SORSÜGYNÖKSÉG-SZERELEM MÁTRIX II. RÉSZ

PÁRKAPCSOLATI BÁNTALMAZÓ MÁTRIX

NARCISZ ÉS ECHO

1. RAGADOZÓK KLUBJA 

“A BŰN MA MÁR TÖRVÉNYES” /MONEY NEVER SLEEP/

A nárcisztikus sémákban működő háttérhatalmi Elit, a zártkörű klub, amely a világ felett basáskodva próbálja fenntartani a mátrixot, félelmetesen és tűpontosan ugyanúgy működik, mint az, amit előidéztek az emberiségben, a nárcisztikus személyiségzavar néven ismert borzongató fogalom. Azért fogalom, mert a nárcisztikus személyiségzavar rendkívül sokrétű, éppen most is kutatják és elemzik, próbálják a nárcisztikusokat altípusokra bontani, igen nagy nehézségek árán, mivel a jelenség és a fogalom nagyon összetett és nagyon sok hatásnak van kitéve, éppen most is. 

A nárcisztikust rendesen körbeírni, azonosítani szinte lehetetlen, hiszen ez egy tág fogalom. A “jó” , azaz egészséges önvédelemmel felvértező, egészséges, mindannyiunkban ott lévő nárcizmustól a “rossz”, azaz már másokat mérgező, esetleges vagy állandóan jelenlévő nárcizmuson át a “csúf” nárcizmusig, azaz a nárcisztikus személyiségzavarig vezető úton óriási a skála. /Benkő György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról c. könyvéből való a jó, a rossz és a csúf nárcizmus fogalma/.

Számomra nyilvánvaló az a mintázat, amit a mátrixon keresztül egyfajta érzelmi elidegenítő mátrixként az emberiség egybefüggő lelkébe nyomnak bele - erőszakkal. Az elidegenedés egyfajta divattá lett - és erre komolyan és fizikailag túráztattak minket 2020 márciusa és 2021 decembere között a különféle korlátozásokkal. Bezártak minket, és önmagunkba is be akartak zárni. Sajnos van, akinél ez sikerült is. 

Pontosan az a fajta gyanakvás ütötte fel a fejét, ami mondjuk az inkvizíció során volt jelen a Földön. Egy hitrendszernek megfelelve az emberiség kivetette maga közül azon tagjait, akik ezzel a hitrendszerrel nem értettek egyet - és úgy gondolom, a mai napig kiveti. 

Az Elit nárcizmusa, a mások fölött álló, neki alanyi jogon minden jár-hozzállás, az Elit tagjai kimondottan és határozottan az emberiség fölött érzik magukat, és ez számukra olyan morális kérdéseket is sutba dob, mint a tömeges népirtás fogalma. Számukra az emberiség nem más, mint egy tárgy, tárgyiasult bábuk halmaza, akikre kivetítheti a saját hiányosságait, és önmaguk tökéletességébe vetett hitük mindent felülír. A tökéletes, a normális és az elfogadható fogalma is számukra egészen mást jelent, mint az általuk uralt emberiség számára. Egészen egyszerűen nem tekintenek minket az életre méltónak, és eredendően megfosztanak minket a jogainktól - még az élethez való jogunktól is. Ez nem túlzás. Ez az igazság. 

A mintázat, ami az emberiségben tapasztalható, a nárcisztikus mintázat, az Elit alkotása. Tökéletesre alkotott személyiségtípus, amelyik azért engedelmeskedik nekik vakon /miközben azt hiszi, mindent jól átlát/, mert igényei, vágyai és törekvései egyeznek az Elitével. Mint a nárcisztikus szülők gyereke, aki azért szerencsés éppen, egy szituációban, mert megtanulta a vágyait, törekvéseit és igényeit a szüleiéhez szabni - ugyanis azt tapasztalta, hogy akkor szeretik, és elfogadják, megdicsérik és előnyökhöz jut. Ha nem, akkor leszidják, kitaszítják, elfordulnak tőle és megvetik, nyíltan és mások előtt is.

Mint Gordon Gekko, a lelketlen, kíméletlen tőzsdespekuláns, a Tőzsdecápák második részében. /Money never sleep/  

“A lényeg, hölgyeim és uraim, hogy a mohóság, jobb szó híján, jó dolog. A mohóság helyénvaló. A mohóság motivál. A mohóság tisztánlátáshoz vezet, összefoglalja az evolúciós lényeget. A mohóság minden formája - életért, pénzért, szerelemért, tudásért - fellendítette az emberiséget, és az a legjobb a mohóságban, hogy ma már törvényes is.”

Az a benyomásod lehet a mai világban, hogy az tud megélni, sikeres lenni, elérni a céljait, aki önző és kíméletlen másokkal, akinek nem dörömböl a lelkében a lelkiismeret furdalás, akinek a cél állandóan szentesíti az eszközt, és aki úgy gondolja, neki minden jár, pontosan úgy, alanyi jogon, mint ahogyan ezt a háttérhatalom tagjai is gondolják magukról. A mai korszellem az Én diadalát hirdeti, és a MEGSZERZÉSÉT. Az Én diócsítése a mostani megnehezedett társadalmi, gazdasági környezetben szinte már a túlélés eszközévé vált. Látszólag azok tudnak túlélni, akik saját magukat helyezik előtérbe, és azok a “vesztesek”, akik másokat helyeznek előtérbe. Ma már “bűn”, nevetséges, önzetlennek lenni, és persze “naivitás.” Pedig ez nem más, mint hibás közmegítélés - ami ahhoz vezet, hogy ha valaki valamit önzetlenül tesz, rögtön elítélik, ezért legtöbb esetben titkolja ezeket a dolgait -, és valójában mindennapjaink során rengeteg mindent teszünk önzetlenül. Nem várunk mindig mindenért viszonzást, vannak területek az életünkben, ahol természetesen igen - ilyen a munka, a hivatás területe, amiben az egészséges egyensúly ott kezdődik, hogy nem csak elismerésben részesülsz, hanem az elvégzett munkádért cserébe megfelelő javadalmazást is kapsz, ami igen ideális és ritka eset ugyebár, és az élet számos más területén, a családban, a barátokkal, a közeli ismerősökkel az önzetlenség teljesen természetes - mármint nekünk. Nem így a nárcisztikusok számára, akik semmit nem adnak úgy, hogy nem kapnak semmit cserébe, sőt, alapvetően azt nézik, hogy amit adnak, az jó befektetés-e, és megéri-e a fáradozást. Ha nem, már az első pár napban továbbállnak, megfelelő áldozatot keresni. 

Itt megjegyzem, úgy tűnik, a Föld és az emberiség jó befektetés az Elit számára, és megéri nekik a fáradozást, odébbállni pedig végképp nem akarnak. 

A nagyzásos hóbortjainak hódoló Elit számára a világ egy játékszer csupán, a felelősséget a bolygó felett egyáltalán nem érzi át, inkább abban látja a felelősségét, hogy a terveit be tudja tartani, és ehhez merev, szélsőséges szabályrendszert alkot. Nem a bolygó lakossága érdekli, hanem saját maga.

