TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2022

S.O.S. PROJECT

1. Save Our Souls  VS Gaia Project 

2022-2024 

2. A SZER-ELEM IGAZ IDEJE 

Meglepő és sokkoló valóság

2022. január 16. vasárnap

15.00-19.00

Skype

részvétel: 10.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

Azt kell mondjam Nektek, hogy ebben az írásban a második részben van a tuti :) Nagyon izgalmas és érdekes, sőt sokkoló az első fele is, amiben az emberiség tudati és lélekbeli hibernálásáról van szó, a Galilea VIII. V. részében, és a háttérhatalom gyarmatosításáról más bolygókat illetően, de ami titeket igazán fel fog kavarni, és el fog gondolkodtatni, az a második rész, a VI… A Szer-elem ideje. Azoknak szól, akik még nem találták meg a társukat, és bármit csinálnak, nem jön… felállítottam egy elméletet az istenek sugallatai által. Meg fog lepni… :) 

Lucifer egy kör alakú terem közepén állt, amit arany boltívek határoltak. Egészen pontosan tizenhárom boltív volt, mindegyik egy-egy kapu. Vágyak, álmok, remények… vagy elérhető valóságok? Vagy mindez pusztán csak illúzió? Vagy éppen az benne a szép, hogy az embernek magának kell rájönnie, mindeddig pusztán saját félelmei és hitrendszerei korlátozták abban, hogy elérje mindezeket?  A szabadság és a szabad akarat elvezet minket oda, ahol lenni szeretnénk? 

Tizenhárom fényesen ragyogó kapu.

Szerelem, Szabadság, Bőség, Küldetés, Alázat, Hit, EREDET, Igazság, Szeretet.Egység, Bizalom, Tanítás, Gyógyítás, Esemény. 

Tizenhárom fontos dolog, ami nélkül nem élhetünk teljes életet. 

Mégis, az emberek ezek inverz illúzióját kergetik naphosszat, akár egy életen át. Megelégednek ezen minőségek minimális jelenlétével az életükben. Elhazudják maguknak, hogy mindezt megkapták, de a valóságuk és az életük nem igazolja mindezt. Nem egyszerű ezeken a kapukon úgy átjutni, hogy valódiak legyenek. 

Az emberiség sokkal inkább ismeri fel, és ragad is benne a tizenhárom mátrix kapuban, úgy, hogy mindazon minőségeket, amik a mátrix tizenhármasában rejlenek, fel sem ismeri igazán, hanem ráhúzza a tizenhárom fényesen ragyogó kapu minőségeit arra, ami valójában nem az, puszta illúzió csupán. 

Tizenhárom fekete kapu, amit kínosan igyekszünk elkerülni, vagy homokba dugjuk a fejünket.

Félelem, Fájdalom, Harag, Ego, Önzés, Hamisság, HAMIS SZERELEM, Pénz, Hamis szex, Hatalom, Háború, Betegség, Halál. 

Két út, két választás. Összesen huszonhat kapu, ami a világunkat kettéosztja, avagy egyesíti. 

Mert ha a a tizenhárom fekete kaput elfogadod, szembenézel vele, önmagadban felfedezed, és transzformálod, akkor, csakis akkor, lehetőséged és esélyed van átjutni a velük pontosan szemben álló tizenhárom fénykapuba. Azonban a DUALITÁS nem létezik. Egy TESZT csupán. Egy JÁTÉK, mint amilyen maga az élet is, ezen a bolygón. 

Mégis, a háttérhatalom és maga a teljes emberiség újra és újra játssza ugyanazt a játékot, nem tanulva belőle. 

A játék rejtve van az emberek elől, de a háttérhatalom tud róla, és mindent eljátszik nekünk, azt valóságosnak beállítva. Ott kezdődik az igazi öntudatra ébredés, amikor minderről már tudod, ez csak játék. 

Az a legszörnyűbb a játékban, hogy nem látszik játéknak. A fizikai testben létezés miatt nagyok a tétek, vagyis nagynak látszanak. A fizikai létezés egyik alapja a fizikai létezésed megóvása, mindenáron. A test így van programozva. Az elme a mátrixban úgyszintén. Mindaz, ami fizikai létedet fenyegetni látszik, valós veszély a mátrixban, de sokkal nagyobb veszélyek rejlenek itt valójában. A tudatunkat és a lelkünket fenyegető valós veszélyek, amelyekből a huszonhat kapu vezet ki. Azok teljes egységbe integrálása. 

Lucifer testesíti meg azt a minőséget, ami rávilágít a teljes igazságra a világról és önmagadról. Nem elég tudni a világról az igazat. Önmagadról is tudnod kell a teljes igazságot - kit képviselsz, mit, miért vagy itt, mi a dolgod, a küldetésed, miért születtél le éppen most erre a világra, és mindehhez teljesen el kell vonatkoztatnod a mátrixtól és annak mocskos, aljas játékaitól. 

Ez a legnehezebb, mert a mátrix határozottan megtévesztő módon viselkedik. Azt mutatja valóságosnak, ami nem az, és azt hamisnak, ami igazi. Nem könnyű úgy kiigazodni a mátrixban, és kikeveredni belőle, hogy a világban a valós, eredendő archetípusokat és fogalmakat, Létezőket állítják be gonosznak és sötétnek, a hamis ígéretekkel és csillogó illúziókkal csábító ál-isteneket, ál-angyalokat és ál-embereket pedig valódinak és hitelesnek - ámde az elmúlt években bebizonyosodott sokak számára, hogy ezek az ál-dolgok, ál-istenek, ál-angyalok és ál-emberek nemhogy nem tartják be az ígéreteiket, hanem semmilyen valódi megoldást nem tudnak nyújtani a mátrixban semmilyen problémára. Nem a megoldást adják át, csupán az illúziót, és mint olyan, előbb-utóbb szertefoszlik. 

