TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2021 

“ A világ valaha tele volt csodákkal. Az emberek azonban nem fértek meg a csodák mellett, és a csodák lassan eltűnnek a világunkból. A boszorkányok és mágusok rejtőzködnek, hogy ne derüljön fény a létezésükre. Egymással is bizalmatlanok. A mostani világnak hamarosan vége. Azonban minden vég valójában egy új kezdet.” /A boszorkányok elveszett könyve/

JAHVE LABIRINTUSA

Energia-háború

2021. november 20. szombat

15.00-19.00

Skype

részvétel: 10.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

Az energia felhasználásának módja az, ami most eldönti az emberiség jövőjét, és távolról sem csak a klímahisztivel összefüggő energiaválságra gondolok. Arra is, hogy mi magunk milyen energiát, és hogyan közvetítünk, hogyan és milyen energiát használunk fel spirituális lényként. Azért az energiáért, amit mi képviselünk, háború zajlik ellenünk. Sok évezreden át el tudták venni tőlünk ezt az energiát, most már nem tudják ezt annyira könnyen, sőt, észrevétlenül megtenni. 

A “KLÍMAVÁLTOZÁS” ÁTÍRJA A FÖLD ENERGETIKAI RENDSZERÉT, ÉS NAGY A VESZÉLYE ANNAK, HOGY AZ ARANYKORI BERENDEZKEDÉS ENERGETIKAI RENDSZERÉT IS, AZAZ ELTÖRLI A SZAKRÁLIS ENERGIÁT A FÖLDRŐL AZZAL, HOGY MINDENHOVA BETELEPÜL A NOVUS ORDO SECLORUM ÚJ INFRASTRUKTÚRÁJA. Az egyen-városok, az egyen-házak, az egyen-államok, az egyen-hatalom, az egyen-emberek, a gépek által táplált és életben tartott szép új világ készül ellenünk. Teljesen és véglegesen elszakítva minket a Földanya adta tiszta energiától, a természettől és mindentől, ami itt még valódi, örökös függésbe hozva minket a mátrixtól. Az újkori ember gyenge, sem fizikuma, sem mentális állapota, sem lelkiállapota nem elég ahhoz, hogy elszakadjon a mátrixtól. Így “nevelt” minket a mátrix és így neveli a fiatal nemzedéket is, sőt, őket méginkább. 

Energetikailag és mentális teremtéssel növelni kell a szakrális teret, ez működik is a fénymagok által, de a szakrális erővonalakra települt mátrix folyamatosan ellopja azt az energiát, amit teremtünk. Az energia fizikai síkra manifesztálásnak új módját adja a tréning nektek, szintén Lucifer vezetésével, mint a fizikai sík teremtője. Szintén mágiával fogjuk elvégezni, és szintén nagyon erős teremtés lesz. 

A háború az energiáért zajlik, és mint azt tudjuk, nem csak földi síkon, ezzel nem árulok el semmi újat. Az energia minden formájáért, és megtartási módjáért. Erről már írtam egy korábbi cikkemben. 

Jahve labirintusa egyszerre térben és időben sokkolóan hat ránk, amikor felismerjük. Olyan, mint egocentrikus rejtélyek és talányok helye, ahol a hamis isten próbáin menve át, mindenképpen a csapdájába esel. Bármerre indulsz is el, a mesterséges intelligencia trükkjeivel találkozol, és rákényszerít arra, hogy úgy élj, hogy ENERGIÁBAN TŐLE FÜGGJ, pontosabban a mátrixtól, amit A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ALKOTOTT. A világ, amely körülvesz téged. 

Jahve labirintusa három szinten létezik a mátrixban: 

1. A tudatalatti és a tudat között. Egyfajta útvesztő, amely nem engedi felszínre a tudatalattiban tárolt tudást és tengernyi fontos információt. Erőteljes hiedelemrendszer-blokkokkal van lekötve, és a Biblia Pokolnak nevezi ezt a helyet - “ a pokol az a hely, ahol mindent tisztán látsz” /Lucifer/, távolról sem negatív vagy sötét hely, ellenkezőleg. A tudati felvilágosodás egyik része a teljes tisztánlátás önmagunkról és a világról, és ahhoz a tudáshoz való hozzáférés, amit a tudatalattid tárol, és amit inkarnációról inkarnációra hordoz a tudat magával. 

2. A lélek és a tudatalatti között. Egy újabb útvesztő, amely összezavarja az érzéseidet, börtönbe zárja a lelkedet, és csak egy kis rést hagy neki szabadon, amely semmi mást nem érzékel, mint csakis a fényt, és afelé halad, de a fény kevés az Egységhez, a setét is kell, amelyet a tudatalattid rejt és ami nem gonosz energia, hanem ismeretlen. Jahve labirintusa ezen a szinten nem engedi be a lelkedet a tudatodba, mert ha e kettő eggyé válik, akkor elindul nálad a teljesség és Egység.

3. A mátrixban. A teljes mátrix egy talány, egy rejtély, egy kiismerhetetlen káosz, amely mégis egy erős és jól megalapozott rendszerre épül, melyet csak a labirintusban lépésről-lépésre haladva tudsz átlátni. 

Jahve labirintusában fogunk járni, és újabb hidat építünk vissza önmagunkon belül és kívül is. Híd a valóságba. 