Mint egy igazi pszichopata, aki mindent csakis terv szerint csinál, és ha a tervbe hiba csúszik - ahogy az Elit esetében éppen most -, azzal nem tud mit kezdeni, de szélsőséges reakciókat vált ki belőle, és a rendelkezésére álló eszközökkel bűntudatot kelt, hibáztat, az Elit esetében globálisan, a médiát felhasználva. 

Habár úgy érezheted, az emberiség bizonyos tagjai úgy tudnak jól eléldegélni idelent, a mátrixban, hogy gátlástalanul átgázolnak mindenkin, számomra különbség van a jól eléldegélés és a valódi élet között… ugyanis jól eléldegélni mások kárára bárki tud, de ezek mindig pillanatnyi örömök, és kis győzelmek, melyek nem tartósak, és az újabb győzelem kergetése miatt jön az újabb letarolása egy újabb embernek, országnak, cégnek, bárminek. A tartós öröm és folyamatos jólét teljesen másról szól. Láthatsz te bármit az ilyen emberek, vezetők, átlagpolgárok és átlagcsaládok, vagy éppen a szupergazdagok kiarakataiban, sőt, az instán és a tiktokon is, ez csak a látszat. A mélyben gyötrelem húzódik meg és szenvedés. A tengernyi semmitmondó ananászevős, szoláriumbarnulós, jajdejólvagyunk poszt mögött mély magány húzódik meg. A sokmilliárdos beruházások, az újabb tízmilliárd bekasszírozása mögött úgyszintén. A kirakat családok nappalijában üvöltő tévé és mosolygós családok mögött reménytelenség, elfojtások és fájdalom rejtőzik, a minden elvárásnak kitett “élsportoló” kamasz, a “bálkirálynő” tini fájdalma, aki soha nem élheti meg önmagát, mert az elvárások túl nagyok. Ez a jelenség főként Amerikára jellemző, már a hetvenes-nyolvanas évek jólététől indulóan. Hány film szólt erről, kiparodizálva, szarkasztikus éllel, gúnyosan, vagy éppen tragikusan bemutatva ezt. /pl az Amerikai szépség/. 

A sikeres cégvezetők titokban felszívják a csíkot a férfimosdóban. A sikeres anyukák titokban telecsöpögtetik könnyeikkel a szülinapi tortát, mert a férjük “már megint sokáig dolgozik”, alias a titkárnőt tünteti ki figyelmével.

Itt, Magyarországon, ez a mérhetetlen aljasság és színjáték nem terjedt el ilyen volumenekben, és ilyen nagy megfelelési kényszer sincs jelen, ámde van helyette túlhajszolt, hullafáradt szülők tömkelege, fásultság, kényszerzubbonyszerű létezés, és az otthon melege helyett az otthon feszültsége. Bármekkora is az az otthon. 

Van persze kivétel, igen sok. Van egészséges család, egészséges kapcsolat is. Ezek a családok és kapcsolatok azonban arról ismeretesek, hogy nincsenek kiposztolva, kirakatba rakva és hangoztatva. Nem szükséges a bennük élők számára a visszaigazolás és a buksisimogatás. Mert önmaguktól fogva léteznek, és nem a külvilág duzzasztja fel őket hatalmasra, mint Egot.

A háttérhatalmi Elit, mint igazi, vérbeli ragadozók klubja pontosan leképezi azt, amilyenné tenni akarnak minket de úgy, hogy csak a tárgyaik legyünk. Tárgynak is néznek minket, használati tárgynak, ami, ha már nem kell, eldobható, amolyan járulékos veszteség. Az energia, amit birtokolnak, és amit minden tréningen bontunk egyre jobban le, tette őket naggyá, sőt, nem túlzás, ha azt mondom, halhatatlanná. Egy erő, amit tőlünk vettek el, és ami sok összetevős, és nem ajánlatos dióhéjnyi skatulyába sűríteni, és egészen egyszerűen “sátáninak” bélyegezni. Ugyanis ez az erő nem sátáni erő, amit ők birtokolnak, ugyanis tőlünk vették el. Ez teremtő erő, és annak minden szegmense. Úgy szívják az erőnket, mint nárcisztikus az áldozatáét. Trükkel, csellel, csalással, manipulációval, és pontosan olyan sémákkal, amiket az alábbiakban fogok bemutatni. Ugyanis rafinált módon a párkapcsolatok szintjén kezdték el a pusztítást, és természetesen már nem most. Onnan kiindulva haladtak egyre feljebb, és gyakorlatilag mindaz, ami nekik nem adatott meg, azt a tőlünk ellopott erővel pótolják. Ha az a tévképzeted van, hogy az elit sátáni energiákkal dolgozik ellened, akkor azzal még jobban eltávolítod magadat attól az erőtől, ami még belőled esetlegesen náluk van. Minden, amivel dolgoznak ellened, az valaha a tiéd volt. Ezt jegyezd fel magadnak, és nap mint nap emlékeztesd magadat erre, hogy ne ellenségként képzeld el őket, hanem kihívásként. Ez nagyon fontos. 

II BÁNTALMAZÓ KAPCSOLAT - MÉRGEZŐ KAPCSOLAT - VESZÉLYES KAPCSOLAT

A bántalmazó kapcsolatok sokszínűek és rendkívül bonyolultak, már csak azért is, mert egy bántalmazó /manipulátor, lelki terrorista, és mentálisan, verbálisan bántalmazó/ ügyei szinte átláthatatlanok. Nem lehet kiigazodni a kapcsolatban, a nárcisztikus oldaláról nézve a dolgokat, mert számodra ambivalensek, érthetetlenül kuszák és irracionálisak. Főként az elvárások, a kifelé vetítés és a mások hibáztatásának tekintetében. 

A nárcisztikus háromféle megküzdési módot használ fel, hogy túléljen, és megmeneküljön a lelepleződéstől és az azzal járó szégyentől - ha mégis megtörténik, alkattól és típustól függően reagálja le: vagy támadásba lendül, vagy visszavonul, esetleg a kettőt váltogatja.

A három megküzdési mód /Forrás Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról/

ELKERÜLŐ

MEGADÓ

TÚLKOMPENZÁLÓ

A szégyent próbálja elkerülni ezzel, hogy bármilyen módon megszégyenülést érezzen - mivel a gyermekkori élményei főként sajnos a szégyenhez társulnak, a szülei rendszeresen bántalmazták verbálisan és akár testileg is, veszélybe sodorva érezte magát, hiszen soha nem tudhatta, mi a következő pofon, és mindenért degradálás, megalázás járt. Soha, semmit nem tudott jól csinálni. Egy egészséges lelkületű ember számára elképzelhetetlen az a családmodell, ahol ez napi rendszerességgel megtörténik - márpedig megtörténik. 