A világnak meg kell ismernie önnön létezésének valós eredetét, és ehhez az kell, hogy szembesüljön vele. Szembenézzen azzal, hogy olyan erő birtokában van, amit eddig tagadott, és ez az erő sokféle, sokszínű és egységes, mindenkiben benne van a tagadás ellenére is. 

Az erő, amitől félnek, amit tagadnak, amit elutasítanak és elűznek. Minden olyan erőt és minőséget száműznek, ami nem egyezik a hamis csillogás adta hamis reményekkel. Ami valóban szembesít, nem csak felületi kezelést ad egy problémára. 

A probléma sem probléma, inkább csak a földi játék része. A játék pedig addig játék, amíg te magad is benne vagy. 

A világot uraló idegen fajok szövetsége, közismertebb gyűjtőnevén a CHIMERA továbbra is  a Földön kívülről irányítja a földi háttérhatalmi elitet, amely szintén szeret arról elfeledkezni, hogy játékban van. 

A Chimera magasabb rendű célokat tűz ki, mint amit itt a háttérhatalom irányításából látni engednek nekünk. A GYARMATOSÍTÁS a legjobb szó arra, amit hosszú távon - nekik egy szempillantás, nekünk több száz év - terveznek. A Föld, mint bázis lesz az alaptábora annak a hódításnak, ahogyan a Chimera által már letarolt Naprendszert újra a birtokukba veszik, ugyanis több bolygó is feléledt azóta - ez több milliárd évet felölelő folyamat volt -, amióta a Jupiter-rendszer összeomlása megtörtént, és a Nap lett a központi csillagunk. A bolygók körülöttünk közel és távol is egyre inkább élhetőek. A Chimera célja embereket telepíteni ezekre a bolygókra ,hogy birodalmát kiterjessze - és ezen birodalom léte csakis az emberi egyedek számától és az általuk átadott energiától függ. 

A Mars Projectben sok a titok és a nem logikus szál - ha a Mars valóban olyan lenne, amilyennek leírják a tudósok, túl sok értelme nem lenne dollártrilliárdokért kolóniákat telepíteni úgy, hogy egészen biztosan korlátozott az ott élők ideje, élettartama, hiszen a Marson se levegőt venni nem lehet, se állatokat tartani, se növényeket termeszteni, és az időjárás, a hőmérsékleti tényezők rendkívül szélsőségesek. Belélegezhető légkör nélkül ez egy öngyilkos vállalkozás lenne - nem beszélve az állandó búra alatti életről, amit ott az első marsi telepeseknek elviselniük kellene. A gyarmatosítás messze túlmutat a mátrixon, ámde más bolygókon is gyarmatokat akarnak kialakítani. Ez a dolog senkinek sem új, számtalan sci-fiben ment a témára való évtizedes érzékenyítés. A Föld tökéletes hely lesz a számunkra, ha minden gyarmatosítási törekvés célt ér - mert a Föld felszabadul a nyomás alól, és egyre kevesebb figyelmet fog kapni. A Chimera azonban nem adná a Földet olyan könnyen át, ha nem lenne érdekükben új, tiszta bolygókat keresni, ahol még nincs jelen az a fajta tapasztalás, amit az itt élő felébredett emberek már tudnak - akiket nem lehet megtéveszteni többé, és akik idővel mindenkinek a tudomására hozzák - tényleg, csak idő kérdése -, a teljes igazságot a világról. 

Ez a folyamat már régen elindult, és a háttérhatalmi elit Földön ragadt része már visszafelé számol: amikor sikerül új otthont találniuk, el fognak tűnni innen, és már akkor csökken az uralkodó elit nyomása a bolygónkon. Azonban addig hosszú út vezet el minket. Sok folyamat zajlik a mátrixban, a legtöbbjük színjáték, a játék része, és a háttérhatalmi elit a pozícióját kívánja megerősíteni most az emberek fejében azzal, hogy egyre hatalmasabbnak és mindenhatóbbnak mutatja magát. 

A MARSRA KÜLDÖTT EMBEREK - AKIK A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN FOGNAK OTT LANDOLNI A MÉDIA SZERINT, DE VALÓJÁBAN MÁR TÖBBEN IS ÉLNEK OTT -, SOSEM FOGNAK VISSZATÉRNI A FÖLDRE, HOGY ELMONDHASSÁK NEKÜNK AZ IGAZSÁGOT. 

Ez a “szép” a gyarmatosításban, ahogyan mindig ez volt a földönkívüli gyarmatosítás legnagyobb ütőkártyája - úgyszólván biztosra mennek vele. 

A HOLDON TALÁLT ÉPÜLETTEL KAPCSOLATBAN EGYÉRTELMŰEN HAZUDNAK, HABÁR NYILVÁNOSSÁGRA KERÜLT, HOGY AZ OTT EGY ÉPÜLET, A FŐSODRATÚ MÉDIÁBAN KÖZÖLTEK EGY KÉPET EGY NAGY SZIKLÁRÓL, AMI RÁADÁSUL NYÚL ALAKÚ, ennyi erővel a nyúl üregében is maradhatunk. 