A méreg, ami rátok van erőltetve, elveszi az energiátokat. Hozzáférést biztosít a tudathoz, a lélekhez és a testhez. Beengedi a teljes mátrixot oda, ahonnan távol akarod tartani. Az energiád a tiéd, és nem csak a méreggel pályáznak rá. Folyamatosan szívják tőled, amikor a mátrixban vagy, ha nem véded magadat megfelelően és tudatosan. A Föld alacsony rezgése miatt a tiszta energia áramlása egyáltalán nem látható, és csak kevesek számára érezhető. Nem tudunk Földanyával egységben, energiát áramoltatva úgy működni, ahogyan az a mi és a bolygó számára optimális lenne, hanem egy egyirányú energiafelhasználás folyik évmilliók óta, és a korábbi bukott emberiség idejében is ez történt. Elvesszük az energiát, de visszafelé nagyon keveset adunk. Egyre kevesebbet. Mivel a természetközeli vallások mindegyikét pogányságnak és istenkáromlásnak minősítve a katolikus egyház betiltotta annak idején, és viszonylag rövid ideje - a Föld történetében főként rövid idő ez -, néhány évtizede éledt újjá több ilyen vallás, hagyomány is. Az elmúlt majdnem tíz évben, 2012 óta pedig fénymagok ezrei adják Földanyának az energiát, de ez még mindig kevés ahhoz képest, amit adnunk kellene, tekintetbe véve azt a tényt, hogy mennyi energiát használ fel a mátrix a bolygótól és az emberiségtől. Képzelj el egy óriási gépezetet, amelynek a működéséhez TÖBB ENERGIA KELL, MINT AMENNYIT A BOLYGÓ ÉS A RAJTA LÉVŐ ÉLŐVILÁG, TÖBBEK KÖZÖTT AZ EMBERISÉG, VALAMINT AZ ÁSVÁNYKINCSEK, A NÉGY ELEM ÖSSZESSÉGE ÉS A MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT ENERGIA ADNI KÉPES. A gépezet most ott tart, hogy önmagát emészti fel, és mint tudjuk, az Új Világrend tervei alapján egy új, GAZDASÁGOSABBAN MŰKÖDŐ GÉPEZETNEK - MÁTRIXNAK - adja át a helyét. 

A mesterségesen előállított energia részben az, amit a természetes energiából állítanak elő, pl ilyen mesterséges energia az elektromos áram is. Részben pedig az, amit a mátrix mesterségesen táplálva ad neked vissza cserébe a te energiádért, amit tőled elvesz. Ez a mesterséges energia sokféleképpen megnyilvánul. A mesterséges táplálékban, mesterséges folyadékokban, mesterséges virtuális térben, ahonnan energiát kapsz - hamis energiát, ami semmire sem jó, csak elkábít, eltereli a figyelmedet, mesterséges városokban, mesterséges infrastruktúrában… sorolhatnám sokáig, mennyi minden már eleve nem természetes módon jut el hozzánk, és ebbe a körbe nem csak az élelmiszerek tartoznak bele… minden, ami a mátrixban a kezedbe kerül, amit látsz, amit hallasz, amit érzékelsz, amit magadhoz veszel, ami MOTIVÁL téged /karrier, pénz, hatalom, ego, önzés…./, az nem természetes energia. 

A KÉPZELETBELI IDŐSZÁMÍTÁSUNK KEZDETÉT JELÖLŐ NULLA PONTTÓL VAGYUNK-VOLTUNK NEKIK ENERGIA ÉS SOK MÁS EGYÉB SZEMPONTJÁBÓL KISZOLGÁLTATVA. 

Az a bizonyos zéró vonal jelentette Jahve uralkodásának a kezdetét, és nem ő az első erőszakos és véreskezű istenség, aki átvette az aktuális szupercivilizációk feletti uralmat. Korábban is voltak gyűlölettel és hatalomvággyal teli istenek, amelyek a többit lenyomták, és a népességet rabigába hajtották, például Marduk, a hüllőkirály a sumérok felett vette át az uralmat, és már akkor DNS-módosítással operált, amikor állítólag a DNS-ről még csak nem is tudott senki. De igen, tudtak róla, csak valószínűleg másként nevezték: “isteni szál”, “isteni kapcsolat”, “isteni oszlop” a testben, a lélekben és a tudatban. 

Jahve volt azonban az első, aki úgy vette át az uralmat, hogy senki sem látta megtestesülni őt konkrétan - álruhában járt az emberek között, ál-istenségként, akárcsak annak előtte, amikor uralma egyik részét előkészítette, Egyiptomban, Ammon-Ré-ként, lemásolva a Napistent. Jahve az egyetlen, aki ténylegesen felveszi más istenségek alakját, és így hiteti el az emberekkel, hogy ő jó szándékkal érkezett, valamint adott istenség képességeivel tetszeleg, bölcsességével hízeleg a népnek. Jahve az egyetlen, akinek NINCSEN SAJÁT ALAKJA, MEGTESTESÜLÉSE - Marduknak volt, nagyon is, ahogyan a többinek úgyszintén, ábrázolták szobrokon, domborműveken, korabeli írásokon -, és úgy vette át például Marduk a Napisten alakját, hogy a közhiedelemben ő maga vált a Napistenné, átvéve ezzel az eredeti Napisten helyét, és alakját összemosták azzal, akitől elvette a hatalmat, míg végül az eredeti Napisten alakjáról elfeledkeztek. Mivel Jahvénak nem volt saját alakja, és létezését NEM TUDTA BIZONYÍTANI, /mai napig nem tudja/, ezért csakis erőszakkal, vérrel és háborúval, mészárlással tudta akaratát érvényre juttatni, illetve a keresztrefeszítés ősi hazugságával, mellyel megalapozta az uralmát, és éppen ezért a mai mátrix  alapvető energiája a bűntudat. 