Az elkerülő magatartás esetében a nárcisztikus alapvetően kerüli az olyan helyzeteket, ahol megszégyenülhet, és ahol leleplezhetik. Mindent elkövet, hogy ez ne törtjénjen meg, számtalan hazugságot és kifogást bevet - olykor még saját magának is, de legfőképp a partnerének. Amennyiben a partner szóvá teszi ezt, támadásba lendül, és bűntudatot kelt. Amikor hazugságon kapják, ismét az elkerülést választja, és támadó módon kritizálni kezd, esetleg eltűnik, ha erre módja van, és a partnerrel nem él együtt, vagy szélsőséges esetben /amikor a bántalmazó egy másik bántalmazóval van együtt/, tettetett alázattal megjátssza magát, hogy mielőbb szabaduljon a helyzetből. 

A megadó megküzdési mód esetében a nárcisztikus megadja magát a saját sémáinak, és hagyja, hogy azok eluralkodjanak rajta. Nem kísérel meg rajtuk változtatni, még akkor sem, ha ez az élete folyását nagyban rossz irányba befolyásolja, kvázi tönkreteszi vele az életét - és másokét is. Rejtett önsajnálat van benne, amit még magának sem ismer be, hiszen számára az egyetlen túlélési módszer a saját személyiségének felnagyítása és módszereinek jogossá tétele. Ha ezt nem így csinálja, és beismeri a rossz sémáit, összeomlik, mert nem tudja kezelni a dolgot. 

A megadó módszerrel az a legnagyobb baj, hogy jottányit sem enged a negyvennyolcból, nem lehet vele vitatkozni, sem kifogásokkal élni, sem rávilágítani arra, hogy talán bizonyos dolgokat másképp kellene csinálni, másképp kellene reagálni helyzetekre. Hajlamos átváltani behízelgő üzemmódba, hogy magát szerénynek és alázatosnak tettetve célt érjen. Egyáltalán nem látja károsnak és kórosnak a sémáit, amelyeknek megadja magát - mert így könnyebb -, és ha valaki ezt szóvá teszi, támadja, kritizálja vagy akár el is hagyja, rendszerint egy rövidebb időre, hogy azután, ha áldozata “megtanulta a leckét”, visszatérhessen. Ragaszkodik a sémáihoz, mert nem is ismer más módszert a túlélésre. Még úgy is ragaszkodik a megadó módszeréhez, ha ezzel mindenkit elveszít. A megadó módszer nevével ellentétben távolról sem békés, vagy harmonikus dolog, sőt. Megadja magát a bosszúnak, megadja magát a gyűlöletnek, megadja magát a behízelgést váltó támadásnak, és az azt váltó eltűnésnek, majd újabb grandiózus, jól előre kigondolt nagybelépőnek és a többi, és a többi. 

A túlkompenzáló mindent nagyban képzel el. Óriási pénzekről beszél, amik majd valamikor meg fognak érkezni, és ő biztos ebben. /itt megjegyzem, nagy, valamikor megérkező pénzekről üzletemberek is beszélnek, és a különbség az, hogy valódi üzletek állnak a háttérben, a pénzek pedig tényleg LÉTEZNEK, az üzletek úgyszintén, és az üzlettársak úgyszintén…/. Bonyolult, szövevényes üzleti dolgokról beszél, a világ legnagyobb üzletéről, ahol alsó hangon is húszmilliárdos pénzre számíthatsz, ha “részt veszel benne”. Tehát grandiózus túlzások, nem beszélve arról, hogy egyszerre mintha több helyen létezne ez a típusú nárcisztikus, mindig mindenhol ott van, bármi is történjék a világban, akár a világ másik felén zajló történésekkel is képben van, mert “ott is vannak magasrangú ismerősei”. Őneki mindenhova bejárása van, mindent “egy telefonomba kerül” módon állítólag el tud intézni, természetesen, ha valamit kérsz tőle, jönnek a kifogások. Nem érte el az ismerősét, nem találja az üzletet bizonyító papírokat, nem ér el embereket, akik állítólag részt vesznek a projektben, vagy akár ő maga el sem jön egy olyan találkozóra, ahova azért hívod, hogy “megbeszéljétek a világ legnagyobb üzletét.” Ezzel általában az a célja, hogy rávegyen arra, te támogasd az elképzeléseit, “jó befektetés lesz, meglásd” módon, áldozd rá az örökséged, a félretett pénzed, add el a lakásodat… és sajnos, a beszámolókból tudom, hogy bizony ez sokakkal megtörténik… és naivan hiszik, ők ezzel segítenek a nárcisztikusnak, sőt, ők is végre valami nagy részei lehetnek… azután jön a pofára esés, ha az illető pár milliót már kicsalt az áldozatától /szinte majdnem minden esetben EGY ÖSSZEGBEN…/, eltűnik, telefonszámot és lakcímet vált, a nem létező ismerősöket megkeresve, ők értetlenül állnak, széttárt karokkal, hiszen ezt az embert soha nem is látták, nem ismerik… és az áldozat számára marad a rendőrségi feljelentés, aminek a legtöbb esetben semmi kimenetele nincsen. 

A grandiózus túlkompenzáló esetében az érem másik oldala a “szegény én” hatalmi dráma tökéletesre fejlesztése. “három napja nem eszek, se sokat, se keveset”... tisztelet József Attilának a sorokért, de értitek, mire akarok kilyukadni. Arra, hogy grandiózus túlzásokkal ecseteli a nárcisztikus az áldozatának, és sok más embernek is /nagy számok törvénye ugyebár/, hogy mennyire szerencsétlen, hamarosan földönfutóvá válik, esetleg halálos beteg, és nincs pénze gyógyszerre, vagy öt nem létező gyermeket nevel egyedül és még sorolhatnám. Óriási túlzásokba menően sajnálatot kelt, szégyentelenül és nagy szavakkal kísérve a mondandóját, mint “életem utolsó lehetősége vagy”, “ te vagy az én megmentőm”, és ezzel máris előre determinálják a te szerepedet a vele való kapcsolatukban. A lényege, hogy valamit adj. Vagy pénzt, vagy extrém szexualitást, esetleg szerelmet, de mindez a teljes tenmagad legyen. Valami, ami nem is te vagy igazából, hanem valami kivetítése a nárcisztikus vágyainak. Hatalmas szavakkal operál ez a típus, és ezek a szavak a szép szavak nem igazak, az igaz szavak nem szépek fekete-fehér kategóriájába esnek. 

