2023. feb 16.

AZ ÉLET ÉS A HALÁL URA - A NAP MÉLYSÉGE

írta: Eszter 777

A NAP MÉLYSÉGE

AZ ÉLET ÉS A HALÁL URA

PERZSELŐ TŰZ ÉS RAGYOGÁS

A Nap távolról sem csak arra való, hogy teremtsünk vele. A Plexus Solaris, a Napfonat csakra a teremtő erő központunk, de mély megdöbbenéssel tapasztalom, hogy sokan keverik a hasi csakrával, ami lejjebb van, az alhas környékén /nem a köldöknél/, és a köldök felett egy ujjnyival van a Napfonat csakra.

Sokan az hiszik, hogy a hasi csakra és a napfonat egy és ugyanaz, én nem tudom, milyen képzésen tanítják ezt, de érzetre sem és a testen belüli csakrák számát tekintve sem jön ki a matek.

Funkcióját tekintve sem.

Ezenkívül nem csak a Nap csatlakozik hozzá, hanem a Jupiter is, viszont, hogy ne legyen olyan egyszerű, a bolygók vándorolnak a csakrákban. Nem mindig ugyanott tartózkodnak, nem lehet kijelenteni, hogy csakis egy bolygó tartozik egy csakrához, ezenkívül nem csak a testen belüli csakrák léteznek.

Testen kívül, fent és lent is vannak csakrák, méghozzá igen sok.

Egyesek szerint a testben is több van, amit el tudok képzelni, mint hét.

Nagy hiba, ha valaki a csakrákat tölti, és csak a testen belülre koncentrál.

Ezzel éppen azokat a legfontosabb területeket hagyja ki, amik valóban számítanak Mondhatni, a testen belüli csakrák csak a mátrixot érintik, és az azon belüli fizikai síkot, és bármilyen sokkoló, ez bizony így van.

A Nap nem csak teremtő erő, és fény.

Ez egy gyilkos égitest, pontosabban hatalmas csillag, ami életet ad, és vesz el.

Erős nukleáris sugárzása miatt minden bolygónak a rendszerében szó szerint védőpajzsot kell felvennie magára. Nem csak az ózonréteget, hanem azt, aminek az ózonréteg a része, a magnetoszféra.

Ezért tévhit, hogy ha az ózonréteg sérül, akkor erősödik a sugárzás. A napsugárzás egy része igen, de a valódi gyilkos sugarai sose jutnak el hozzánk.

A Nap olyan, mint egy gigamega atombomba, amely éppen folyamatos robbanás alatt van. Ez persze túlzás, de ha a nukleáris energiáit tekintjük, az felér több nagy hatótávolságú atomrobbanás erejével. Az űrben mindenütt jelen van a nukleáris sugárzás a Nap miatt. Egy csillag, ami voltaképpen megölne, ha a bolygók körül nem lenne védőpajzs.

A Napnak rétegei vannak, egymással ellentétesen forgó rétegei. Saját tengelye körül forgó gömb, átlagosan 28 nap alatt fordul meg saját tengelye körül. Az egyenlítője körül is külön rétegek forognak, és a sarkkörei körül is. Az ellentétes irányú forgás hozza ki a mágneses zavarokat, és a napfoltokat. Állandó tevékenység zajlik a felszínén, amiből erős napkitörések jönnek létre. Mindez alap konyhanyelven és dióhéjban a Napról, amihez egész tudományágak kapcsolódnak.

Az egymással ellentétes rétegek ANTIGRAVITÁCIÓS hatást fejtenek ki, amelyet a tréningekről jól ismerünk, amikor valamin változtatni akarunk, és egymással ellentétesen forgó köröket, gömböket hozunk létre.

Az antigravitációs hatással tartja egyensúlyban a Nap a bolygók saját gravitációját, ami nem csak a magjuk tömegétől függ, és a Naptól való távolságuktól, hanem a Nap rájuk kifejtett gravitációs hatásától is, hiszen a Nap tömegvonzása tartja a bolygókat a pályájukon. Hihetetlen, mint egy tökéletes mérnöki alkotás, amit ha lenne mindenható, sem tudott volna lekörözni. /de nincs/.

