnel rendelkező EGYEDET tenyésztenek ki. Belőlünk, emberekből is, belenyúlva már sok milliárd éve a fajfenntartási folyamatba, módosítva az embriók génállományát már a fogantatás pillanatában, méghozzá a hímivarsejt újraprogramozásával, amely már hibásan alkotja meg az új életet, egyesülve a petesejttel.

Bizonyára emlékeztek a Mátrix első részének negyede tájékán arra a jelenetre, amikor Trinity egy speckó szerkezettel kiveszi Neo köldökén át belőle a mátrix nyomkövetőjét, amely pontosan úgy néz ki, mint egy nagyméretű hímivarsejt. Hát nem véletlenül. És nem véletlen az sem, hogy a köldökén át. A Marduk-Éva féle hamis genezis a Jahve által meghódított Édenkertben, a Marduk és Éva nászában pontosan köldökön át történő megtermékenyítés történt. Nem hagyományos, eredeti alakjukban a reptilek erre nem képesek. A hímivarsejt - Ádám Kód - módosításával aztán Marduk / a “hüllőkirály” / genetikai kódját adják át évmilliárdok óta egymásnak az emberek. 

A fajfenntartási ösztön ráadásul eléggé csökkenni látszik az emberiség berkein belül, egyre kevesebb gyermeket nevelnek az emberek, érthető okból. 

A reptilek a köldökön át jutottak először földi női méhhez - Szent Grálhoz -, és ezzel máris elintézték a köldökzsinór kérdését is - a magzat már fertőzésnek van kitéve a méhben, amikor az anyában növekszik. A reptilek genetikai kódja által fertőzötten jön világra. A reptilek gyengítik az emberiséget, de gyengítik a Földön található több élelmes, eszes, gyors csúcsragadozót is. Olyan ragadozókat, amelyeknek ha nem vettük volna el az életterüket, most ők uralnák a bolygót, minden további gond nélkül. Arra azonban ügyelnek, hogy legyen harc. Harcoljunk mi, harcoljanak az állatok a létfenntartásért. Azért, hogy túléljünk, és ahogy mi túlélni akarunk, úgy a reptilek is, csakhogy az ő túlélő programjuk más. Mi védekezve élünk túl. Ők a támadásban és a vadászatban látják a túlélés esélyét. 

Úgy játszanak velünk, mint macska az egérrel. Annyira ugyanis nem bágyadt az emberiség, hogy ne harcoljon, ki-ki a maga módján. A harc szórakoztatja láthatalan urainkat, akik azonban az istenekkel szemben tehetetlenek. Az istenek számunkra éppoly láthatatlanok, mint a reptilek, és a bolygó feletti irányítás átvétele zajlik. Ezt sokan tudjátok, és sokan írnak róla. Arról azonban sajnos már kevesebben, hogy ezért nekünk is tenni kell. A kiküldetésünk egyik célja ebben az inkarnációban nem csak a bolygó felemelése és a lelkek tisztítása, a tudatok felébresztése, a Föld védelme, az ökoszisztéma megmentése, hanem a bolygó feletti irányítás elvétele a reptil-arkhón Szövetség kezéből. 

Az emberiség létfenntartó és fajfenntartó ösztöne el van korcsosítva a DNS manipulálásával, szándékosan. Önként és dalolva megesszük, megisszuk és belélegezzük a mérgeket. Nem nevelünk gyermeket, mert teherrel jár, és sokba kerül… Nem teszünk semmit a társadalomért, mert félünk a hatalomtól. Nem működünk együtt, mert félünk egymástól. 

Az emberiség egyre gyengébb, mind fizikumban, mind mentálisan, mind asztrálisan. Azonban a csillagnemzetségek is belénk plántálták az “isteni szikrát”. Azt a DNS-szegmenst, ami gyökeresen különbözik a földi fajokétól. Ami miatt erőteljes spirituális képességeink vannak, látunk, hallunk, érzünk és igen, képesek vagyunk a semmiből teremteni. Manifesztálni. Azt a DNS-t, ami miatt segíteni akarunk egymáson, és összefogni. Ami miatt nem csak túlélni akarunk, hanem élni is. Ami miatt a szabadságvágyunk erősebb mindennél. 