A nárcisztikust a legtöbb esetben szintén nárcisztikus szülők nevelik fel, vagy legalább az egyikük az. Hogy hol kezdődik a nárcizmus? Ott, ahol a következő ismérvek már fellelhetőek:  /három látványos megnyilvánulási mód/

Magányos gyermek - elhagyatottság, elhanyagoltság, a gyermek érzéseit, igényeit a szülők nem veszik figyelembe. Amennyiben ezeket kinyilvánítja, azért letorkolás, akár büntetés is jár. A szülőknek csak az a fontos, ami őket szolgálja. Legyen ez egy kirakatcsalád, vagy mélyszegény, az előbbi esetében csakis a kirakat számít, az utóbbi esetében a fáradt/iszákos/agresszív apa/anya mellett tojáshéjakon kell járnia a gyereknek, és korán megtanulja, hogy eljátssza, megteszi, amit a szülők kérnek tőle, és betartja az egyébként lehetetlen szabályokat. Azért, hogy elnyerje a szülei bizalmát - akik gyakran hangoztatják, hogy semmire sem jó -, kiváló a tanulásban, vagy a házimunkában, bármiben, csak ne bántsák. Az ilyen gyereknek minden napja egy túlélő túra.. és gyakran, amint felnő, már tizenhat évesen alig jár haza, hogy kiszabaduljon a nyomasztó börtönből. 

A magányos gyermek mélyen rögzül az emberekben. Nem tudnak tőle szabadulni, csakis kemény önmunka folytán. Azonban, aki már idejekorán lemásolja a szüleit, és a túlélése érdekében a magányos gyermeket messze száműzi saját magából, hogy a színlelt teljesítményorientált, “jól vagyok, megteszem, amit kértek” hozzáállás miatt soha ne engedje be a gyengeséget. Az elhagyott, elhanyagolt, semmibe nézett magányos gyermek ott lapul mélyen, olyan helyre száműzve, ahol már nem látszik még a nárcisztikus számára sem. Olyan polcon, ahol jól el lehet nyomni látszattevékenységekkel, mint az ivás, a drogozás, a bűnözők közé keveredés, vagy éppen a kirakatcsaládok esetében a versenyzés, legyen az sport, egyetemi teljesítmény, munkabeli sikerek… és csak sokkal később, az élet delén ébred rá az ember, hogy mindaz, amit eddig elért, nem volt más, mint látszat és menekülés, a magányos gyermek elől, aki egész életében a lelkében dörömbölt. 

Eltávolodott önmegnyugtató - saját magától eltávolodva az ember, belemenekül minden olyan tevékenységbe, ami megnyugtatja, vagy az ellenekző eset: felpörgeti. Sport, extrém helyzetek keresése, adrenalinfüggés, vagy az érem másik oldala, a világtól való elbújás, akár egy lesötétített szobába, ahol nem érheti semmi olyan inger a külvilágtól, ami bánthatná. A kihívásokat nem fogadja jól, vagy csak saját szabályai szerint. Akár a meditáció is lehet a megoldási metódusa, azonban ilyen esetben a meditáció csakis róla szól: olyan helyekre látogat el benne, ahova egyébként nem menne el, és egy fantáziavilágban éli ki azt, amit a való életben nem mer. Elmenekül a valóság elől, és folyamatosan próbálja a benne ordító félelmet, elnyomott fájdalmat belefojtani valamibe. Bármibe. Esetleg bárkibe. Az ilyen emberrel való kapcsolat során a partner azt tapasztalja, hogy a társa jelen sincs, túl sokat akar egyedül lenni, magányos farkasként él, és mindenkitől eltávolodva, ha lehet, elvágva a külvilágtól, egy teljesen semleges, saját környezetben szeret lenni. Ez nem egyezik azzal, amikor valaki agglegény életet él, de jön-megy, találkozik emberekkel, azzal sem, ha valaki szingli, és csak azért van egyedül, mert szeret egyedül lenni, de nincs eltávolodva embertársaitól, sem azzal, amikor valaki önmaga spirituális felfedező útján van, és ehhez MAG-ány szükséges.

A nárcisztikusoknál a magányos gyermek és az eltávolodott önmegnyugtató keveredik a harmadik látványos megnyilvánulásával:

Grandiózus séma - a két másikkal váltakozva és kézenfogva jár ez a harmadik látványos vonás. A nárcisztikusnál gyakran akár órák alatt vált át a magányos, sértődött, másokat okoló gyermekből az eltávolodottba, majd onnan hirtelen a grandiózusba, aki a semmiből tud megjelenni, nagybelépővel, nagy szavakkal, frázisokkal. Ilyenkor lehengerel, megmutatja, hogy mennyivel több és jobb nálad, és ezt látványosan csinálja. Te persze elbűvölve, kitágult szemekkel nézed a dolgot, és úgy érzed, a partnered “másik ember lett”, “megváltozott”, ha ezt túl gyakran csinálja, akkor megszokottá válik a szemedben, és sajnos hibásan, értékes embernek titulálod.. bizonyára ismerős számodra a jelenség. A grandiúzus móddal azt akarja elérni, hogy ellensúlyozza az eltávolodásakor neked feltűnő magányos gyermeket, és a neki feltűnő “gyengeséget” és szégyenérzetet, amit nem akar érezni, ahogyan a lelkiismerete hangját is elaltatja ezzel. Ha kellően tudja ellensúlyozni a tetteiért járó felelősséget és következményeket elkerülendő a nagyzázos énjét /a grandiózust/, akkor a jól hangzó ígéretekkel, a nagy szavakkal, a hatásos elbűvöléssel elaltathatja benned a piros vészjelző egyre sűrűbben jelentkező hangját.

A nárcisztikus kivetíti magából a saját, számára sem ismert belső énjét, lelkét, és elnyomott tudatalattiját, és úgynevezett “hatalmas szelf”-et hoz létre. A grandiózus séma erre való. A hatalmas szelf megjelenítésére. Ráadásul mivel a nárcisztikus nem tudja magát másoktól különálló egyénként értelmezni - lévén őt sem tekintették gyermekként annak a szülei, és felnővén a külvilág visszajelzéseiből táplálkozik -, a hatalmas szelfjét kivetíti nem csak grandiózus belépőkre, hanem emberekre, emberekBE is. Ez azt jelenti, hogy létrehoz egy “hatalmas szelftárgyat”, egy embert, mint TÁRGYAT, akibe belevetíti saját magát. /igen hasonló ez, hátborzongatóan, az ikerláng témához…/. Ezt az embert a nárcisztikus TÁRGYKÉNT kezeli, bár ez nem tudatos nála /jó esetben/. Ez a tárgy, a hatalmas szelftárgy tökéletes kell, hogy legyen. Amennyiben nem az, a nárcisztikus rendszeresen kritizálja, öli, gyűri, tapossa az illető önbecsülését és énképét. Darabokra töri, hogy azután saját képére formálva újra összerakja. /mint időnként a háttérhatalom a társadalmat/. 

A hatalmas szelf tárgyaként funkcionáló ember össze van zavarodva, mert bármit tesz, semmi sem elég jó, mindenért ő van hibáztatva, és megfélemlítve, a legtöbbször elhagyással és megcsalással, melyekre a nárcisztikus a feljogosítottság érzése miatt rendszeresen meg is tesz, akár egy kapcsolaton belül. 