A világ már csak így működik. Minden igazság tagadásba csap át, és minden bizonyíték el van tussolva. Így működött ez Csernobilnál is, amikor az atomerőmű felrobbant, - nos, ez távolról sem volt betervezve a játékba, és igencsak átformálta a földi hatalmi erőviszonyokat, a szocialista rezsim IDŐ ELŐTTI bukását okozva -, tagadtak mindenről, ami történt,  egy elbaltázott kísérletet pusztán néhány ember mulasztásának állították be, és a robbanás után olyan erő szabadult fel, aminek a hatóerejéről a földi háttérhatalomnak fogalma sem volt. A földi háttérhatalom nem vette számításba az atommaghasadás erejét akkor sem, amikor lebombázta Hirosimát és Nagaszakit. Most sem veszi számításba, amikor számtalan az óceánok mélyén és az elhagyatott hegyvidékeken elrejtett atomtöltetek számáról beszélnek - arról, hogy egy potenciális atombomba szőnyegen csücsül a földi világ. 

Mindazok ellenére, ami az általános eltusolásból és kínos hallgatásból származni szokott, ugyanúgy folytatja a földi elit a játékot velünk, mintha mi sem történ volna. Mint egy elkényeztetett gyerek, nem vesz tudomást a saját felelősségéről és az embereket is erre sarkallja. 

Csernobil esetében, mint ismeretes, sikerült orvosolni a problémát - legalábbis egy időre, de mint minden ilyen , ez is csak időlegesen nyújt megoldást.

Az elfelejtett atomtöltetek esetében úgyszintén - egyelőre békésen pihennek több ezer méter magas, vagy több ezer méter mély nyugvóhelyükön, de elég egy komolyabb földrengéssorozat, és működésbe fognak lépni. 

A földi háttérhatalom legújabb ütőkártyája, amely a gyarmatosítás megágyazott előszobája, a klímaválság, és erre hivatkozva legálisan és kimondottan “jó célokat szolgálva” fedezi fel a világ elhagyatott vidékeit és gyarmatosít tovább a Földön, majd a Földön kívül is. 

Eközben mondjuk úgy, összeszedegeti az elfelejtett atomtölteteket, mielőtt nagyobb baj történne, amit saját gyermeki felelőtlenségük okán úgyszintén nem kezeltek megfelelően. A földi világban bármi történhet az emberek feje felett hatalmaskodók döntései nyomán, ami egycsapásra felülírja az emberek számításait, és tönkre teszi az életüket. Az elmúlt nagyjából negyven év nyugalma után a kamujárvány, kamuvakcina kísérlettel ezt meg is mutatták nekünk, csak hogy itt, a játékban, elhiggyük, hogy ez nem játék, és megérezzük, hogy nem vagyunk biztonságban, mert bármit megtehetnek az emberiséggel, bármikor. Azonban a Föld és más bolygók körülöttünk, illetve távol tőlünk, NEM GYARMATOSÍTHATÓAK, csak hamis, lineáris idősíkot fenntartva, és hamis mátrixot, egyfajta illúzióhálót létrehozva. Az illúzióháló azért kell, hogy a hatalmat fenntarthassák, és az illúzióháló alapja a tizenhárom mátrix kapu, nem kapuként, hanem állandó tényként beállítva. A föld fizikai síkja valójában a mátrixon kívül van, és te magad is. Addig vagy a mátrixban, amíg a tudatod oda kötődik. Amint nem, felébredsz egy hosszú, évezredek óta tartó, földi inkarnációk egész sorát átölelő álomból. 

Az álom beleringatott a függésbe, a félelembe és a rabszolgaságba. 

Az ébredés szembesít vele, hogy mindezek egy egyetemes átverés részei voltak csupán. 

A gyarmatosítás menekülés a Földről, amely a számtalan időcsúsztatás miatt a vesztébe rohanna - ha hagynánk. Azonban a mentális erő, és az az erő, melytől oly sokan tartanak, amit oly sokan száműzni akarnak, a teremtő ereje annak, ami ezt a bolygót visszakormányozza a saját útjára. A Föld az istenek szemében GAIA PROJEKT néven ismert - legalábbis a mi nyelvünkre lefordítva így nevezik. Ez egy terv, az Teremtő Terv része, amellyel ezúttal megállítjuk azt a folyamatot, ami már túl sokszor ért véget a Földön a földi felszín és élővilág teljes pusztulásával, majd az azt követő “szokásos” jégkorszakkal, majd az élet újra kivirágzott, és a háttérhatalmi elit ismét a Földre érkezett, hogy az éppen csak magához tért, újra feléledő humanoid fajt rabszolgaságba taszítsa. Amíg a Föld éppen regerenálódott, más csillagrendszerkben garázdálkodtak, és erőforrások után kutatva mindig leltek egy újabb és egy újabb kiszolgáltatott bolygót…. Majd mindig visszatértek a Földre, amely nekik valójában egy BÁZIS. EGY TESZTBOLYGÓ, AHOL KONKRÉTAN KIPRÓBÁLHATJÁK A MÓDSZEREIKET, ÉS RAJTUNK, EMBEREKEN TESZTELIK AZOKAT. Ez hát a JÁTÉK, amit velünk játszanak, és csak rajtunk múlik, meddig hagyjuk ezt. 

Beszéljen helyettem az istenek diktálta Galilea VIII.-ból egy újabb részlet :) 

Elmondja a lehető legjobban az igazságot Nektek. 