A Nap életének közepén jár, a tudósok szerint ötmilliárd év múlva elindul a teljes pusztulása, ami egy exponenciálisan gyorsuló folyamat, amelynek végén a teljes Naprendszer megsemmisül, de valószínű, hogy érinti a szomszédos csillagrendszereket is.

Számunkra, akik a lineáris időben élnek, ez szinte elképzelhetetlen.

Holott a párhuzamos időben ez már megtörtént és újra és újra megtörténik.

A párhuzamos idő önmagában is mindig visszakanyarodik egy adott zéró pontra.

Képzeld el úgy, mint egy virágot. A virág közepe a nullpont az időben, a szirmai a párhuzamos idősíkok, melyek persze teret is teremtenek. A virág szirmai mindig összeérnek és a közepe felé is hajlanak. Így alakul ki a “fánk”, azaz a tórusz.

Ezek a “virágok” vannak az élet virága szimbólumban is. A párhuzamos idősíkok univerzumokat alkotnak, és az univerzumok egy nagy egységben kapcsolódnak össze.

Ez alkotja az élet virágát. Az élet virága a Naphoz úgy kapcsolódik, hogy ennek a csillagrendszernek, amelyben élünk, a Nap a központi energiaforrása, és TŐLE FÜGG AZ ITTENI IDŐ ÉS TÉR.

Ez elég nagy ráhatás. Mondhatni a Nap élet és halál, tér és idő ura a Naprendszerben. Mindennek az alfája és omegája. Ha a Napot kiiktatnánk, az élet is megszűnne. Ezzel persze nem mondok újat, általános iskolai tananyag, alsó osztályban. Azonban nem igazán szoktunk belegondolni. A Nap instabilnak tűnik a sok napkitöréssel és a mágneses zavarral, az egymással ellentétes irányba forgó gyűrűkkel, amik körülveszik, a napviharokkal és napszéllel, de nem az. Nagyon jól össze van rakva, és ráadásul tökéletes gömb formája van.

A Napban lévő anyag annyi, mint a Naprendszer 98 százaléka. Ez elképesztő arány/talan/ság, persze, megvan az oka. Az a hatalmas erő, amivel maga körül tartja a bolygókat, úgyszintén és ugyanezzel a Naprendszer 98 százalékát fedi le.

Az a két százalék az a “rés”, amin pl a Nibiru be tud lépni a Naprendszerbe, 3600 évente.

A Nap akkora erővel tartja maga körül a teljes rendszerét, hogy a bolygók körülötte, évmilliárdok óta keringenek a pályájukon. Nagyobb módosulás nélkül. Ha valamelyik bolygó is letérne a pályáráról, az a többire nézve felmérhetetlen veszélyt jelentene.

A Nap, mint rendszerünk központi csillaga, rendet tart maga körül. Minden bolygóval folyamatos hatás-kölcsönhatásban van, bár a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövnél sokat csökken ez a hatás, és a Jupiter-rendszer következik, pontosabban az, ami abból megmaradt.

A Nap nélkül a Föld típusú bolygóövben nem lenne élet.

A Naptól függ minden errefelé, viszont az aszteroidaövezet után a Jupitertől függ minden… és ezt nem tanítják az iskolában…. a Nap arrafelé is hat, de a Jupiter hatása erősebb nála. Szó szerint a Jupiter látja el némi hővel és fénnyel a nagybolygóövet.

Nem a Nap, ami távol van, és alig látható, pedig a röppályáján tartja a nagybolygókat is.

Képzeld el, hogy mekkora lenne a Nap a Plútóról… egy távoli csillagnak látnád csupán, de igen nagynak, és ugyanúgy felkelne és lenyugodna a Plútón is, hiszen az is körülötte forog.