A szelf tárgy fontossága attól függ, hogy mennyire szolgálja a nárcisztikus érdekeit. Amennyiben nem eléggé jól, vagy esetleg valamire nemet mond, akkor lecserélhetővé és eldobhatóvá válik, majd egy idő után, általában a “hallgatással büntetés” után visszavehető, mint egy zálogházba adott ékszer. A szolgálatkészsége és hűsége a nárcisztikus felé tényleg olyan, mint mondjuk egy gyémánt nyaklánc. Csillog, villog és van, emeli a viselője fényét, de ha nem kell, vagy túl kényelmetlenné válik, egészen egyszerűen le lehessen venni. A szelf tárgy, ami voltaképpen egy ember, a benne lévő összes értékes tulajdonságával és hibájával együtt, semmilyen módon nem kerül elfogadásra a nárcisztikus részéről, csak amennyiben olyanok ezek a tulajdonságok, amelyek benne VISSZHANGOZNI TUDNAK. Mivel a nárcisztikusnak NINCSEN SAJÁT SZAVA, csak egy elképzelt álomvilág által kimondott szavai, amelyek mögött NINCS TARTALOM, a szelftárgya valójában az EKHÓJA, a visszhangja. A saját, eltitkolt én részei pedig nem jutnak érvényre, mert azok tudnának igazán visszhangozni, és amikor a visszhangzás a tárgynak titulált partnertől megtörténik, azaz hangot ad nemtetszésének, a nárcisztikus a magányos gyermektől az eltávolodott önmegnyugatón át a grandiózusig mindent bevet, csak hogy NE HALLJA A VISSZHANGOT. Hátborzongató, ugye? 

Az alaptörténet szerint Narkisszosz, aki a folyamisten és egy nimfa fia volt, nem nyitotta ki a szívét egyetlen nimfának sem, sok nimfa szeretett bele, de többek között Ekhót is visszautasította. Ekho ekkor Nemeziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult, aki teljesítette a kívánságát. Narkisszosz a folyóparthoz ért egy vadászata közben. Belenézett a víztükörbe, és onnantól önmagába szeretett bele. Meg akarta ölelni önmaga elérhetetlen mását, és hasztalan, mert nem sikerült - ahogy a víztükörhöz ért, a képmása minduntalan szertefoszlott. Végül mivel nem volt hajlandó elmozdulni a víz mellől, éhen és szomjanhalt. Holttesttéből nárciszok nőttek ki…

Ezt nem nehéz lefordítani, mint tanmesét.

A folyó, a víz, a felszín alatt rohanó, tomboló érzéseket tükrözi. A vadászat az új keresésének izgalmát. Önnön képmása a kivetített szelfje. Az, hogy képtelen rá, hogy megölelje önmagát, egy nárcisztikusnak a gyermekkori sérüléseiből fakad: valójában végzetesen elutasítja önmagát, és kivetíti azt másokra. Éhen és szomjanhalt, azaz a szeretet hiánya végül elvette tőle az életet is.. ahogyan az minden nárcisztikussal megtörténik - ugyanis minden más mérgező személyiségtípusnál hajlamosabbak az öngyilkosságra, méghozzá úgy, hogy azt meg is teszik, míg pl egy labilis csak hangoztatja. 

Ha nem direkt öngyilkosságra, akkor indirektre. Önpusztító életmóddal. 

A nárcisztikus hajlamos a behódolásra. Nem is hinnéd, hogy mennyire. Látszólagos önbizalma mögött mérhetetlen önbizalomhiány húzódik meg. Túlzás és felszínes megállapítás az, hogy aki énközpontú, az nárcisztikus. Ez nem igaz. Az énközpontúság nem egyenlő a nárcizmussal. Van benne egy maga és környezete számára káros vonás, ez tagadhatatlan, de a “jó” nárcizmus egy eleme, az énközpontúság önmagában még nincs mások kárára, csupán arról szól, hogy az illető magát helyezi a középpontba, minden élethelyzetben. A nárcisztikus behódolása ugyanakkor éppen az ellenkezőjéről tanúskodik egy felületes szemlélőnek. Eljátssza, hogy behódol másoknak, tud hízelgő, kedves, és ennélfogva kétszínű is lenni, céljai elérése érdekében. Az énközpontúság javarészt őszinte. A behódolás sosem az. A behódolás megjátszott feltétlen engedelmességről szól, ugyanakkor elvárja a partner/vagy akár üzlettárs, családtag, teljes behódolását is, valódi feltételek nélküli módban. Azaz a nárcisztikus csak megjátsza az alázatot, míg a másik féltől feltétel nélküli alázatot vár el. Ő maga mindezt nem tudja  nyújtani, mert az a saját határai elveszítéséről szólnának, és ezen határok a lélek mélyének feltárulását, a magányos gyermek előretörését eredményeznék. Ezt pedig nem akarja. Sem látni, sem érezni, sem tapasztalni. 

Nagyon bizalmatlan másokkal. Olyannyira, hogy feltételezi, hogy mindenképpen bántani, átverni, megcsalni fogják. Nem feltételezi ennek ellenkezőjét. Számára a védekezés ez ellen a megelőző csapás. Előre felkészülni és akár felvenni a nyúlcipőt, vagy bosszút állni, odacsapni, akár még az őt fenyegető, neki szégyent, csalódást okozó, általa biztosan feltételezett esemény megtörténte előtt. Több nárcisztikus is olyan, hogy a környezetét állandóan leszólja. Kifikázza, becsmérli a szomszédtól kezdve a családtagokon, barátokon át, a munkatársakig, sőt, a saját párját is. Folyamatosan “terjeszti az igét”, nagyon kifinomult manipulációval fűszerezve, hogy megelőzzön bármilyen lelepzelődést, akár a hazugságaival kapcsolatban, akár bármivel, ami őt mások előtt megszégyenítheti - azaz leleplezi, hogy milyen ő valójában. Ugyanis azt hiszi, hogy amilyen ő valójában, azt senki sem fogadja el, ezért ezt esélyt sem adva senkinek, soha nem mutatja meg. Inkább hazugságokkal, kitalált énekkel, sémákkal leplezi. 

Folyamatosan hajszolja az elismerést. Mindig, mindenhonnan visszaigazolást vár, akár egy nagymenő tőzsdecápa, akár egy ügyvéd, akár egy orvos, akár politikus, celeb, akár lelkész, akár szociális munkás, akár bolti eladó, bármi is legyen, vadászik az elismerésre. A csodáló pillantásokra, a becéző szavakra, az emberek dícséretére, arra, hogy különlegesnek lássák, többnek, jobbnak másoknál. A siker érdekében gyakran tesz meghökkentő, nem odavaló dolgokat, exhibicionista, feltűnési vágya nem ismer határokat. Szereti magára vonni a figyelmet, de kínosan ügyel a részletekre, mint egy tökéletes KÉP-MÁS.

Ha üzletember, akkor sosem elég, amit eddig megszerzett, újabb sokmilliárd kell a kasszába, bármi áron. Semmi sem elégíti ki a megszerzés és elismerés iránti vágyát. Ha celeb, akkor sosem elég a lájkokból, a rajongókból és a róla szóló híradásokból. 