GALILEA VIII. FEJEZET

MÁTRIX

V. RÉSZ Földi gyarmatok

A JCS épülete felülemelkedett a mátrixon. Az első épület, amely valóban túlélte az átváltást a valós földi síkra azóta, hogy Richard Anubis szentélye előtt az istenek megjelentek a nyílt utcán, szinte a semmiből, a Nibirun végrehajtott Holt-Tengely integrálás után. Ez az esemény több mint ezer évvel 2021 után történt, LÁTSZÓLAG, valójában újra és újra történt, amióta az időcsúsztatásba az istenek belenyúltak, és ezzel előidézték azt a jelenséget, hogy az új ESEMÉNY, amely nem volt a mátrix tervei között, nevezetesen az istenek manifesztálódása a mátrixban, újra és újra ismétlődött a mátrix összes idejében és terében, minden egymásra halmozódó rétegében. Úgy terjedt a szabadság és az elme világossága, mint napfény a vízben, mindent beragyogva és megfellebbezhetetlenül. 

A JCS központ egy méterrel a föld felszíne felett lebegett, de ez csak érzékcsalódás - olyan, mint a délibáb. Valójában nem lebegett, hanem a mátrix hamis téridősíkja fölé került, szabad szemmel is láthatóan. Nagyjából két-három perc kell az emberi szemnek, hogy észrevegye a különbséget - nem lebeg az épület hanem a fénytörés - inkább TÉRIDŐ-TÖRÉS - miatt látszik magasabban, mint a talaj. A nagy, fehér épület fényáradattal körülvéve emelkedett ki a mátrixból, és a bent lévők érezték ugyan a rezgésszintkülönbséget, de nem látták úgy, hogy az épület a talaj felett lebegne. Belül azonban érezték a lebegést - azt a hihetetlen érzést, hogy kívül kerültek egy szorongató téren és időn, hogy nincs rájuk hatással többé az, ami ott történik, és a saját fizikai síkjuk urai lettek. 

Jezuel ismét végignézett a társaságon. Embereken és Létezőkön egyaránt. 

•  Ez volt az első lépés számotokra a mátrixból kifelé, fizikai testben. - szólt az emberekhez. Ahhoz, hogy megértsétek, pontosan mi történik, és miért, mi lehet a végkimenetele és mi a feladatotok, amely a bolygó és a rajta lévő fajok összességének túlélése miatt rendkívüli fontossággal bír, el kell nektek mondanom néhány fontos dolgot. 

Leült a fekete kövek alkotta kör helyére. Egy tátongó luk volt ott nemrég, de a márványpadló most olyan sima volt, hogy a fény táncolhatott volna rajta, amely a nagy ablakokon át beszűrődött kintről. Gyönyörű napsütés volt, a fénypászmák lágyan simogatja az emberek bőrét és arcát. Jezuel intett, hogy üljenek köré. Szerette, ha a hallgatósága mind körülötte van, és rá figyelnek. 

• Az itt lévő Létezők közül többen, és az emberek közül inkarnációs értelemben is többen, a Galilea bolygóról jöttetek a Földre. A Létezők az itteni lineáris időszámítás alapján nagyjából kétezerhuszonegy évvel ezelőtt, az emberek úgyszintén, csak éppen közben többször meghaltak, azaz kiléptek a földi testből, majd újraikarnálódtak. A Galileán másképp telik az idő, nagyjából két-háromszáz év telhetett el azóta, hogy ideérkeztetek. Emberi és nem emberi alakban egyaránt. Pontosan akkor érkeztetek ide, amikor a földi háttérhatalom az időszámítást teljesen lineárissá tette, és elindította a hivatalos időszámítást a zéró ponttól, amelyet tévesen az én földi születésemhez kötik. - itt Jezuel elmosolyodott. - A Galilea egy bukott bolygó, néhány csillagrendszerrel odébb, mint a Naprendszer. A bolygó egy fekete lyukba zuhant, és a fekete lyuk tömegvonzása miatt gyakorlatilag atomjaira bontotta szét a Galileát, hogy majd azután, nem tudjuk még, hogy mikor, újra összerakja ezt a bolygót az Univerzum, csak más formában, mint azelőtt. A bolygó megsemmisülése éppen azért történt, ami miatt a Föld is a végső pusztulás felé tart - ha engedjük -, a Galileán kialakult háttérhatalmi mátrix urai ugyanúgy az idő és tér újraismétlése mellett döntöttek, mint itt, a Földön, és a számtalan időismétlés, időcsúsztatás miatt végül szó szerint elfogyott a Galileán az idő és a tér, majd a fekete lyuk, amely a végső stádiumban magába szippantotta, leállította ezt a folyamatot. A fekete lyuk olyan, mint egy tér és idő nélküli káosz, amely újrakezdés is egyben. Valójában minden élet valaha, a Világegyetem hajnalán a fekete lyukból keletkezett - a fekete lyuk a fizika törvényei alapján megegyezik a Setét Anyával, azaz Astanával, aki megteremtette magából, megszülte méhéből, a setétből, a fényt, Fény Atyát, azaz Astanelt, akit Jahve Sátánnak nevez, a világ számára szándékosan megtévesztő módon, és magát tartja a Teremtőnek, valójában csak a mátrixot teremtette meg. A Galilea Projekt valójában a Galilea bolygó újjáteremtéséről szól, és a Gaia Projekt pedig ennek szerves része, mert a Galilea nem csak egy bolygó, a GALILEA EGY TEREMTŐ TERV. 