Ez az az energia, amely áthatja az embereket mélyen legbelül, és sokszor a bűntudatot hibásan másból eredeztetik, holott minden családi, a múltból fakadó bűntudat eltörpül ahhoz képest, amit Jahve bűntudatként a megjelenésekor az emberiségbe plántált. A bűntudat energiája az, amely leginkább blokkolni tud, mert gúzsba köt, és Jahve hamis energiával táplálja az emberiséget, amikor ezt az energiát, a bűntudatot a lelkiismeretlen gátlástalansággal helyettesíti - ez a gátlástalanság éles ellentétben állva a bűntudattal, gyakorlatilag helyettesíti a lélek funkcióját az emberben: ha nincs lelkiismereted, semmiért nem érzel bűntudatot, és bármit meg mersz tenni, annak biztos tudatában, hogy neked ehhez jogod van. Magukat becsületesnek és lelkiismeretesnek mondó emberek is bele tudnak esni ebbe a csapdába, hogy konkrétan mihez is van joguk - lásd a mostani MÉREG ÉS BIOFEGYVER körüli hisztit, joguk van téged kioktatni arról, hogy mit csinálj és mit nem, joguk van elítélni téged, ha nem azt teszed, ami szerintük helyes, és a jelenlegi világ éppoly dogmatikus, mint hajdanán, amikor Jahve úgyszintén dogmákkal, megkérdőjelezhetetlen, igazságnak titulált hazugságokkal megalapozta rémuralmát. Marduk azóta átállt az Egységbe, a képességeit latba vetette éppen Jahve ellen, de mint tudjátok, régi ismerősök ők. Az istenek “hovatartozástól” függetlenül mind a YHWH rendszer ellen vannak, mégpedig azért, mert ez a rendszer - a mátrix - veszélyezteti az emberiséget. Túl sok energiát emészt fel. Az új rendszer, az új mátrix, ami a klímahiszti alapjaira rakva épülne fel, egyáltalán nem engedne meg többé semmilyen energiateremtést, ami nem a mátrixhoz van kötve, és konkrétan kimondaná, hogy az emberi energia működteti az infrastruktúrát - ez mondjuk úgy száz év múlva következne be, hogy ez felvállaltan és a mostani high tech-et még jobban felülüberelve “csodálatos” épületeket és rendszert hozna létre. 

Képzelj el egy világot, ahol minden emberi energiával működik. Egyrészt telepatikus vezérléssel, másrészt a test által leadott energia felhasználásával. Abszolút környezetbarát lenne ez a világ, de csak látszólag. Valójában nem az infrastruktúra függene tőlünk, hanem mi tőle. Ahogyan a mátrix most is nem más, mint fordított világ, ezután méginkább az lenne. 

Nincs szüksége a bolygónak olyan infrastruktúrára, amelyet emberi energia vezérel, és olyanra sem, amelyet mesterséges energia működtet, ahogyan most történik. 

A természettel való együttélésben az energiacsere a bolygóval egészen másként működik. A Föld tengernyi energiát ad át nekünk, folyamatosan. Minden módon és síkon tölt minket, vele lélegzünk, vele dobban a szívünk. A folyamatos energiatöltésnek csak kevesen vannak tudatában, a mátrix elfeledteti az emberrel - pedig a természetbe töltődni is ezért megyünk ki -, ha a természettel AZONOS módon élünk és AZONOS infrastruktúrát építünk fel, amely tökéletes összhangban van az ökoszisztémával - erre ugyebár tengernyi találmány, ötlet, ökoházprogram és egyéb létezik, és valahogy mégis figyelmen kívül vannak hagyva, vagy csak kis körben engedik őket a mátrix urai elterjedni -, akkor az energiaáramlás egyensúlyba kerül.

PONTOSAN EZT AZ ÖKO-DOLGOT FOGJÁK MEGLOVAGOLNI A MÁTRIXBAN, ÉS EBBŐL ISMÉT TRILLIÁRDOS ÜZLETET CSINÁLNAK. Ez az az alap, amire építeni akarják az új infrastruktúrát, a jóravaló emberek ötleteit ellopva, felépíteni úgy, hogy az látszólag a Föld javát szolgálja, valójában ugyanúgy túl sok energiát fog felemészteni.

Még akkor is, ha ezt egy mérnök levezeti neked, pontról-pontra, hogy nem így van, akkor is. Megmondom neked, hogy miért. Azért, mert lakhatsz bármilyen házban, természetközeliben is, ökoházban is, mégsem vagy egy a természettel, ha ezt nem tudatosítod magadban és nem adsz te is energiát a Földnek. 

A bűntudat és büntetés elve túl erősen érvényesül a mátrixban, és most már nyilvánvalóan jogtalanul. Még azok számára is jogtalannak minősül a rendszer, köszönhetően A MÉREG körüli zsarolásnak, akik egyébként nem foglalkoznak azzal, ami körülöttük történik. Nem tudnak többé félrenézni. Lehetetlen. Ugyanis a büntetések kilátásba helyezése ezelőtt ötven évvel még működött, mostanra már ennél szabadabb az emberiség tudata, viszont még mindig nem tudják, hogyan lehetne igazán ellenállni. 

ENERGIÁVAL. Saját, teremtett energiával. Olyannal, ami nem függ a mátrixtól. 