Ha politikus, akkor sosem elég a győzelemből, a harácsolásból és a pozícióból, a hatalomból. 

Ha orvos, sosem elég a szakmai sikerből. Ugyanakkor nem egy nárcisztikus egészen kiváló és zseniális a szakmájában. Egy agysebész nárcisztikus olyan hidegvérrel műti a betegét, és vág ott, ahol ha csak egy millimétert is téved, életre szóló károkat okozna, hogy sosem véti el. Egy üzletember olyan zseniális, hogy felépít egy sokmilliárdos birodalmat. Ez nem jelenti azt, hogy minden üzletember, minden politikus vagy orvos nárcisztikus, csupán azt, hogy a nárcisztikusok gyakran a legjobbak egy-egy területen, mert jóval kevesebb gátlás köti őket, mint az átlagembereket. 

Itt felmerül az a kérdés, hogy amikor egy nárcisztikus hatalomra jut, a felelősségéhez mérten viselkedik -e. Nos, csak addig, amíg ez az ő hasznát is szolgálja…

Nem is igazán a hatalom, a pénz, vagy a siker kell a nárcisztikusnak, hanem a grandiózus énképének növelése. Erre használja a pénzt, a hatalmat és a sikert.

Ami pedig leginkább érdekes, az a torzító emlékezet. Sokan, sokféleképpen vagyunk képesek visszaemlékezni ugyanazokra a dolgokra. Sőt, egy ember ugyanarra az emlékre másképp emlékszik vissza öt évvel később, tíz évvel később és húsz évvel később. Emlékeit módosítják a mátrix behatásai, módosítják az azóta megtörtént események, és fordulatok, az egyéni fejlődési útvonal, és az önmunka is, ha van, illete mások beszámolói ugyanarról az emlékről. 

A nárcisztikus esetében azonban a torzítás akkor is fellép, ha ő maga tisztában van az emlékkel, de veled olyan momentumokat hitet el és ad elő hitelesen, felettébb meggyőzően, amelyek nem történtek meg, vagy nem úgy történtek meg. Mesterien alakítja át az emlékeit. Ez legfőképpen a cselvetésének és vadászatának az a része, amikor a partnerben együttérzést akar kelteni. 

A másik azonban az, amikor a nárcisztikus egy közös emléket ad elő másképpen, mint ahogyan az megtörtént, és a partnerrel élte át. A partnerével elhiteti, hogy az ÚGY TÖRTÉNT meg, ahogyan a nárcisztikus emlékszik rá, nem úgy, ahogyan a partnere emlékszik rá… olyannyira meggyőzően tud érvelni emellett, és annyira hitelesen, hogy a párja egy idő után elhiszi, hogy az úgy történt meg, ahogyan a nárci állítja… és ez már a GÁZLÁNGOZÁS ismert jelensége: amikor kétségbe vonatják veled a valóságérzékelésedet.. PONTOSAN ÚGY, AHOGYAN AZ ELIT IS TESZI. 

A nárcisztikus szívja az energiádat. Felhasználja a maga hasznára. Vagy tud erről, vagy nem tud, de mindenképpen ez történik, mégpedig azért, mert saját lelkétől és valódi éntudatától elzárva él, ezért csak mások lelkéből és éntudatából tud erőt meríteni. Mivel sok minden csak látszólag szól rólad, és ez rossz érzést kelt benned, valamint a legtöbb esetben minden róla szól - amit egy idő után igyekszel megszokni, és alkalmazkodni ehhez, mivel ügyesen rád vetíti azt, hogy te vagy a hibás, ha nem viseled ezt el, és “önző” vagy -, mivel nem tudsz mellette töltekezni, csak felszínesen, ő azonban akkumulátornak használ téged, a kapcsolat csak a love boombing időszakában tölt fel, hamis fénnyel. Utána mérhetetlenül fáraszt és elhasznál a kapcsolat a nárcisztikussal. Végül, amikor már elfogysz, “gyenge vagy”, “alkalmatlan” és “hisztis.”

Nárcisztikus skála és hierarchia. 

Nem minden nárcisztikus tudatosan manipulál. Az, hogy hol kezdődik a határvonal az között, aki még öntudatlanul használja a magányos gyermek, az eltávolodott önmegnyugtató és a grandiózus túlélési sémákat, igencsak elmosódott. A nárcisztikusok skálája a “jó”, “rossz” és “csúf” nárcizmuson át egészen az antiszociális személyiségzavar /szociopata/ előszobájáig futnak. A nem tudatos nárcizmus ugyanolyan pusztító tud lenni, mint a tudatos, a különbség csupán annyi, hogy a nárci nem tudja, mit miért csinál úgy, ahogyan csinálja. TÉVEDÉS NE ESSÉK. Azt tudja, mit csinál, azt nem tudja, miért úgy csinálja, de mivel bevált, hát csinálja. A tudatos nárci tudja, mit miért csinál és azt is tudja, hogy miért úgy csinálja. 

A nárcisztikus skála inkább egy pontozási rendszer. /NPI teszt, azaz Narcissistic Personality Identity/. Azt hivatott meghatározni, hogy valaki mennyire súlyosan nárcisztikus, és a környezetére nézve mennyire mérgező, avagy veszélyes. Inkább való az áldozatoknak, és való a szakembereknek, mint a nárciknak, akik minden kérdéssel egyetértve, röhögve nyugtázzák, hogy milyen jó, hogy mindent tudnak róluk az agyturkászok, és ebben is saját nagyságukat látják viszont. Azonban a nárcizmus mindegyikünkben ott rejlik, ott lapul, születésünktől fogva. A “jó” nárcizmus mindannyiunk sajátja, és ezt letagadni magadban, ostobaság. Szükséged van az önérvényesítésre, az egészséges önbizalomra, a határaid egészséges meghúzására, a jogaidért való kiállásra, az elvégzett munkáért a megfelelő javadalmazás elkérésére, a sikeres szakmai előmenetelre, bármivel is foglalkozol. Aki ezeket nem akarja megkapni, végigjárni és megtanulni, az úgyszintén a nárcisztikus skála “rossz” és afölötti részén helyezkedik el, ugyanis szándékosan mártírnak lenni, és ezzel a játszmával kikényszeríteni a figyelmet, úgyszintén a nárcizmus fogalomkörébe tartozik. Akár tudsz róla, akár nem. Akár tudod, miért csinálod és hogyan, akár nem. Ha nem tudod, miért csinálod, még nem mentesít az alól, hogy ezzel a mátrírsággal másoknak okozol károkat. 

III. NÁRCISZ ÉS ECHO

Echo nem más, mint a visszhang, amit sem a nárcisztikus nem akar meghallani, sem az emberiséget irányító Elit. Ha végigolvastad a fentieket, bizonyára többször is felismerted, hogy volt ilyen kapcsolatod, volt ilyen párod - vagy most is van…

Az Elit hajszálpontosan lefedi a fentebb felsoroltakat. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire. 