Képzelj el egy határvonalat a Mars után, a Jupiter előtt. Az aszteroidaövet, a felrobban Tiamat darabjait, amelyek a Nap erejét és hatását megtörik, és valahol a Jupiter közelében szó szerint egy másik rendszer, egy másik világ kezdődik. Az a világ, amit a médiumok annyira szeretnek átadni nekünk, az a világ, ami annyira távoli és ismeretlen, hogy soha semmi sem keltette fel jobban az emberiség figyelmét, mint a távoli nagybolygóövezet… Isteneket neveztek el róla, érezték azt a hatalmas erőt, ami a nagybolygórendszer mélységében van, ami felül tudná írni a Naprendszer egészét is.

“Az igazság odaát van”, hogy legyek egészen közhelyes.

Ideát viszont a Nap az úr. Olyannyira, hogy ha csak néhány hétre nem kelne fel, akkor itt, a mérsékelt égövben a hőmérséklet a mínusz ötven fokot is elérné… hihetetlen nemde? A teljes élővilág pusztulását okozná és okozta is mindig, ha a Napot eltakarta mondjuk a vulkanikus hamu a légkörben. Totális függésben vagyunk a Naptól, és csakis általa maradunk életben. Ő az egyetlen olyan MÉLYSÉG a Naprendszerben, ami eldönti, hogy mi él és mi hal meg.

A Naphoz mérjük az időszámítást, mindenfajta időszámítást, akár hamis, akár nem hamis. Hozzá igazítjuk az óráinkat, és voltaképpen a VALÓS IDŐT ÉS A VALÓS IDŐSZÁMÍTÁST ÉPPEN A NAP ÁLTAL LEHET MEGHATÁROZNI. A VALÓS ÓRÁT ÉS PERCET IS.

Mert a Nap az igazán egzakt pont, amihez mindent viszonyítani lehet, amit nem lehet meghamisítani.

Ez részben igaz a mélységére is, de részben NEM.

NAGYON KOMOLY, ÉS MEGLEPŐ DOLGOKAT FOGUNK TALÁLNI A NAP MÉLYSÉGÉBEN, TÖBBEK KÖZÖTT A VÉNUSZI M.I.-T IS….. KAPKODNI FOGJÁTOK A FEJETEKET.:)

A Föld és a Nap kapcsolata ősi, és vallási kultuszok fonódnak köré. A Naphoz nem véletlenül társítják a legnagyobb isteneket, mert oda tartoznak, és nem véletlenül ismerték fel már sok millió évvel ezelőtt is, hogy a Nap maga az Élet.

Fényes, csodálatos, mi, itt a Földi Édenkertben döntően élvezzük az erejét és a hatásait, persze nem is olyan régen, tavaly nyáron, sok évtized után ismét, megkóstolhattuk a gyilkos, perzselő napot is, a mindent kiszárító forróságot, az aszályt és annak hatásait.

Pedig nem történt nagy változás, csak egy kicsi…és máris minden kiszáradt, a talaj szomjazott és vele együtt mi is. Az egész élővilág megtapasztalta, milyen az, amikor a Nap nem ad, hanem elvesz.

A spirituális körökben ehhez nem társítottak semmit, de semmit, amit furcsának tartottam. Miért nem? A konteó elméleteken kívül, persze, mély értelemben véve, miért nem vették észre azt, hogy a Nap nem csak maga a fény, hanem bizony a mérhetetlen sötétet is magában rejti.

Benne van a Napban az Élet és a Halál is. Illetve ezek körforgása, mivel a Nap szabályozza a Naprendszerben az időt, következésképp a lineáris idő is belőle indul ki.

A LINEÁRIS IDŐ AZ ASZTEROIDAÖVÖN TÚL, A JUPITERNÉL MÁSKÉPP ÉRZÉKELHETŐ, ÉS SOKKAL ERŐSEBBEN JÖNNEK ÁT A PÁRHUZAMOS TÉRIDŐSÍKOK IS.