Legyőzi a belénk ültetett félelmeket is. Nem mindenki követi azonban ezt, és nem mindenkiben van meg. Nem csak a csillagnemzetségek keveredtek az emberekkel, hanem a reptilek és az akrhónok is, sőt, számos idegen, agresszív faj úgyszintén. Mindannyian egyfajta érdekes elegyei vagyunk a világmindenségnek, és a benne lakozó fajoknak. Eredetünk messze a Földön túlra nyúlik vissza, a Föld még nem is létezett, amikor mi már léteztünk, más téridősíkban, más testi jellemzőkkel, esetleg valamilyen éterikus testben, más, sokkal magasabb intelligenciával, és teljesen bekapcsolt, maxon működő, erős képességekkel, melyek alapvető része volt például a telepatikus kommunikáció, amit a Földön lévő emberek már elfelejtettek. A “holt lelkek látása” alap volt, sőt, segíteni kellett adott bolygókon a lelkeket a helyükre kísérni. A “mágia”, mint fizikai síkú manifesztáció nem egy misztikus dolog volt, távolról sem féltek tőle, sőt, ismerték a mágia erejét, amely egészen másról szólt és valójában szól is, mint ami terjeng róla. 

Nem létezett jó és rossz, fény és sötét, fent és lent, kint és bent, időszakonként, azaz reinkarnációs ciklusonként léteztünk kollektív tudatban is, saját tudat nélkül, és önállósodott tudattal is, melyre a Föld mint KÍSÉRLET, egy remek talaj, ahogyan a Föld előtt más bolygók is voltak ennek a saját-tudat-szabad-akarat kísérletnek a részei. 

A kiküldetésed több részből áll. Senki sem csak tanító, vagy csak gyógyító, vagy csak ez, az, amaz. Mindenkiben szó szerint minden lehetőség és képesség megvan - hiszen sajátos DNS-elegyek vagyunk, földi és nem földi fajok lenyomatait, és más téridősíkok, más csillagrendszerek tudását hordozva. A sajátos elegy, amire sokan fogják rá, hogy ez fény, ez sötét, ez jó, ez rossz, nos, ez a sajátos elegy az, ami képez téged magadat, és melyből azt választod ki erénynek, amit csak akarsz. A küldetésed olyan, mint egy kirakós. Sok részből áll, sok kulcs van hozzá - a Földön, a Naprendszer más bolygóin is, és a Nibirun is, elrejtve. A kiküldetés felfedezése nem csak abból áll, hogy rájössz, miért vagy itt. A kiküldetést szüetésedtől fogva végzed, hol jól, hol rosszul, hol leterelődve az útról, hol visszaterelődve. Az útról az emberi egón és a mátrixon túl a reptilek is szeretnek leterelni minket, és emberi alakban is meg tudnak jelenni, hogy akár évtizedekre bebetonozzák az embereket egy-egy helyzetbe, hiszen a reptilek egyik legnagyobb fegyvere a LINEÁRIS IDŐ, és annak mérhetetlen végtelensége - ami nem is végtelen, hiszen a lineáris idő egy kört alkot. Egy önmagába visszatérő kört. Tehát, ha úgy vesszük, végtelen, ha úgy vesszük, van vége és van kezdete. Amíg azonban azt a kezdeti pontot nem találod meg, az Eredetedet, addig ördögi körnek fogod tekinteni a földi időt. 

A küldetést sokan hibásan erre az életre határozzák meg, holott az intergalaktikus és földi inkarnációs ciklusok is kört alkotnak, egy sokkal nagyobb kört, és a sok nagy kör FRAKTÁLOKKÉNT alkotja a nagy Tervet. A küldetésed átíveli az időt és a teret, és a teljes Univerzumot. Az földi kiküldetésed a nagy küldetésed földi része, amelyet itt és most kell megvalósítanod. 

A fizikai sík elterel ettől, álcázza magát, és hamis utakat vet be. A reptilek álcázva lépnek az életünkbe, és ők azok, akik leginkább a küldetések leállítására vannak programozva, mert ezzel akadályozzuk a céljaik elérésében őket. 