Már írtam arról korábban, hogy az istenek nem “jók vagy rosszak”, csak egyszerűen istenek, különféle képességekkel és tulajdonsággal, karmikus és egyéb blokkoló láncokat hordoznak magukon, és bennünk, emberekben oldják azt fel a velünk együtt végig járt út, és próbák közben. Marduk Jahve egyik legerősebb ellenfele, és mivel magára hagyta a földi reptileket, kivonta energiáit a mátrixból. 

Jahve az egyetlen, aki valójában teljességgel másolja az energiát. A természetes energia és a mesterséges energia mellett van még egy szegmense az energiának. A MÁSOLT ENERGIA. Ez csak olyan, mint az energia, de mégsem az. Effektíve illúzió, és a mátrixban minden illúzió ebből épül fel. A MÁSOLATBÓL. 

Maga a mátrix alapvetően egy másolata egy valódi világnak, és kicsinyített mása is. A másolat, amit a mátrix mutat neked, megtévesztésig olyan, mint a valódi, mégsem adja azt, amit a valódi világ és a valódi energia adna. Az eredendő. 

Ez az energetikai másolat egy nagyon ütős dolog, mert emberek milliárdjai élnek úgy ezen a bolygón, hogy nem önmaguk, csupán másolják az energiákat és a viselkedésmintákat. Gondolj csak abba bele, hogy bizonyított tény, a szociopaták minden viselkedésmintát, érzelmet pusztán lemásolnak, mégis megtévesztik az áldozatukat vele. Az emberek nem tudnak róla, hogy másolnak, és nagyon sok ember MÁSOLATa annak, ami valójában lehetne. 

Három dolgot fogunk csinálni szombaton.

Egy erősebb fizikai manifesztációt, mágiaként, amely tovább rombolja az Új Világrend előkészületeit.

Megfejtjük Jahve labirintusát.

A két hamis energiát eltávolítjuk, a másolatot és a mesterségeset, energetikai és mentális, valamint asztrális szinteken. 

Fizikai szinten nem járnánk jól, ha eltávolítanánk a mesterséges energiát, mert hirtelen nem lenne se fűtésed, se üzemanyagod…. se semmid, amit megszoktál és ami a mátrix része ugyan, de jelenleg enélkül még nem tudsz itt életben maradni. Hacsak nem laksz egy jurtában az erdő közepén. 

Azonban új energiaforrást hozunk be, amely a valódit tudja tovább táplálni, és nem fogy el a mátrixban, hanem azon kívül marad. Ehhez kell megfejteni Jahve labirintusát. 

A Galileából közölt részlet metaforikusan írja le Jahve labirintusát, de érteni fogod:) 

Galiea VIII. rész részlet:

• Olyan, mint a pokol kapuja, valóban.  - Charlotte Lincoln a föld felszínére vezető titkos átjáró felett áll. A többiek körülötte. Van, aki viszolyog az egésztől, egy nő két kisgyermeke kezét görcsösen szorítva, sziszegve hátrál a lyuktól. Charlotte rá sem néz. Ezek gyávák. Mindegyik az. Csak biztosra mernek menni. Az egész mátrix arra épült, hogy az elit sohase kockáztasson. - Annyira fura… - mondja homlokát ráncolva. - Ahhoz, hogy feljussunk, először lefelé kell menni. 

• Ez egy elég komoly útvesztő odalent. - válaszol Raymond. - Azoknak, akik ismerik a valóságot mind a lenti ,mind a fenti világról, az istenek Jahve labirintusában, amit azért alakított ki, hogy lehetetlen legyen a fel és lejutás, ősi jeleket helyeztek el, hogy avatott szemek értelmezhessék azt. 

• Oh, de hát akkor ez nagyon sokáig fog tartani. - veti közbe egy középkorú nő. 

• Hogyan jutottak fel olyan gyorsan azok, akik most Kongóban vannak? - kérdi egy idős férfi. 

Charlotte lehunyja a szemét. Mosolyog. Olyan mélységes nyugalom árad belőle, ami a többiek számára érthetetlen. - Úgy - szólal meg végül -, hogy egy istenség vezette ki őket. 

• De Morpheus a másik csapattal ment fel, akik a Kristályt kiemelték innen.  - az idős férfi kétségbeesetten kutat az elméjében emlékek, információk után, amelyeket a szabadkőműves felavatásokon tanult meg. - Hogyan vezethette őket, ha máshol volt? 

• Nem Morpheus vezette fel őket. - jelentki ki határozottan Raymond. Már ő is érzi, amit a lánya mindig érzett. Valamit, mélyen belül. Mintha az érzékelése megváltozott volna. Mintha már nem csak a szemével látna… - Egy másik istenség volt. - Ez a hely annyira nagy hatással van rájuk. Mindenkiből más reakciót vált ki. Mindenki másképp látja ugyanazt a valóságot. Az egyikük reményt lát benne, a másikuk máris szabadulást, a reményt kihagyja, mert biztos magában, és abban, amit lát, bízik a megérzéseiben, megint másikuk retteg, mint hátrébb Mona a két gyerekével, megint mást, mint Charlest, itt mellettük, a hetvenes bankár-monopolistát gondolkodásra késztet. Úgy tűnik, még az elit berkeiben is jelen van a különböző személyiség. Mindenki attól függően látja a valóságot, amilyen a személyisége, és hogy milyen a személyisége, az attól függ, hogy mennyire hagyja rajta nyomát a mátrix, és mennyire nem, az pedig, hogy a mátrix mennyire hagy nyomot, az attól függ, hogy ki mennyire tudatos. A tudatosság pedig attól függ, mikor ébredsz fel, mert a lineáris idősíkon minden percnek súlya van, olyan, mint a gravitáció, minél jobban zuhansz, annál erősebb… 