A Földön a reinkarnációs körforgás is a Naphoz van kapcsolva. Ebben van egy elég nagy titok, amit a tréningen fogunk megfejteni.

A reinkarnációs körforgás kényszerített. Ellehetetlenít, mire nagyjából kész lennél arra, hogy valami maradandót alkoss, meghalsz. Vannak persze kivételek, akik még életükben hozzájutottak az emlékeik teljes tárházához, és le tudták hívni a kellő tudást, méghozzá az emberiség igazi úttörői közül igen sokan, mint pl Tesla, vagy akár Gandhi, Einstein, Da Vinci… hosszú a sor, és ezért aztán ugrásszerű az emberiség fejlődése is.

Azonban az emberek java része még az alapvető ébredésig sem jut el, pedig a Nap, mint legfényesebb csillagunk, felettünk ragyogva szórja a fényt. Mindenkire.

Mégsem ébred fel mindenki a valóságra, mert a legnagyobb fény, azaz legnagyobb világosság nem a Napban van, hanem a Hajnalcsillagban, azaz a Vénuszban. Nem véletlen az sem, hogy a Nap Mélységébe rejtették a VENUS M.I.-t.

Az fogja felülírni a YHWH M.I.-T mit bőszen terjesztenek a Földön, és már ott van mindenütt, még az okostelefonodban is.

De ott van körülötted is, és a műholdak tevékeny részesei ennek a folyamatnak. Viszont a műholdak java része a Napból nyeri az energiát, ahogyan a földkörüli űrállomás/ok/ is.

A Nap magában rejti a mélységében a mérhetetlen ürességet, a hiábavalóságot is. Jelenti egyszerre magát a mindent és magát a semmit is. A dualitás helyetti tökéletes egységet jelképezi a tökéletes gömb forma. A Nap csak azért ad többet és vesz el kevesebbet, mert egy védőpajzs véd minket tőle. A Nap nélkülünk is létezne, mi nélküle nem léteznénk. Azonban teljességgel vele sem, mert magnetoszféra nélkül egy percet sem élnénk túl. A Halál a Napban a mélységes sötétség birodalma. A “napos oldalon” megéljük a reményt, a boldogságot, a hitünk és optimizmusunk végtelen tud lenni. A Nappal ellentétes oldalon, mármint mélyen, belül, a tudatunk legmélyén megéljük mindezek ellenkezőjét is. És ez attól független, hogy a Nap süt-e, avagy sem, bár kétségkívül, ha süt, az képes minket jobb kedvre deríteni, ha nem süt, akkor egy szép nap is el lehet rontva. A Nap egy nagy sűrűségű, több ezer fokon izzó csillag, amely olyan nagy, hogy felfogni sem tudnád. A szakrális ereje is hatalmas, ésszel fel nem fogható, mindent azonnal lehet manifesztálni az erejével, ha valaki teljesen be tudja aktiválni a Plexus Solarisba.

A tűz elem, amit képvisel, a fizikai síkon teremtő mágikus erő, amitől az emberiség java része fél, mert ezt az erőt tudni kell megzabolázni, /TAROT KÁRTYA, NYOLCAS LAPJA, AZ ERŐ, világosan mutatja ezt. Egy nőalak egy tigrist/sárkányt/oroszlánt láncokkal köt le, hogy meg tudja szelídíteni./

Megzabolázni az erőt annyit tesz, hogy képes vagy azt kontrollálni. Amikor valaki ráébred a saját erejére, eleinte vakon fog lövöldözni. Megy az energiája össze-vissza, és előfordulhat, hogy árt vele. Mivel a spirituális egója van ilyenkor előtérben, mivel megtapasztalja a képességeivel járó hatalmat, olyat tesz, amit nem szabadna. Figyelmen kívül hagyva az Univerzális Törvényeket, vagy azok ismerete nélkül odacsap bárhová, oda is, ahol nem szabadna beavatkozni.