Ugyanis, ha valaki a küldetés útján jár, és adott inkarnációban a kiküldetését elkezdi teljesíteni, azzal megváltoztatja az időt és a teret, és eltereli a lineáris idősíkot a párhuzamos irányába. Képzelj el egy oldást, ahol a segítő a párhuzamos idősíkokkal dolgozik - minden segítő azzal dolgozik, akár tud róla, akár nem, hiszem pl a blokkok oldásával előre vagy vissza utaznak időben a blokk keletkezési pontjához, ugyanis minden blokkot a keletkezési pontjánál lehet feloldani. /idő, időkör, eredetpont, ahol kezdődik és végződik minden, a blokk is így viselkedik, van egy kezdőpontja, ahol indult és ahova mindig visszatér az ember, de nem áll meg az eredetpontnál, hanem tovább futja az ördögi köröket, és ha feloldjuk az eredetpontot, az illető kiszabadul az ördögi körből -, és a kiküldetés más szegmensei is megállítják a reptileket. De még a náluk jóval erősebb arkhónokat is. Méghozzá azért, mert a Terv FRAKTÁLokból épül fel. A fraktálok a változó rendszereket jelentik, a fraktálok icipici eltérésekből nagy eltéréssé váló változásokat írnak le a matematika nyelvén. A pillangó - effektus segít megérteni: egy pillangó meglebbenti a szárnyát, és változik valami a Földön. Egy kis eltérés az eredeti idővonaltól, alapjaiban változtat meg mindent. A reptilek a mozdulatlanságra alapoznak, és a küldetés helyett az ő terveiket és céljaikat követő lebutított emberiségre. 

Minden időre és térre tett hatás - a küldetésük útján járók munkája - egyfajta pillangó-hatásként hat a mátrixra. A fraktálok elindulnak útjukon, és a kis módosítások, amiket a segítők ejtenek a téridő szövetén, idővel nagy változásokhoz vezet - már itt tart a Föld. A kis pillangó szárnya mára egy gigantikus főnix szárnya lett. A sok kis hatás egy nagy hatássá állt össze, és ez összezavarta a Szövetséget - nem tudják a mátrixot többé kézben tartani, mert a küldetések hatnak a mátrixra. Összezavarják a rendszert. 

A mozdulatnannak tűnő mátrix mélyén ott rejlik a káosz. Minden rendszerben ott van eleve az instabilitás. Minden rendszerben előbukkan legalább egy VÁLTOZÓ / a mátrix esetében akár egy fénymunkás és képes lenne eltörölni azt, ha tökéletesen összerakja magát, és amikor összerakjuk magunkat, összerakjuk a küldetést is/, az az egy változó nagyobb változásokat indít el, végül a rendszer összeomlik.

“Bizonyos értelemben véve mindig minden rendszer az összeomlás szélén áll. Az összeomlás pedig elkerülhetetlenül bekövetkezik. Nincs a világon stabil rendszer. A legkisebb rendszertől a legnagyobbig, mindegyik magában rejti az instabilitást, éppen ettől VALÓSÁGOS.” /Michael Crichton - Jurassic Park/. 

A felépített rendszerben egy ideig a rendszerrel kompatibilis programokkal élsz, majd téged is megtalál egyetlen apró változás, amely nagy változásokká áll össze, ezután pedig kiléptet az eddig stabilnak tűnő mátrixból, és megmutatja a valóságot. Általában sokkolóan. 

Ezután, ennek hatására, elkezdesz gyökeresen másként viselkedni, mint addig, ezzel elkezded az ördögi körödön megtalálni az eredetpontot, és kilépsz belőle. Onnantól az életed más irányt vesz, mint eddig, és az útra terel, mert ott már elérnek azok a Létezők, istenek, más magasabb rendű lények, akik ráléptetnek az útra. 

Az úton is sok változó van, és a döntéseidtől függően változhat minden - több lehetséges kimeneteli jövőkép is létezik, még a nagy Terven belül is, ami szintén egy állandóan változó óriási rendszer.

Az életet és a valóságot a változás működteti. 

A változással pedig úgy tudsz lépést tartani, hogy előhozod a benned lévő tökéletes elegyből a legerősebb összetevőket, a legmasszívabb erényeket és legjobban érzékelhető képességeket. 

Majd sorra jön a többi is, mert a változás mindig nagyobb változásokat gerjeszt. 

A különböző lehetséges jövőképeket éppen a változások dinamikája hívja életre, és a küldetést úgyszintén. A változás dinamikája. 

Ahhoz, hogy a változás dinamikájába becsatlakozz, kulcsokat kell találnod, számodra értelmezhető nyomokat, lenyomatokat, amelyek segítenek összerakni önmagadat. 