A háttérhatalom igencsak elhagyatott, és mélyen legbelül igazi űrrel rendelkező emberek és nem emberek zártkörű klubja. Mivel érzéseik nincsenek, lelkiismeretük sincs. A háttérhatalmi szerveződés csúcsán a 13-ak, a 13 fekete nemesi család képviselőinek olyan mértékű az örökösödés útján átvett jellemzően nem emberi tulajdonsága /sok évezredes komoly fekete mágiás rítusok, a lélek szó szerinti eladása/, hogy egy bolygót és a rajta élő populációt kizsákmányolni nem nagy kunszt nekik. 

Mivel alapvetően is a 13 valódi szakrális nemesi családot /Atlantisz és azelőttt/ ütötték ki a nyeregből, konkrétan a háttérhatalmi szerveződés pontos mása az atlantiszinak, és az azt követő ókori szupercivilizációk szakrális vezetői hierarchiájának. Pontosan másolták le és jéghideg fejjel követik a saját céljaikat ebben a szerveződésben. Mindenkinek a csúcson és attól lefelé pontosan meghatározott feladatai vannak, amelyektől nem lehet eltérni. A magányos gyermek szinte szemmel látható a világtól elzárva élő 13 fekete nemesi család gyermekei között, akinek sem vágyaik, sem egyéni szükségleteik, de még egyéni gondolataik sem lehetnek. Igazi, kőkemény, spártai módon nevelik őket és idejekorán kiirtanak belőlük minden érzelmet és minden emberi vonást. Mivel a teremtő forrástól levált 13 fekete nemesi család valójában eltávolodott az Élettől, és mindentől, ami élő, valamivel pótolni kell ezt a hiányt, és ez maga a hatalom. 

Az, hogy mennyire grandiózus a háttérhatalom, még bemutatnom sem kell. Láthatjátok magatok körül a nagyratörő álmaik végeredményét: a mátrixot, amelyben minden csak úgy lehet, ahogyan ők akarják. Eltérni nekünk sem lehet-ne. Ha igen, bevetik a “Sorsügynökség”et, és a saját szájízük szerinti útra terelnek minket. 

A médiában a hírközlési stílusuk is határozottan grandiózus, ígérgetnek, hazudoznak, becsapnak, manipulálnak, nagy szavakkal operálnak, és ellenvetés esetén támadnak, HA PEDIG VALAKI KOMOLY BIZONYÍTÉKOKKAL JÖN ELŐ ELLENÜK, AKKOR A VÁLASZ HALLGATÁS ÉS MÉLYSÉGES CSEND, összezárnak, és egymás felé komolyan vett hűséggel és bármi áron, de nem adnak ki semmilyen közleményt. Hány meg hány ilyen eset van és volt. 

Például a WTC ikertornyok esetében, amikor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az USA önmerényletet hajtott végre, az állítólagos arab terroristáknak annyi közük volt az egészhez, mint a sarki giroszosnak, akit tíz éve ismersz. Az egész amerikai nép számára nyilvánvalóvá lett, hogy kormányuk gondolkodás nélkül feláldozott több ezer embert, a saját céljai érdekében. Lelkiismeret furdalás nélkül. Amikor kérdőre vonták a kormányt, a válasz csend volt, és mély hallgatás. Egyetlen hang nem jött ki a Fehér Házból. Obama és Bush bukott ugyan, először Bush, akinek kormányzása alatt történt az önterrorista merénylet, aztán Obama, aki úgy viselkedett, mint egy ötéves gyerek, aki azt hiszi, ha a paplan alá bújik, már nem is látható. De ennyi. Nem lehetett őket felelősségre vonni, sem elszámoltatni. Megúszták, de a nép többé nem bízik bennük. 

És ez csak egy példa a tengernyi közül. Felhozhatnám a Vatikánt is. Barnabás Evangéliumát, vagy éppen Júdás Evangéliumát, esetleg Mária Magdolna Evangéliumát, no meg a megtagadott apokrif iratokat is, amelyekben világosan le van írva, hogy bizony nem feszítették fel Jézust, illetve a Vatikán a Kronovizorral visszanézte, hogy tényleg nem - és egy pap kiadta az adatokat erről a dologról. A Vatikán összezárt. Hallgatott, és hallgat mind a mai napig. 

Vagy az 51-es körzet, ahol egyértelműen bebizonyosodott, hogy bizony földönkívüliek vannak ott, vagy a mexikói föld alatti bázis, ahonnan az ott korábban dolgozó vezető beosztású alkalmazott kiszivárgotatta, hogy hét-nyolc emelet mélységben már szürkék vannak jelen, akik embereket oda már be sem engednek, de hibridizációs génkísérleteket folytatnak. A válasz az amerikai kormány részéről mély csend, összezárás és hallgatás. 

Mert ugye, a visszhangot, az Ekhót, nem bírják. 

Aztán itt van az a bizonyos túlkompenzálás. Soktrilliárdos bizniszek, bolygóméretű üzletek, elképzelhetetlen mennyiségű pénz, minden egy új mátrix és NOVUS ORDO SECLORUM megalkotására. Mindent a hatalomért és azért, hogy a háttérhatalom szelftárgya, maga a bolygónk, kielégítse a belül üres, kívül nagyratörőnek tűnő iszonyatos ragadozókat, akikben ellenséges földönkívüli fajok vére folyik. 

Behódolni is igencsak tudnak, ha kell, egy ellenséges fajnak, aki megtámadja a Földet - ők lennének az elsők, akik alkut ajánlanának nekik, mi pusztuljunk, de ők maradjanak életben. Egymás hátsó felét is szépen tudják nyalni, és egymásnak hízelegve, törtetni előre. Kétszínű, aljas, mocskos módon még egymást is lazán, könnyedén elárulva. 

Hogy mennyire bizalmatlanok? Hogy mennyire feltételezik rólunk, hogy eláruljuk őket? Nagyon, és erre minden okuk megvan, akárcsak a nárcisztikusnak, vagy a szociopatának: ha tudja, hogy vaj van a füle mögött, feltételezi, hogy az áldozata, a szelftárgya, ellene fog fordulni, ha rájön, mi az ábra igazából. Ezért megelőző intézkedéseket /megelező csapás/ kell tennie, amiben a háttérhatalom is nagyon jó. Voltaképpen az egész világunk berendezkedése egy megelőző csapás. Jól legyengíteni, ellehetetleníteni, lebutítani minket, hogy nehogy ellenük forduljunk és leleplezzük őket. Amennyiben pedig leleplezzük őket - ami mostanság minden nap megtörténik -, úgy tesznek, mint a nárcisztikusok is szoktak tenni.  Elfordulnak, nem reagálnak, és ezzel úgy hiszik - mivel kezükben van a hatalom -, meg is van oldva. De nincs megoldva. Mert az emberiség már tud a létezésükről, amit olyannyira akartak titkolni mindig, és már rég nem bízik bennük, sem kihelyezett bábjaikban, a kormányokban. Viszont az is tény, hogy egy nárcisztikus bolygóvezető háttérhatalmi Elitnek ugyanúgy KÖVETŐKRE, HÍVEKRE, BENNE FELTÉTLENÜL HÍVŐKRE, LOJÁLISOKRA, NAIVÁKRA, ÉS AZ EGÉSZ MOCSKOS RENDSZERBEN MARKÁNSAN EGYÜTTMŰKÖDŐ NÁRCISZTIKUSOKRA VAN SZÜKSÉGE, akik a hierarchia alsóbb szintjein működtetik a rendszert, és az Elit hozzáállásával egyetértenek. UGYANÚGY PARTNERRE LELT AZ EMBERISÉGBEN A HÁTTÉRHATALOM, AHOGYAN A NÁRCI PARTNERRE LEL EGY EMPATÁBAN. Vagy akár egy másik nárcisztikusban. 