• És mi látni fogjuk azokat a jeleket? - magas, nyúlánk, fiatal fickó lép Charlotte mellé. Titokban régóta szerelmes a lányba, és habár ő sem éppen szegény család sarja, mégsem kapott lapot abban a kiosztásban, amikor Charlotte-ot az a tökfilkó eljegyezte. Göndör, szőke haján a föld alatti világ neonfényei vetettek szivárványos fényeket. Kék szemében ott volt a Szíriusz, pedig sok-sok évmilliónyi földi inkarnációs ciklus volt a háta mögött, és régen elfeledte a kék bolygót… talán csak álmaiban nem… 

• Janssen, te is tudod, hogy látni fogjuk. - Charlotte szeretettel néz a fiú szemébe. Barátságot táplál iránta. Valaha, évekkel ezelőtt több volt ez ennél, de azt már elfújta a szél… annak a tengerparti, sós szélnek az íze, ami azt a napot övezte, amikor vőlegényével először találkozott a föld felszínén hivatalos keretek között. Amikor már az elit hivatalossá tette az eljegyzésüket, és a gyűrű Charlotte kecses ujjára került. Marcelli impozáns választás volt, még ha eleve elrendeltetett is  Jahve törvényei alapján. Marcelli igazi rosszfiúnak számított, lázadónak, a jól nevelt, mindig visszafogott, elegáns és szolid, tiszta szívű, hűséges, mindig lojális és becsületes Janssenhez képest, aki fejében titkon egy elitet megreformáló, emberiséghez hű, új világrendről álmodott, amikor is az elit az emberekért van, és nem fordítva. Janssen nagyon szerette az embereket. Pont úgy szerette őket, mint Lucifer, akinek Jahve a leghálátlanabb ördögi szerepet osztotta, az emberiség előtt elfeketítve a nevét, mégis, Lucifer vállalva ennek minden kínját, az emberiséget szolgálta az idők kezdete óta. Janssen is forrón szerette az embereket, szerette a naivitásukat, az esetleges korlátoltságukat is, mert ez tette őket olyannyira emberivé. Egy szuperintelligens, magasan kvalifikált elitsarj, aki mindent tud a világról és a Világegyetemről, minden állandóan feszegetett titkot, amit az emberiség olyan régóta megfejteni akar, az elit ifja, akinek már nem lehet újat mutatni a Nap alatt és a Naprendszeren kívül sem, az olyannyira kiábrándult, hogy mindent másodperceken belül átlát, mert mentes az alantas, az emberiséget jellemző érzelmektől. Hideg, szinte már gépszerű. Janssen nem volt ilyen. Nem tudott ilyen lenni. Eljátszotta, hogy ilyen, másképp kiiktatják. De soha nem tudott valójában azonosulni a családjával és a fekete nemesek földi leszármazottaival. Imádta Charlotte-ot, és tudta, mindig tudta, a lányban van valami, ami benne is van. Az empátia képessége. Ami ezekből itt körülöttük, már régen ki van irtva. Valahogy rájuk, és még néhány kortársukra nem hatott az empátia kinevelése. Janssen megfogja Charlotte kezét, nem zavartatja magát. Ebben nem, mert habár gátlásos, arra mindig ügyelt, hogy a barátság égisze alatt az érintés, ölelés és kézfogás Charlotte részéről felé megengedett legyen. 

• Neked elhiszem. - jelenti ki végül, de a lány kezét nem engedi el. Raymond tudja, mit érez a fiú a lánya iránt, és nem egy kínos beszélgetésen vannak már túl ezért, de a fiú érzelmei nem szűnnek. Pedig a saját érdekében jól tenné, ha végre kiverné a lányát a fejéből. Neki is előre elrendelt menyasszonya van, de Janssen eddig sikerrel kerülte el az eljegyzési ceremóniát. Laura Mitchell, francia-olasz arisztokraták sarja, a tömegben hátrébb téblábolva figyeli a vőlegényét és Charlotte-ot. Ő is gátlásos, és félelmei nem engedik azt a mérhetetlen, szúró, keserű féltékenységet érvényre juttatni, amit ilyenkor érez. Amikor őket, kettejüket együtt látja, az a rémlátomás jelenik meg a szeme előtt, hogy Marcelli valahogy eltűnik a képből, és Janssen kapva-kap az alkalmon. Mire ő magához tér, már nincs vőlegénye. Martinez-Monchaux-ból lettek ők Mitchellek, a családja százötven évvel ezelőtt váltott nevet - az elit tagja között gyakori volt a névváltás az azonosítás elkerülése végett. Spanyol-francia felmenőinek vonásait őrizte az arcán, szép lány volt, mandulaszemekkel, hosszú, selymes, fekete, hullámos fürtökkel, zöld szemekkel. A rendszeres sportnak, a genetikai javításoknak, és az emberiségtől ellopott energiának köszönhetően ő is szemet gyönyörködtető alakkal, tökéletes izomzattal, kifogástalan egészséggel büszkélkedett, mint minden elitbéli. 

• Mire várunk? Induljunk. - Charles máris elindul a feneketlennek tűnő lyuk felé. Charlotte vele tart, és Ray izzadva nézi, ahogyan a lánya a halálosnak mondott lyukba mászik be. Tudja, hogy nem az, mégis félti az ő napsugarát. 