Az emberek csendben hallgatták Jezuelt, és a föld alatti emberek tudása nagyon hasonló volt ahhoz, amit Jezuel éppen elmesélt - de nem pontosan ebben a formában, mégis felismerték, amit tanítottak nekik, még ha mégoly megtévesztő módon is, hogy soha ne akarjanak a földfelszínre jutni. Jezuel folytatta:

• A Galilea Projekt része a Gaia Projekt, amely a Földön a lelkek és tudatok kimenekítéséről szól a mátrixban. Ezzel szemben áll az S.O.S. Projekt, amely egy több ezer éven át tartó hibernálást jelente a földi lakosság túlélői számára, amennyiben a háttérhatalom végrehajtja azt a tervét, amelyet még ő maga sem akar végrehajtani - a földi ökoszisztéma teljes elpusztítását -, de a háttérhatalom tervei mindig ide vezettek, amióta csak “világ a világ”. A földfelszín többször pusztult már el atomháborúban, mint amennyit az emberek az atommaghasadásról tudnak. Az atommaghasadás mindig előkerült a földtörténeti korokban, és mindig a teljes földi élet kihalásához vezetett, majd ezt követően nem a háttérhatalom, hanem maga Földanya HIBERNÁLTA a felszínt, az újabb és újabb jégkorszakokkal. Ezzel őrizte meg a MAGokat, mindennek a magját és a DNS-szekvenciákat. Olyan vastag jég és hó alá rejtette őket, hogy a háttérhatalom nem tudott áthatolni rajta, a földi létezés fizikai formában a pusztítás után évezredeken át lehetetlen volt, a Föld kies pusztasággá vált, sugárzó, izzó, félfolyékony felszínnel, az élet semmilyen formája nem maradt meg rajta, majd jött a jégkorszak, az éppen aktuális hibernációs program, amit maga a természet alkotott meg - a ciklonok szabadon örvénylettek az égben, minden szabályozás és műholdas belenyúlás nélkül, és a vad, egymásnak feszülő természeti erők elhozták a jég és a hó korszakát. Mínusz nyolvan fokig hűlt le a levegő az izzó bolygóhoz képest egyik pillanatról a másikra, és a ciklonokból kialakult felhőzet olyan vastag volt, hogy hónapokra eltakarta a Napot. 

Ekkorra már rendszerint feloszlott az atomsugárzás által létrejött gyilkos felhő, és a pusztítást követő füst is, amely tíz-tizenöt évig nem engedte a Nap sugarait a Földre, azonban a felszín olyannyira izzott, hogy nem lehetett volna semmivel sem lehűteni. Helyenként elérte a talaj hőmérséklete a kétszáz fokot, felette a levegő a háromszáz-négyszáz celsius fokot is. A füstfelhő és sugárzó légkör nem engedte be az időjárási ciklonokat mindaddig, amíg erejét nem vesztve fel nem oszlott, és ehhez is idő kellett, mindig nagyon sok idő. Földanya élet nélkül olyan volt, mint anya gyermeke nélkül - és a Föld nem volt más, mint egy izzó, tűzforró, szörnyű kődarab, pokol, annak minden nemében. Az izző felszín felett a halottak lelkei lebegtek, és pontosan érzékelték maguk körül a valóságot, ámde test híján nem éreztek semmit, csak látták a lángoló, fel-felcsapó tüzeket, amelyek magából a talajból törtek elő, látták a vörösen izzó levegőt, az atomfelhő és füst miatt feketéllő, vigasztalhatatlan égboltot, és nem látták a csillagokat, nem látták a Napot, és nem látták a Holdat, akár évszázadokon át. Ellenben beragadtak egy olyan végtelen és határtalan téridősíkba, amelyről a katolikus hitrendszer méltán formázta a Pokol fogalmát, és amelyről Dante az Inferno-t: egy valódi, a föld felszínén létező Holt Tér volt, és ebből alakult ki később a Földet körülölelő Holt-Tengely, amely a földi mátrix, és a földi élet miatt szorult ki szinte a világűr peremére, a Kármán-vonalig. 

A mátrix alapötlete a Holt-Tengelyből származik. Egy lefojtott, a túlélést is elvető téridősíkból lett az az illúióháló, amiben most éltek. A Chimera szövetség a Földre érkezett, mindig akkor, amikor a Holt-Tengely alapjai a kipusztult földfelszínen holt térként léteztek, bennük tengernyi testetlen szellemmel, akikben még ott volt a pusztulás halálsikolya.  Könnyű volt őket alapként használni a mátrixhoz, mint alapprogramokat, amik mind tartalmazták a tizenhárom fekete kapu minden minőségét, félelemtől a halálig. Amikor ezt a síkot, amiben most éltek, kialakították először, az első mátrix még nagyon kezdetleges volt, gyenge lábakon állt, és pusztán a megfélemlítésre, és a kimondott rabszolgatartásra építkezett, ezzel szemben a mostani mátrixotok rendkívül kifinomult és trükkös. Valaha az Eredeti Save Our Souls Project valóban a lelkek megmentéséről szólt, és a tudatok ébrentartásáról, a lelkek és tudatok kivezetéséről a holt térből, és a Chimera szövetség ezt is ellopta, majd ebből építette fel a hibernáció tervét, amit még soha nem sikerült megvalósítani. 

Az S.O.S. Projekt a földi háttérhatalmi elit kezébe került fokozatosan, ahogyan a Holt-Teret a kezükbe vették, és ahogyan ellopták az eredeti, a természettel összhangban álló tervet, azt a maguk szájízére formálták, és átalakították. Mivel a valódi, tömeges hibernációt nem sikerült még elérniük, HIBERNÁLTÁK HÁT A TUDATOKAT ÉS A LELKEKET ITT, A MÁTRIXBAN, LEMÁSOLVA A VALAHA VOLT HOLT TERET, ÉS AZ EBBŐL KIALAKULT HOLT-TENGELYT. 

Tehát - Jezuel a hozzá legközelebb ülő emberek szemébe nézett, mélyen és kifejezően -, a ti mátrixbeli létezésetek valójában olyan, mintha szellemek lennétek, időtlen időkig hibernálva egy lefojtott létállapotban. 

Jezuel elhallgatott. 