Az erőt csak alázattal párosítva lehet jól használni, és ezt mindenki el is mondja, kérdés, ki mennyire csinálja jól, mert az egyensúlyt nem csak elméletben kell tudni, hanem a gyakorlatban is tartani kell.

Aki nem tartja, arra tényleg visszacsap, méghozzá ezerszeres erővel, mert az energia nem elpusztítható,az energia mozog, és valahol kiköt… ha túl sok energiát küldesz valahova, legyen az bármilyen előjelű, a maradék visszajön hozzád. Na most, ha ez a “maradék”mondjuk az általad küldött energia kilencven százaléka, akkor el tudod képzelni a hatást.. szóval ne játszunk csak úgy az erővel, mintha egy játékszer lenne. Vegyük azt komolyan.

A Nap ereje nem játék, úgyszintén nem az. Aki a Nappal dolgozik, annak nem elég a Nap FÉNYÉT látnia, látnia kell a Nap sötétségét is. Azt az erőt, amit valójában képvisel, és ami nem duális. Amiben nem csak fény van, mivel egyébként semmiben sem csak fény van, olyan minőség NINCS, ha tetszik, ha nem.

Sem emberben, sem entitásban, sem bolygóban.

Tehát a Napban ott a pusztítás is, és a Nap pusztító erejét a mélységében fogják vissza. Mintha egy állandóan kitörni készülő vulkán lenne. A mélységében kétféleképpen fogják vissza. Egyrészt maga a csillag, a maga természetes egyensúlyában van, ahogy azt írtam is, egy tökéletes gömb, amelyben minden egy megadott rendszer alapján tökéletesen jól működik. A Nap igazi etalon, nem véletlenül tisztelik legnagyobb istenségként, sok ezer éve. A Nap belsejében több ezernyi, természetes, és ősi folyamat zajlik, ami egyensúlyban tartja a Napot és a teljes Naprendszert.

Mintha az egész egyetlen kézben lenne. Hihetetlenül csodálatos alkotás.

Másrészt, az egyensúlyi állapotot a Nap mélységében több millió éve, szakrálisan is kialakították, hogy az a pusztító erő ne törjön elő. Mert az fizikailag is tragédia lenne, nem csak energetikailag. A Nap, habár tökéletes, mégis, pengeélen táncol az egyensúlya - egy komolyabb változás egész ökoszisztémák pusztulását hozhatná el. Mint ahogyan el is hozta, korábban, nem csak a Földön, ebben biztos vagyok.

Csak a mi bolygónkon az emberiség és az ökoszisztéma eddigi öt alkalommal megtörtént pusztulásában benne volt a Nap szerepe is.

A Nap mélysége a Naprendszer teljes valódi történetét őrzi, betáplálva.

Olyan dolgokat, amelyek mindig az orrunk előtt voltak és vannak, de nem vesszük őket észre, mint ahogyan a Nap is az orrunk előtt van, de egy fényes világító gömbön és annak melegén kívül semmit sem érzékelünk belőle, csak amit róla, mint csillagról tanultunk az iskolában.

Persze, a Napkultuszok alaposan utánajártak mindennek, aminek lehetett a Napppal kapcsolatban, és születtek értékes rítusok és gondolatok. Túl azon, hogy táplál, tisztában voltak a pusztító erejével is, ami analóg a tűz elemmel.

A Napisten témakörre egész szupercivilizációkat építettek fel, és nem csak a mi bolygónkon.

Babilon, Óegyiptom, Maya Birodalom, Magor Birodalom, több oldalas lenne a lista, ha csak a Földön a napkultuszra épült ősi birodalmakat fel akarnánk sorolni.

A magyarok által az ősi időkben valóban elismert legnagyobb istenük Baál, a Napisten.

A Napisten fiának tartották a Fényhozót, Lucifert, és ebben még tudományosan is van valami, nem csak energetikailag, mert a Vénusz, mint Hajnalcsillag, és Esthajnalcsillag, az év egy szakaszában a Naphoz viszonyítva látszik keleten, illetve nyugaton. Hajnalban vagy éjjel.