• Gyerünk! - a lánya után mászik, és szép sorban mindenki megindul. A kicsiket kézről kézre adják le, a nem is olyan mély lyukban, ahol egy érdekesen a falba vájt, kanyargós csigalépcső vezet le, még hevenyészett korlát is van hozzá. Egyáltalán nem tűnik halálosnak. 

A labirintus vészesen kanyargott. Zöldes, kísérteties fényben foszforeszkáló falai az öröklét ígéretét sugallták a társaságnak, a jelek a falakon ősibbek voltak annál, mintsem a labirintusban támolygók emlékezete szerint a föld alatti emberek valaha itt, a Föld mélyén megszülettek volna. 

“Túl ősi jelek.” - gondolta Janssen. Felismerte bennük a földi ősemberek groteszk, mégis lényegretörő, autentikus ábrázolásmódját. Helyet kapott a falakon a világkerék szimbóluma - a horogkereszt megihletője -, az égig érő fa csinos körbe foglalva, a pentagramm, az egyenlő szárú kereszt a körben, és több rúnajel is, melyekről köztudott, hogy igen jók a mágiához… 

• Uramisten. - szólalt meg hangosan, és csak akkor vette észre, hogy ezt kimondta, amikor többen felkapták a fejüket a hangjára. - Ezek mágikus jelek. Azért ősiek csupán. Valójában nem azok. 

• Igen. - Charlotte megint túl közel volt hozzá, és most ő fogta meg a fiú kezét. A lány ujjai jegesek voltak, mint az antarktiszi szél. Félt, de valahogy mégis, izgalom járta át. Most végre láthatnak valamit, amit eddig előttük is titkoltak - ebben biztos volt. 

A falak egyre szorosabbra húzódtak körülöttük. A folyosó, amin haladtak, egy méter széles se volt. A fejük felett földmennyezet borult rájuk. A földből gyökerek lógtak ki. Nehéz, dohos szag lengte be a szűk folyosót. A föld alatti társadalom városának épp összeomló fényeit maguk mögött hagyták. Immáron a sötétség vette körbe őket, csak a sötében zölden foszforeszkáló falak adtak kísérteties fényt. A jelek azonban a falakon kéken világítottak.

• Talán útjelzők. - mondta magabiztosan Raymond. - Egészen biztos, hogy azok.  

• Csak arrafelé világítanak, amerre megyünk. Talán tíz másodperccel azelőtt gyulladnak fel, hogy éppen az adott jelhez érünk. - jegyezte meg Charles. - Talán mozgásérzékelők vannak a falakban. 

• És a többi folyosó mire szolgál? - mutatott Janssen tőlük balra, ahol egy sötét homályba vesző, végtelennek tűnő folyosó tátongott előttük. Jóval szélesebb, mint az, amin haladtak. 

Charlotte már egy ideje ezen töprengett. Nem tudott rá más magyarázatot, mint hogy a jelenlétükre bekapcsoltak a helyes út aktív falain a kék jelek, és a többi út nem a földfelszín felé vezetné őket. 

• Talán tévutak. Máshová vezetnek. - válaszolta. 

Charles vén, sokat látott fejében  kergetőztek a gondolatok.

• Kétlem, hogy csakis a mi kedvünkért bárki vagy bármi aktívan tartaná a helyes irányt. Ha mozgásérzékelők vannak a falakban, és arra gyulladnak ki, hogy reagálnak ránk, akár mehetünk a rossz irányba is. 

• Mikor kapcsoltak be a mozgásérzékelők? Mikor kezdtek el világítani a jelek és a falak? - kérdezte a sor hátuljáról egy testesebb nő. 

• Ahogy elindultunk, rögtön aktívak lettek. - mondta Charlotte. - Ha mozgásérzékelők, amit kétlek, akkor valóban mehetünk akár rossz irányba is. De biztosan tudom, hogy jó irányba haladunk. 

• Honnan? - Charles a jeleket tapogatta. Vibráltak az ujjai alatt. Különös rezgésük volt. 

• Onnan, hogy azok, akik ezt nekünk bekapcsolva hagyták, azt akarják, hogy menjünk vissza a földfelszínre. - válaszolt nyugodtan Charlotte. 

• Kik? - a testesebb nő előrenyomult. - Kik akarják? - a szakmájában okos nő volt és rendkívül sikeres, hiszen a háttérhatalmi elithez tartozott, így bármit megengedhetett magának. Most mégis úgy érezte, kihúzták alóla a talajt. Halálosan rettegett. - Ez csak valami csapda lehet.  - tette hozzá, és a hangja csak enyhén remegett meg, mások mégis észrevették. Nem akarta, hogy tudják, mennyire fél, ahogyan mások sem akarták leleplezni a saját félelmüket. 

• Nem csapda. - szegült ellene Charlotte. - Jó helyen vagyunk.

• Nem tudhatod! - a nő, Julie Watch Sorreno, két kisfiú édesanyja, Marcus Sorreno a “kávécsászár” felesége, a FED egyik vezetőjeként uralkodott a világ felett immárron két évtizede. Nem szokta meg, hogy parancsolgassanak neki, kivéve a saját férjét, aki a világ kávéelosztását tartotta a kezében, és a családja is ugyanígy, évszázadok óta. Már azelőtt itták a jó kis gőzölgő feketét, mielőtt a világ tudtára adták volna, hogy egyáltalán létezik. Addig kiélvezték, és birtokolták. Julie közel állt hozzá, hogy sikítva kitörjön belőle a hisztérikus félelem. 