Torzító emlékezet - meghamisított történelem - meghamisított világ - meghamisított emberiség

Talán ezt sem kell bemutatni. A teljes történelmet meghamisították, ügyelve a részletekre. Vannak benne valóban megtörtént történelmi tények, és vannak benne hamisítványok, és soha nem létező szereplők is. Az egész történelemtanítás a csatákra, háborúkra van kihegyezve. Hangsúlyozva ezzel trükkösen azt a fiatalok számára, hogy ez a világ bizony háborúból, vérből és gyilkolászásból áll, és állt mindig. A pozitív történelmi tényeknek hagynak egy háromsoros szócikket, gyakran a tankönyv alján, apróbetűsen… egyértelmú a negatív programozás szándéka. “A történelmet a nyertesek írják.” - egy adott szemszögből elmesélni az eseményeket, nem ugyanaz, mint több szemszögből ugyanazt, mondjuk a “vesztesek” szemszögéből. Ezenkívül fontos történelmi tényekről pedig elegánsan elfeledkeznek, pl a mindenhol ugyanakkor történő özönvízről, vagy arról, hogy az emberiség megalakulása óta földönkívüli istenek látogatták a földet, arról sem esik sok szó, hogy mitől lett hirtelen zéró az időszámítás, és egyáltalán ki és mikor találta ezt fel, arról sem, hogy pl nekünk magyaroknak mi a valós történelme, de így van ezzel több más nép is. Mivel a történelmet nemcsak a nyertesek írják, hanem a háttérhatalom főként, manipulálva az emberiséget egy-egy kiadós népirtásra és háborúra, ezért aztán ha a történelem valós tényeit is beismernék, át lehetne látni egy átlagember számára is, hogy csupa-csupa manipuláció.. hát ezért nem ismerik be… 

Végezetül, a mai társadalmi berendezkedés - de a mindenkori is, kivétel nélkül - a nárcisztikus vezetőket támogatja. Az, aki félre tudja tenni akár nem is létező erkölcsi aggályait, aki lazán váltogatja a köpönyegét széljárástól függően a politikai világban, aki a háttérhatalmi Elit által neki pumpált milliárdokat fontosabbnak tartja, mint az emberi élet értékét, aki napok alatt tud eszméről eszmére váltani, mert egyikhez sem kötődik igazán, nos, ezekkel vannak tele a kormányok székházai, minden egyes országban, de ami leginkább tudja a nárcizmust támogatni, sőt, dicsőíteni, az egy diktatórikus társadalom. Egy igazán szélsőséges, mint mondjuk Észak-Korea, vagy mint amit az Elit NOVUS ORDO SECLORUM néven be akar vezetni… A nép hajlamos egy nárcisztikus politikai vezetőt követni, mivel a szépen hangzó eszmék, nagy szavak, amivel operál az ilyen típus, sokaknak jól hangzik és tetszetős, naivságuk miatt pedig nem néznek a szavak mögé, követik vakon. A társadalomban most is dívik az a vonulat, hogy aki nem követi a mindenkori eszméket, azt kivetik, büntetik, kiközösítik. Egy radikális, diktatórikus társadalomban pedig akár meg is ölik, sőt… A legrosszabb azonban talán az a rejtett diktatúra, ami most a világban van, liberalizmusnak és demokráciának csúfolva. 

Itt megemlíteném az úgynevezett “nyomás alapú nárcizmust”, ami azt jelenti, hogy a társadalom tagjai bizonyos nyomás hatására elvesztik belátási képességüket, és szinte magukévá teszik az erőszakos ideákat, legyen az bármi - ez történt pl a náci Németországban is. Most is van ilyen vonulat, csak enyhébb, és nem észrevehető, de van. Enyhe nyomással terelnek minket az ilyen viselkedés felé. Van, aki ellenáll, van, aki nem. 

A másik, a “vonás alapú nárcizmus” - meglévő családi mintákból enyhe, nárcisztikus vonások lesznek, a társadalomban betöltött szerepek hatására - egy kőgazdag család sarja éppúgy nárcisztikus vonásokkal lehet megáldva, mint egy mélyszegényé, csak más körülmények formálták ilyenné. Ez azonban nem jelenti azt, hogy “csúf” nárcisztikus, még azt sem, hogy igazából nárcisztikus, de LEMÁSOLJA a nárcizmust, öntudatlanul is. Azt a nárcizmust, amit a háttérhatalom alapozott meg, és amit a tréningen alaposan fel fogunk számolni.

Ez egy különleges tréning lesz. Nagyon mélyre fogunk menni a nyúl üregében. Az Elit nárcizmusát és a világ nárcizmusát egyaránt oldani fogjuk, valamint a BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATOKAT globálisan. Nem szeretném, ha a nárcikat ELLENSÉGNEK tekintenétek. Azt hiszem, érthetően kifejtettem az írásom középső fejezetében, hogy milyen hatások érik gyermekként őket. Nem ellenségek. Kihívások. Illetve, egy idő után az ember nem kontaktál velük, mert belefárad. A kihívás itt is inkább BEAVATÁS egy magasabb tudatszintre. Nézd így. Nem beszélve arról, hogy mindannyiunkban van nárcizmus, ujjal mutogatni senkire sem fogunk a tréning alatt, de megdolgozzuk alaposan a tizenhárom fekete nemesi családot, a háromszázak klubját, a Nibiru terében is dolgozni fogunk, Mardukot is “vendégül látjuk”, és feloldjuk azt a NÁRCISZTIKUS MINTÁZATOT  a mátrixban, ami globálisan van beprogramozva. 

“NINCS ROSSZ EMBER, CSAK ÚTON LÉVŐ.” /Jezuel/.

TILTOTT TUDÁS TRÉNING 2022

NÁRCISZ ÉS EKHO

SORSÜGYNÖKSÉG II. 

2022. április 30. szombat

15.00-19.00

Skype

részvétel: 10.000 Ft/fő

hanganyag: 5.000 Ft

jelentkezés: hajnalcsillagterranova@gmail.com

Minden harcosomat várom és azokat is, akik bántalmazó kapcsolatból akarnak szabadulni, HARAG ÉS HIBÁZTATÁS nélkül, békével.

Áldás

Eszter - Fényhozó