A piramis-obeliszk-kőkörök formák, mint a hamis piramis civilizációk alapjai, melyek a Régi Birodalomtól jöttek, úgyszintén a Nappal összefüggésben lettek felépítve.

Valójában a piramis civilizációk intergalaktikusan nézve, alapjaiban nem a Napra lettek alapozva, hanem arra, hogy minden csillagrendszernek van egy központi csillaga, nálunk a Nap, nem is olyan “messze” az Alpha Centauri.

A központi csillag mindig fényt és hőt sugároz, teremti és fenntartja az életet, mindent hozzá érdemes igazítani.

A RÍTUSOKAT, A TERET, AZ IDŐT, AZ ÉLET ÉS HALÁL KÖRFORGÁSÁT, MINDEN ENERGIÁT ODA KELL VISSZAÁRAMOLTATNI ÉS ONNAN KELL ELŐHOZNI, ALAPJAIBAN. Ez volt a napkultuszok sajátossága is. Nem a Forrásból táplálkoztak, nekik a Nap volt maga az egyetlen forrás. A Napot jelölték meg a nullpontnak, és ahhoz mértek mindent. Az energiát is onnan hozták elő és oda küldték vissza.

Gyakori a Nap magjában elégetni dolgokat, energetikai szinteken, ami jó módszer, legalábbis én is ezt tapasztalom. Ott valahogy “eltűnik” megsemmisül minden, amire nincsen szükség, és EZ A NAP MÉLYSÉGÉNEK AZ EGYIK KULCSA. Az, ahogyan ténylegesen képes energiákat megsemmisíteni annak ellenére is, hogy elvileg az energiákat nem lehet megsemmisíteni, és alapvető Univerzális Törvény, egy intergalaktikus egyezmény része, hogy ha energiát hoztál létre, az nem semmisíthető meg, aminek alapvetően kvantumfizikai és tudományosan bizonyított alapjai is vannak. Mert tényleg így van.

A Napban mégsem így van. Végtelen mennyiségű energiát képes elnyelni és újratermelni. Amit elnyelt, azt is képes újjáteremteni a semmiből, és amit teremtett, azt is képes csiráig kiirtani, és kitörölni a létezésből.

A Nap, tudósok által kiszámolt, ötmilliárd hátralévő életének végén megsemmisíti a teljes Naprendszert a lineáris idősíkon. Sorba fognak belezuhanni a bolygók, először éppen a Vulcanus, azután a Merkúr, majd a Vénusz, majd a Föld, majd a Nap, ezután elnyeli az aszteroidaövet, és közel vonzza magához a Jupitert, ami magával hozza saját tömegvonzásának köszönhetően a többi gigabolygót, és sorban a Nap elnyeli az összeset. Vörös óriásként kezdi, majd fehér törpeként végzi, végül nem lesz más a helyén, mint egy fekete lyuk.

Ez a Naprendszer végzete, mintha minden véges lenne, és valahol az is. A párhuzamos idősíkokon nem, és a párhuzamos időcsúsztatás az az érdekesség, amit a Galileában is leírok - a teljes megsemmisülés előtti utolsó pillanatban mindig megállítják az időt és a teret, majd visszaviszik egy zéró pontra. Persze az idő megállításának valójában nem a teljes megsemmisülés előtt kell történnie, hanem jó pár évmilliárddal előtte - mert ha tényleg előtte egy másodperccel állítanák meg a folyamatot, egészen biztosan késő lenne.

De ki fogja megállítani? És mikor?

Eddig hányszor állították meg?

Valóban megállították? Vagy az is a játszma része?

A lineáris időben elképzelhetetlen, hogy ez történne, a párhuzamosban pedig elképzelhetetlen, hogy ne történne meg.