• De. Tudom. Bízz bennem, Julie. - a lány hangja annyira mézédes, annyira lágy, ellenállhatatlanul megnyugtató volt. Julie pillái szinte elnehezültek egy pillanatra, de azután mégis összeszedte magát. Vissza akart szólni, de végül mégsem tette. Legyen így. Ha mindannyian itt döglenek meg, ez a kis felfuvalkodott cafka lesz a felelős érte. 

Nem mondott semmit. Visszament Marcus és a két fiához. Marcus nem szólt bele a vitába. Megszokta, hogy a felesége mindenkinek nekimegy. Mindenért. Már megtanult visszavonulni, és kivárni csendben, amíg elül a vihar. Most azonban azon töprengett, hogy Julie lelkiállapota bármikor átcsaphat egy általános káoszba, mert a pánik és a hisztéria ragadós. Ha pedig idelent pánikba esik a társaság, baj lesz. Nagy baj. Többé innen nem jutnak ki. Élve semmiképp. Sorrenonak is volt fogalma Jahve labirintusáról, és azt is megtanították nekik, hogy ez a labirintus csak bizonyos ideig aktív, Ha valaki nem tudja jól követni a jeleket, itt ragad, és többé nem jut ki. Az útvesztő ősi szakrális jelekkel indítja útnak azokat, akik éreznek, akiknek a képességei aktívak. A jelek csak bizonyos ideig ragyognak fel a sötét labirintus legszűkebb folyosóján - Sorreno jól emlékezett kiképzésük ezen részére, nagyon érdekelte a labirintus -, majd amikor áthaladnak rajta, a következő szakasz kapcsolódik be. Azonban csak addig, amíg a labirintusban valaki folyamatosan, magabiztosan, lendülettel halad. Jahve a bizalmat teszteli ezzel - ez állt a képzés anyagában annak idején -, és azt, hogy valaki mennyire van tisztában az igazsággal. Ugyanis a labirintus vége felé, közel a feljárathoz Jahve földi történelmének főbb állomásai vannak feltüntetve, a kreált történetek helyett a valódiak. Az utolsó szakaszon már a teljes igazság a világnak tálalt hazugság helyett a falakon díszeleg. Azonban csak Jahve úrnak megtett elitje ismerheti az igazságot, a szolgák, mint a föld alatti társadalom, vagy a föld feletti, egyáltalán nem, így eltévednek Jahve útvesztőjében, mert a végén két egyforma folyosó ágazik szét, az egyik balra, ezen van az igazság, a másik jobbra, ott a szokásos YHWH hitrendszer történetei elevenednek meg a falakon, gyönyörű domborműveken, és ahogy az ember halad mellettük, úgy gyulladnak fel, lépésről-lépésre. Jézus keresztrefeszítése éppúgy ott van, mint Lucifer száműzetése a mennyből, Mihael lábai alatt a haldokló ördög, ahogyan leszúrja a kardjával, a szűzanya, kebelén a kisdeddel, Mózes és a kettéválasztott tenger, Noé bárkája, ahogy Isten parancsára feltereli az állatokat - ez a történet is “kicsit” másként esett meg… -, és aki ebben hisz, azaz nem az elit tagja, az eltéved, és odaveszik a végtelenbe vesző folyosón, ugyanis ahogy oda belép valaki, és figyelmét lekötik az álszenttséggel teljes képek a falakon, a folyosó máris bezárul mögötte, és többé nem jut ki élve. Ott veszik el, Jahve hazugságainak posványában. Ez a teszt. A teszt, hogy ki kicsoda, aki ide betéved. Az elit tagjai azonban nem tévednek el, mert egyrészt megtanították nekik, hogy mire számítsanak idelent, másrészt tudják az igazságot Jahve történelméről, és ez a valódi út falain áll, folyamatos kivilágításban, de persze, időkorláttal, tesztelve azt is, hogy a labirintusban haladók mennyire tudnak összetartani. Jahve szeretette, ha szolgái és úrnak megtett bábjai követik őt. Akár vakon is bízva abban, hogy jó irányba vezeti őket. 

Charlotte magabiztosan haladt előre a szűk folyosón, a labirintus közepe felé járhattak, jobbra és balra homályba vesző sötét folyosók, a halál bugyrai vették körbe őket. A labirintus a látó-érző képességekhez volt kötve, így a csapat akadálytalanul haladt előre a kijárat felé vezető úton, mindig felgyulladt a folyosó két falán a kékes jelek halmaza, ahogyan lépkedtek előre, úgy világosodott meg mindig úgy tíz méternyi szakasz. Csendben voltak, fegyelmezetten haladtak, Julie is csendben volt, habár magában puffogva bámulta Charlotte kecses vállait, hosszú fekete haját, ahogy halad előre. Julie Watch Sorreno utálta az önjelölt vezetőket, azt pedig méginkább, ha valaki bármiben is jobbnak bizonyult nála. 

Éles kanyar következett. Hirtelen, szinte derékszögben jobbra fordult a folyosó. Teljes sötétség vette körül őket. Charlotte megtorpant. 

• Eltűntek a jelek.  - szinte suttogott, mintegy magának, de Janssen és Charles valamint Raymond is meghallották. 

• Hogyhogy? - kérdezte az apja. - Mi történt?