Nathalie újabb sokként fogadta ezt az információt. 

• Egy HIBERNÁLT létezésben élünk? 

• Igen. - válaszolt neki Jezuel. - Pontosabban mindaddig, amíg a tudatotok nem szakítja ki magát belőle. 

• Mikor kezdődött valójában ez a hibernálás és meddig tart? 

• Nagyjából harmincezer éve, és az idő az időcsúsztatások miatt végtelen köröket fut be… ha lineárisan nézzük, örökké tart. 

Nathalie ledöbbenve ült. A többiek még nem fogták fel teljesen Jezuel szavainak értelmét, de ő már LÁTTA maga előtt. 

• A tudatunkat és a lelkünket hibernálták? És mi van a testünkkel? 

• A testetek ott van, ahol a tudat és a lélek. - válaszolt Jezuel. 

• Ahova gondoljuk magunkat….. ahol hisszük, hogy vagyunk…

• Igen. 

• Hogyan törünk ki belőle? 

• Az S.O.S. Projekt most is fut a Földön. Az S.O.S. Projekt maga a mátrix. Sürgős voltát jelzi az is, hogy fogy a lineáris idő, és ez az időfogyás, időTÖRÉS exponenciálisan nő. A hibernálást kell megállítani azzal, hogy kiiktatjuk az S.O.S. Projektből a földi elitet, és visszahívjuk a teljes programot az Eredetbe, ahol újratranszformáljuk, és az eredeti alapjait helyezzük vissza bele, majd mindezt egyfajta idővisszaállítással - mint amikor visszaszámlálsz -, újraindítjuk. - Jezuel elgondolkodva nézett Nathalie-ra és Pete-re. - Van még valami. 

• Mi lenne az? 

• A szerelemben van egy időcsavar. A párok sohasem akkor találkoznak, amikor igazából kellene. Mindig előbb, vagy később, akár nem is ugyanabban az inkarnációban élnek, és ha mégis, mindig van egy erős időeltolódás.  A FÖLDI PÁRKAPCSOLATOKBAN VAN EGY TRÜKKÖZÉS A LINEÁRIS IDŐVEL. MANIPULÁLNI UGYANIS CSAK AZT LEHET. 

• Nem értem…. Időcsavar? - Nathalie és Pete összenéztek. De igen, értették, csak szavuk nem volt rá. 

• Ez egy időmanipuláció. Rendkívül érdekes. - Lucifer szólt közbe. - A Chimera egyik nagy dobása azok ellen, akik együtt hivatottak a Földön valamire, amit csakis együtt tudnak megvalósítani. Általában a fizikai egységbe lépő jin és jang kell hozzá. Pontosan ezért van az időcsavar, vagy inkább időhurok. Ti sem időben találkoztatok. Sokkal, de sokkal később. 

• Én ezt nem érzem így. - mosolyog Pete. 

• Pedig így van. - lapos pillantást vet a férfire. - Mostanra már családotoknak kellene lennie. 

• Én pedig úgy gondolom, hogy mindig minden időben van. - jelenti Nathalie, kicsit mérgesen. Neki ez már túl sok. 

• Ez a spirituális téveszmék egyike. - Lucifer tarsolyában egész lista van erről. - Nagyon sok minden az életetekben nem időben történik, hanem előbb, vagy később, azért, hogy ne tudjátok beteljesíteni, amit kellett volna. A lineáris időben ez tényleg a Chimera nagy dobása.  Ráadásul összefésülik az időcsúsztatásokkal úgy, hogy sok páros több ezer éven át egyáltalán nem találkozik egymással, egyetlen földi reinkarnációban sem. 

• De ez azt jelenti, hogy lemaradtunk valamiről? - kérdezi Pete. 

• Nem feltétlenül. Helyre kell hozni az időt. No és a teret.

VI. A szerelem ideje

Lucifer Nathalie-val és Pete-tel szemben állt, de odaintette magához Égi Fényt és Égi Csillagot is. Ő maga már egységben volt önnön önmagával, Diana Luciferával, még a Vulcanuson váltak eggyé. Az emberek azonban nehezebb helyzetben vannak ennél. 

Ahogy egymással szemben álltak, öten, szabályos pentagrammot alkottak. Lucifer vezényelte az embereket az ősi körbben a pontos helyükre. A pentagrammal meg lehet törni az időhurkokat. Lucifer energiát hozott elő szinte a semmiből, vörösen lángoló tüzet és kéken lángoló fényt vegyített egybe, egyfajta ősi alkímiával. A tűz és a fény egysége analóg a fizikai sík teremtés és a felemelkedett értelem erejével. Az időcsavart idézte meg. Azt az időcsavart, ami évezredek óta választja el az összetartozó társakat, és ha áttörik az időhurkot, ami sokszor megtörténik, a lineáris időben újabb és újabb gondok akadhatnak, mindaddig, amíg nem válnak tudatossá, és nem szakítják le a tudatukat a lineáris időről. Ekkor tudnak eggyéválni, ezúttal véglegesen. A pentagram felemelkedett az öt szereplőjével együtt, nagyjából húsz centivel a márványpadló fölé. Aranyban izzott körülötte a tér. Két ember rajzolódott ki asztrálisan, de mégis, szemmel is jól láthatóan a kör felett. Olyan volt, mint egy vetített kép, egy hologram. A két ember, egy férfi és egy nő, középkorúak, egy régi korban, egy zöld, selymes fű borította dombon, egy réges-régi időben, egymás felé nyújtotta a kezét. Már majdnem elérték egymást, amikor történt valami. Egy fekete villanás, és máris egyedül lettek. Az egyik a másik nélkül, a másik az egyik nélkül. Magányosan és tanácstalanul álltak a dombon, látszólag ugyanazon a dombon, és látszólag éppen egymás mellett, de nem látták egymást. Nem is érzékelték egymást, csak nagyon halványan. Sokáig álltak ott, körbe-körbe néztek, mintha keresnének valakit… egymást. Majd egy idő után mindketten, egymásnak tudattalanul hátat fordítva, lesétáltak a domb két oldalán, és csak távolodtak egymástól, egyre jobban és jobban. 