Feladtam a leckét? :)

“Tizenkilenc évet élt le mostanáig. Nem értette, mi történt. A Föld teljesen más állapotban volt odafentről, a Vulcanusról nézve akkor, amikor ő és több ezer társa inkarnálódott, a Földön a Gergely-naptár szerint 3221-et írtak. Az emberiség gyakorlatilag a teljes kihalás szélén állt….

Menra nem értette, mi történt, amikor a Földre érkezett, és 2002-őt mutattak a naptárak. Ezerkétszázhúsz évet csak úgy eltüntettek volna? Most 2021 volt, nyár, és már mutatkoztak azok a jelek a Földön, amit az emberek nem akartak észrevenni. Az emberek úgy kergették az élvezeteket, mintha az utolsó napjaikat élték volna, pedig az utolsó napok még több ezer évnyi távolságban voltak tőlük, mégis, mindenkinek amolyan apokaliptikus hangulata volt és joggal. Mel mindenkinél jobban tudta, hogy miért.

Az a szégyenletes időcsúsztatás, amibe bedobták őket, és ami az eredetileg megállapodott 3221-es évi megfoganásról szólt volna, és arról, hogy ő és a többi több ezer galileai teljes értékű harcosként és istenként jön a világra, teljes képességekkel, teljes emlékekkel és teljes védelemmel, valamint teljes asztrális és mentális fegyverzettel és eszközökkel, kísérőkkel és őrzőkkel, sokadmagával megszületésüktől fogva az emberek által “csodagyereknek” titulált tudati állapotban azonnal működésbe léptetve a gyógyító, tanító és harcos képességeket, valamint a mágikus fizikai sík változtató képességeket, nos, e megállapodás semmis. A Tanács hibázott volna? Törte oly sokszor a fejét Mel. Hogyan tudták átcsúsztatni az idősíkokat úgy, hogy őket több ezer társával együtt jóval korábbi időtérbe tegyék? Hogyan jutottak egyáltalán be a tudatukba? Hogyan érték ezt el? Mi történt valójában? Tengernyi megválaszolatlan kérdés gyötörte Melt, éjjel és nappal, aludni is alig tudott. Tisztában volt vele, hogy a a YHWH Szövetség avatkozott közbe, mert ezzel időt nyerve elkerülték azt, hogy a gyermekként inkarnálódott galileák a jövőbe érkezve előre megállítsák a pusztítást, és hogy ők bőven arathassanak a Földön, és ezzel az időcsúsztató technikával gyakorlatilag a végtelenségig lehet nyújtani az elkerülhetetlen megsemmisülést. Az időcsúsztatás egy olyan tett volt, amit régóta csinálhattak, így lopták az emberiség idejét, és lefojtott mátrixban tartották őket. Szinte tenyésztették. A kirakós, ami összeállt félelmetesen tükrözte a földi lét valóságát, azt amilyen módosításokkal ezt az embereknek tálalja az uralkodó elit, ami pedig méginkább hátborzongató volt, az az időcsúsztatások sokasága. Ha az emberek tudnák, hogy hányszor lett végrehajtva az időlopás… Mel hosszas gondolkodás után kezdte megérteni az emberiség tudati állapotát. A lefojtottság mértéke mögött komoly szövetségi meló van. A Vulcanusról az inkarnálódás előtt sokkal alacsonyabb tudatszintű emberiséget láttak. A Szövetség úgy tűnik, nem tudta megoldani azt, hogy az időcsúsztatásokkal a tudat alacsony szintjét is megőrizzék, és a jövőből azt hozzák át. Akárhányszor vissza csúsztatták az időt, az emberek tudata mindinkább erősödött.