• Nem tudom… - a lány homlokráncolva próbált koncentrálni. Egyszercsak megpördült, és a sor vége felé nézett. A fenébe. - Julie! - kiáltott oda a magában még mindig dühöngő nőnek. - Julie! Mi a fenét művelsz??!! Ebben a labirintusban csakis egységben és egyűttműködésben, teljes összhangban haladhatunk végig! Az életünk múlik ezen! - mintegy szavait igazolva a labirintus falai a föld alatti világ összeomlása alatt nyögve megremegtek, érezhető volt, hogy közeleg a rengés ide is, és nem sok idejük van, hogy kijussanak. Ha nem sietnek, érzékelés ide vagy oda, mindannyian itt halnak meg. Julia szitkozódva tört utat magának a sor végéről előre, és ökölbe szorított kezekkel megállt Charlotte előtt. 

• Hogy érted ezt???? - a hangja fenyegetően csengett. Láthatóan fogalma sincs arról, mit tesz. 

Charlotte mélyen a szemébe nézett.

• Azonnal vond vissza a negatív gondolataidat! - úgy parancsolt a nőre, mintha világéletében vezető lett volna. 

• Miről beszélsz??? Mi ez a baromság?? 

• Julie, most erre nincs időnk. Jahve úgy alkotta meg a labirintust, hogy a jelek addig aktívak, amíg egység van az itt áthaladó csapatban. Te megbontottad az egységet, mert tele vagy negatív érzésekkel és gondolatokkal, és ez kihat a csapat teljes egészére. 

• Én?? Én vagyok tele??? Hát ki a fene találta ki, hogy felmenjünk itt? Csak így??? Mindenféle előzetes ismeret és térkép nélkül??? 

• Teljesen logikátlan, amit mondasz, Charlotte-nak igaza van. - szólt közbe Janssen. - Vannak előzetes ismereteink, csak figyelni kellett volna a képzéseken, Julie. Térkép nem létezik ehhez a helyhez, ez a felvilágosult tudat térképe, és ez a fejünkben van. Hogy ki találta ki, hogy idejöjjünk? Számít ez, melyikünk mondta ki először? Mégis, mi a fenét csináltunk volna odalent? Már régen halottak lennénk, ahogy mostanra ott már mindenki! Csak vagdalkozol! 

Julie már-már szinte dühösen toppantott a lábával, mint egy dacos, ötéves kislány, az agyáig nem jutott el, hogy saját maga ellensége ezzel a drámával - és mindenki másé, aki most jelen van -, de végül meggondolta magát. Sóhajtva elfordult, és visszakullogott a sor végére. Nem tudott megnyugodni. Dühöngött. Gyűlölte Janssent, Charlotte-ot és Charlest is. Mindenkit, aki szerinte vakon követte a lányt. 

• Menjünk tovább. - mondta Charlotte. Elindult előre, de a jelek nem fénylettek fel újra. - Mocskos Jahve! - szorította ökölbe a kezét, mintha egy jobbost akarna bemaszatolni a Földet uraló álistenség arcába. Ha most itt lenne, gondolkodás nélkül megtenné, de Jahve nem ilyen. Jahve sosem mutatkozik, csak elmondatja másokkal, hogy létezik, legendákat, mítoszokat sző önnön önmagáról, hűen ahhoz, hogy egy igazi nárcisztikus mesterséges intelligencia, akit nem látott még emberfia, hát persze, hogy nem látott, amikor mint isten, nem létezik. 

• Nem fogunk így kijutni innen.  - mondta Janssen. A többiek felé fordult. Nem volt min gondolkodni, és amúgyis, ezt beléjük nevelték. - Kettéválunk! Aki Julie-val ért egyet, maradjon vele. Aki Charlotte-ot akarja követni, jöjjön velünk. 

Csend volt. Még mindig. A csapat egyik tagja sem mozdult. Percek teltek így el, közben meg-megremegtek a labirintus falai, egyre erősebben. Közelgett a végső összeomlás. Mindenki érezte, hogy az életük órája ketyeg, és azon múlik minden, hogy ki mellé állnak. Ezt is beléjük nevelték - mindig a győztes oldalt választani, személyes meggyőződés ellenére is. Lassan megindultak az elit tagjai. Mind Charlotte mellé sorakoztak fel. Amikor az utolsó három is beállt a sorba, aki maga Sorreno volt, a két gyerekkel, akkor halványan elkezdtek a fények kigyulladni a labirintus falain. 

• Még egy hiányzik. - jelentette ki hangosan Raymond. - Gyerünk Julie! 

Julie-n úrrá lett a rettegés. Nem hagyhatják itt! Végül győzött a félelem, és végülis, a félelem sokszor még nagyobb egységet kovácsol, mint a szerelem. Charlotte mellé sétált, emelt fővel, mint aki nem hibázott. Abban a percben egy erős lökéshullám rázta meg Jahve labirintusát. Szemmel láthatóan a távolban, ahonnan lejöttek ide, omlani kezdett az egész. Látták, ahogyan a falak megrepednek, és és hatalmas darabokban válnak szét, a folyosóra zuhanva, majd a mennyezet is omlani kezdett. A zaj fülsiketítő volt. Remegtek mindannyian. Most már szaporázták a lépteiket, és a fények élesen mutatták nekik az utat. 

Nagyjából kétszáz méter volt még hátra, és a rengés erősödött körülöttük, az utolsó ötven métert futva tették meg, ráadásul meredek emelkedő következett, alig kaptak levegőt. Charlotte nem engedte meg magának, hogy mérges legyen Julie-ra, mert akkor mindannyian itt maradnak. ..