A fekete villanás pedig megjelent. Manifesztálódott. Egy időfal volt. Fal, amiben elveszik az idő és a tér. Mint egy függőleges fekete lyuk, amely felfal mindent, ami belép oda. 

A nő már messze járt, a férfi is, és egymást keresve másba botlottak bele. 

A fekete villanás pedig csak nőttön-nőtt, egyre nagyobb lett az űr, a légüres fekete iszonyat, amiben nincs más, csak a végtelen semmi. Az idő fala szinte felfalta a teret, a dombot, majd végül a nőt és a férfit is. Eltűntek, majd újra előbukkantak, amikor akkorára nőtt az idő fala alkotta fekete lyuk, hogy mindent elnyelt, hirtelen minden megjelent újra. Ezúttal nem egy dombon álltak, hanem egy utcán. Macskaköves járdán, egymással szemben. Harmincas éveikben járhattak. Látták egymást, érintették egymást, összeölelkeztek, majd ismét jött az idő fala….. és az elszakadásuk fájdalmasan véglegesnek tűnt. A férfi és a nő kétségbeesetten kereste egymást sokáig, az utcán kóboroltak, másoktól kérdezték, merre van a másik. Nem találták meg egymást, és feladták. Egyedül maradtak, egymás nélkül, és a fekete lyuk ismét felfalta őket, felfalta az utcát, a macskaköveket, az embereket, a házakat. 

Majd amikor ismét akkorára nőtt, hogy nem volt mit elpusztítania, újra megjelent a férfi és a nő, ezúttal egy határozottan ismerős környezetben - egy modern nagyvárosban, egy téren, egy padon. Meleg nyári szellő borzolta a hajukat, fagylaltot ettek és egymás kezét fogva nevettek. Gyermekek rohangáltak előttük, az ő gyermekeik. Boldogok voltak, és úgy érezték, semmi nem árthat nekik. Majd ismét jött a feketeség.. és elnyelt mindent. 

Ismét megjelentek, ezúttal már futurisztikus képekben, egy jövőbeli városban, ahol minden más volt, nagyon új, a házak magasak, nagyon magasak, csupa fém és acél, üveg és több száz méter magasan az épületek között függőfolyosók, üvegből és acélból úgyszintén, az autók a levegőben közlekedtek, az ég sötét volt és komor, néha-néha áttört rajta a Nap természetellenesen skarlátvörös sugara, mintha küzdene a földi emberekért. A páros egy magasban lévő függőfolyosón állt, és egymást nézte. Megigézve bámulták egymást, ezúttal nagyon fiatalon, és nagyon izgatottan. Felismerték egymást ismét, de nem értették, mi vonzza őket egymáshoz, és mivel a lelkükbe rossz emlékeket égetett bele az idő, még mielőtt egyetlen szót is szólhattak volna egymáshoz, elsétáltak egymás mellett. A fekete fal pedig ismét jött, és elnyelt mindent… 

A következő képen a férfi és a nő mással jelent meg. Egymással szemben álltak, négyen. Két páros, mindenki mással, nem azzal, akivel lennie kellett volna. Nem értették ugyan, mi történik velük, de a vonzódás erős volt. Mégsem tehettek semmit, vagy ha mégis, azzal megbántják azt, akivel együtt vannak. Így aztán elindult a dráma, és a játszma.. a szorongás és a bűntudat. A titkos találkozások és a szeretői viszonyok. Egyre bonyolultabbá vált a helyzet, mindezt a holografikus képek gyors egymásutánban vetítették le, mint egy gyorsított filmet. A helyzet ugyan megoldódott, de nem talált egymásra mindkét páros, csak az egyik férfi és az egyik nő. A másik páros nem volt más, mint elvált, pórul járt, megcsalt, magányos ember… 

Pete és Nathalie egymás kezét szorongatva nézte a látomásokat, Égi Fény és Égi Csillag lába pedig földbe gyökerezett. Ők érezték ezt mindvégig. Tudták. Ők is ilyen páros voltak.. majdnem elmentek egymás mellett…. 

• Hiszen együtt voltak több életben is. - szólalt meg végül Égi Fény. 

• Igen, de csak addig, amíg a halál el nem választotta őket, vagy valamilyen sorscsapás, amit nem tudtak irányítani, és nem látták előre. Az időben pedig egymást keresték, és nem lelték. - mondta Lucifer. - Még nincs vége. 

Újabb képek jelentek meg a fejük felett. 

A férfi és a nő öregen, magányosan, kiszolgáltatottan. Találkoznak, és túl kevés idejük marad egymásra. Túl későn találkoztak, és ezt tudják jól. A halál túl hamar jön és válassza őket szét. A haláluk pillanatában a fekete lyuk megjelenik, és a közepén kinyílik egy tér. Egy kapu. 

A kapu átvezet egy másik dimenzióba, ahonnan látni lehet a földi valóságot. 

• Ez a köztes lét? - kérdezte Égi Csillag. 