Az összerakás már ott nehézségekbe ütközik, hogy az emberek egyvalaminek hiszik magukat. Amikor valaki azt mondja nekem, ő a Plejádokról származik, mosolyogva annyit felelek: igen, ott is voltál. Nincs olyan, hogy valaki csak ez, vagy csak az. Akármilyen illúzióromboló is, az Eredetünk nem más, mint az Egység. Az Egység, amely MINDEN FAJ EREDŐPONTJA IDŐBEN ÉS TÉRBEN. A reptileké, és más nemszeretem fajoké is éppúgy, mint a miénk. Mindannyian egy tőről fakadunk, és ezért az a fajta “übermensch” hozzáállás, hogy valaki csak fény és csak plejádi, és csak ezt és ezt képviseli, jobban tükrözi a spirituális egót, mint bármi más. Valójában mindenkiben ott lakozik az összes lehetőség - a fraktálok, az idő és tér állandó változói folytán pedig az összes lehetséges jövőkimenetelt, és ezen jövőképek számát pusztán egy dolog határozza meg: a Terv, ami a rendszer, tudod, az a rendszer, amely, mint minden rendszer, végtelen instabilitást hordoz magában, azaz végtelen számú változóval dolgozik, a végtelen számú változók egy adott mederben érvényesülnek nálad - képzeld el, hogy nem mindenkinek van megírva a lottónyeremény, ezért csak néhány embernek vannak benne a változók között olyanok, mint a lottónyeremény, a többieknek nincs, azok számára, akiknek ez benne van a Sorsukban, azaz a VÁLTOZÓIK KÖZÖTT / A Sors tehát nem más, mint a változások összessége/, azoknak az útján, a mederben, ahol életük folyik, belép a lottónyeremény, akiknek nincs benne, azoknak nem fog, akárhány szelvényt is adnak fel. Nos, a Terv ezen a sokszínűségen alapszik: bizonyos változók neked vannak beépítve, más változók - sorsfordulatok - másoknak, és mindenkinek ugyanaz az eredetpontja, tehát ha minden kiküldetését teljesítette minden bolygón, ami az ő változói közé tartozik, akkor teljesítette a Tervet, és visszatér az Eredetbe, ahol azt fogja tapasztalni, hogy újra BÁRMI LEHET. Akár reptil is. 

Az emberiség túlélőképességét éppenhogy erősíti a sokszínűség, éppúgy a DNS-ben, mint az energiákban és a változókban is. 

A reptilek jó alkalmazkodóképessége, mely a DNS-ünkbe van írva, az emberiség kiváló alkalmazkodóképessége is. Ezért tudunk gyorsan reagálni a változásokra. 

A spirituális ösztönök, melyek a küldetés útját képezik le, mint gyógyítás, tanítás, segíteni akarás, megmenteni akarás, védelmezés és harc - túlmutatnak a földi ember ösztönein, és ezeket az ösztönket is tudatossá kell tenni, ha a kiküldetésed útján akarsz járni.

A Nagy Arkánumok - a maya időgép szerves részei - a Tarot kártyában a főbb változókat mutatják - azaz azt, ami neked meg van írva. A változásban az apróbb eltéréseket, és a lehetséges jövőképeket a Kis Arkánumok rendszere mutatja. De minthogy minden rendszerben ott az instabilitás, a Kis Arkánumok nagyon jól megmutatják a szabad akarat földi része alkotta eltéréseket, ahogyan letérünk az útról, sőt, azt is megmutatják, hogyan lépjünk vissza rá. A Nagy Arkánumok pedig meghatározzák a főbb változóidat, melyek követése a Sorsod útjára visz rá, az pedig nem más, mint a küldetésed útja. 

Azért az a küldetésed, amivel a legnagyobb problémád van az életben - pontosabban ez a kezdőpontja a küldetésednek, ezen kell elindulnod -, mert ennek a gondnak a kiegyengetése szabadít fel annyira, hogy a képességeket elkezd használni már a kiegyengetés közben is, majd megoldva a problémát, előjön a Tudás. 

Az a Tudás, amire itt szükséged van, és az a fajta átlátás, ami a sors kézbe vételét, és ezzel együtt a kiküldetés teljesítésének elkezdését jelenti. 

A kiküldetés kulcsai segítenek megtalálni az utat neked, méghozzá egészen konkrétan, és ezen kulcsok legjobban értelmezhető részei a Nibirun elrejtett kulcsok, melyeket a Földön a Nagy Arkánumokkal olvashatunk le. 

Hidd el, hogy nem bonyolult ez :)

Szombaton találkozunk.

Áldás

Eszter-Fényhozó

Figyeljetek arra, hogy kettőkor kezdünk és hatkor végzünk.

Gigatréning lesz :)