• Nem. - mondta Lucifer. - Ez egy téridőcsavar. Itt manipulálják meg a párok idejét és terét, hogy ne időben találkozzanak, és ne tudják beteljesíteni, amit megírtak maguknak életről-életre. Ez a nem beteljesítés karmát halmoz fel, ami újabb visszatartó erő. A karma, mint hamis karma, csak halmozódik életről-életre, és egyre nagyobb falat képez közöttük. A végén akkorára nő, hogy már szinte értelmetlen találkozni is egyáltalán. Ezt láthattad a jövőbeli képeken, amikor a magasban, a folyosón találkoztak, majd elsétáltak egymás mellett. Ekkor más ember lép a helyébe annak, aki nem tudja elérni a másikat. 

• Na de nem pótolhatja az egyik ember a másikat. - Nathalie nagyon is hisz a szerelemben. El nem múló hitet táplál az igazi iránt, és Pete-ben most az igazit látja. 

• Nem. Valóban nem pótolhatja, de minden emberi párkapcsolat más és más minőséget képvisel. Mást és mást mozgat meg. Ami az egyik kapcsolatban előny, az a másikban hátrány. Ha az egyik kapcsolat nem tud létrejönni, érkezik helyette egy másik. A párkapcsolatok változékonyak, sokszínűek, és akik összetartoznak, nem azért tartoznak össze, mert meg van írva. Ami meg van írva, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy meg is kell valósulnia. Sokkal inkább egy lehetőséget jelent. Egy utat, egy előre kijelölt ösvényt. Ha ez az út módosul, és az ösvény helyett másik ösvényre kell lépni, azzal helyreállhat az időcsavar kérdése. Mert ami elveszik, mint idő azzal, hogy nem vagytok együtt, az visszatér később, megsokszorozva. Minden életben szinte teljesen ugyanazokkal a szereplőkkel találkoztok. Szóról szóra ugyanaz ismétlődik, kisebb eltérésekkel és környezeti változókkal, hiszen más és más történelmi korokban zajlanak e találkozások. 

• Igen, ez egyértelmű.

• Az előző életből ismert szereplők időben és térben nem ugyanakkor találkoznak, mint másik életekben. Sohasem ugyanakkor, pedig a párhuzamos idősíkok miatt így kellene lennie. A különbség, ami az időben eltelik ahhoz képest, amit előző életben éltetek meg és amit most, a különbség a lopott idő. 

• És.. a lopott idő visszatér. - mondja Nathalie. 

• Igen. Vissza. Akkor, amikor áttöritek az idő falát. 

• Hogyan? 

• Úgy, hogy helyreállítjuk az időt. Mint amikor összefésülöd a párhuzamos dimenziókat. Pontosan ugyanolyan elven kell helyreállítani, mint az S.O.S. Projektet. Visszatranszformálni az Eredetbe a társakat azért, hogy MINDEN IDŐBEN TÖRTÉNJEN és ADOTT HELYEN TÖRTÉNJEN. 

• Tehát az S.O.S. Projektnek mi köze ehhez? Nincs közöttük átfedés? - kérdi Pete. 

• Van átfedés. A kettő valójában ugyanaz. Mert azzal hibernálták a tudatot és a lelket, hogy elszakították a másik felétől. Pont úgy mint a démonokat az angyaloktól. Lefelezték őket és létrehozták a dualitást. Egy társadalmat könnyű úgy dualitásba taszítani, hogy az összetartozó párok nem együtt vannak. Azonban ha nem együtt vannak, más lép a  helyébe annak, akivel együtt kellene lenned.

• Na de akkor nem mindegy…? Hiszen van más. Helyette. 

Nathalie mérgesen nézett Pete-re. Nem igaz, hogy nem érti… 

• Itt nem az a lényeg, hogy két ember összetartozik -e. Az a lényeg, hogy be tudják-e fogadni, akit képviselnek, és ha igen, azt csak ketten tudják a Földre hozni. Azt az energiát, azt a tudást, azokat a képességeket, azt a kiküldetést. Léphet más a helyére valakinek, akivel ezt meg kellene valósítanod, igen. Nyilvánvalóan vele is meg fogod próbálni ezt létrehozni. Azonban más minőséget fog adni, mint ha azzal csinálnád, akiben ugyanaz a Létező lakozik, mint benned. 

• Akkor mégis lényeges az összetartozás.

• Nem az összetartozás a lényeges, mert az csak egy földi fogalom. A Létező áthozása a földi síkra a lényeg. Ezért van köze ennek az egésznek a hibernált tudatokhoz és lelkekhez. Az S.O.S. Projekt eredeti kiindulási pontja az Eredőben az egyesült jin és jang. A középső kapu a tizenhárom fénykapuból. Az Eredet.

• Szemben a hamis szerelemmel…. - gondolkodik Pete hangosan. Már kezdi érteni. 

• Igen. Okkal pontosan szemben. Mert a hamis szerelem HIBERNÁL, hogy úgy mondjam. Lefagyaszt egy olyan létezésbe, amit nem is akartál igazán. Beleszoksz, de nem akarod. Mást akartál. De nem érheted el. Látszólag legalábbis nem. 

• Mert az idő fala ott áll köztetek… 

• Pontosan. A látszólagos fala, mert ez is csak illúzió, mint a mátrixban minden. 

• Akkor ez azt jelenti…. - szól közbe Égi Fény. - Azt jelenti, hogy nem is szakadtak el egymástól? 

Lucifer diadalittasan mosolyog. 

• Hát persze hogy nem. Az elszakadásuk a mátrix része és illúziója. Valójában csak MÁSIK IDŐBEN VANNAK. 

Nos.. a folytatása ennek az izgalmas témának a tréningen :)

VASÁRNAP TALÁLKOZUNK :)

Áldás

Eszter-Fényhozó