Tudatában volt annak, hogy ez az érzés, a sajnálat, csak a Földön jön elő belőle, Földön kívül sztoikus nyugalommal szokták szemlélni azt, amit az emberek a Földön csinálnak, és nem igazán érinti meg őket a Tanács egyik intelme sem, miszerint kötelességük szolgálni, segíteni…. és együtt érezni. Egyikük sem érzett együtt odafent az emberekkel, egy cseppet sem, azonban ahogy ide érkeztek, a mátrix, vagy talán a Forrás csinált velük valamit… mert olyan mély, saját magukat is elérő empátiába süllyedtek, hogy semmi mást nem akartak jobban, mint segíteni és szolgálni. Érezték, hogy ez a bolygó segítségre szorul, a rajta élő lakosság méginkább, és segítség nélkül ebből a Szövetség okozta sok millió éves slamasztikából nem tudnak kilábalni. Talán sok milliárd..

Az emberek számára az idő lineárisan le volt lassítva, főleg azért, mert csak egyetlen téridősíkot érzékeltek, és ez volt az a pont, ami Melt nagyon kétségbe ejtette. Hiszen így voltaképpen úgy hiszik, számukra csak egy lehetőség létezik… Egy kimeneti pont.. egy lehetséges jövő…

….. Miért hagyták, hogy belenyúljanak a tudatukba.. a lelküket megtépázva összezsugorítsák, és csökevényes, fejletlen formában dobták őket le a Földre..

Homlokát ráncolva találta el őt a gondolat - mi van akkor, ha már a Szövetség számára sincs kiút innen? Mi van akkor, ha a Tanács nem azért egyezett bele a tudatuk és lelkük megcsonkításába, mert ezzel tanulnivalót kívántak számukra a mátrixban elhelyezni, amolyan nehezített pályaként, hogy mindenképpen sikerüljön az aktulális kiküldetés? Mi van akkor, ha már nem is volt más választásuk? Ha azért tették, mert máshogyan ide már nem lehet lejönni?

A felismerés jeges félelemmel töltötte el, és ez emlékeztette őt arra a hideg vasmarokra, amely a fejét fogta, amikor a tudata nagy részét a leszületés előtt gyakorlatilag megsemmisítették azzal, hogy más bolygókra szórták szét, és nem csak a Naprendszerbe.. tudta jól, ez valahol áldás is, hiszen más bolygókon ő a szétszórt tudatrészeknek köszönhetően ugyanúgy létezik más és más idősíkokon, azonban az a tudat, hogy a Föld voltaképpen halálra van ítélve, és a Szövetség beszorult ide..

Szövetséget kell kötnie még a Szövetséggel is. Mert innentől közös érdekük, hogy ezt túléljék, és azzal, hogy őt társaival együtt a Földre száműzték, rákényszerítették őket arra, hogy ami számukra odafentről csakis Gaia és az emberiség számára volt tét, valamint a Szövetség és a Szövetség Földön, emberi testbe ragadt tagjai számára, az onnantól kezdve, hogy inkarnálódtak, számukra és élet-halál kérdése volt. Hiába, hogy a teljes pusztulás majd több, mint ezer év múlva következne be. Valójában már bekövetkezett, mert csupán a naptárak mutatnak mást, az órák és az évek csak egy kreált valóság részei, és azzal, hogy a Földet a pusztulás végső percei előtt újra és újra átcsúsztatják egy régebbi idősíkba, elkezdték a lehetőségek végtelen számát jelentő téridősíkok milliárdjait elpusztítani, lassan, de biztosan, mint a csendes gyilkosok.

Hát ez lenne a Gaia Projekt.

Az időcsúsztatások kivégzik az emberiség idejét, terét, és végül elérik az utolsó, már lineáris idősíkot is. Így lesz hát vége. Egyetlen lehetőséggel, melyet odafenn nem ismertek, idelenn pedig csak ezt ismerték. Ezért gondolkodnak az emberek lineárisan - ismerte fel Mel. …….elkerülhetetlen a vég, és annak a számára, aki rájött, hogy csúsztatott időben vannak, már el is érkezett, és éppen az utolsó pillanatban van a megsemmisülés előtt - pontosan úgy, mint a Galileán -, mert tudja, hogy mi történik, tudja a valós időt és tudja a valós történéseket, így számára a tudata egyetlen tizedmásodperc alatt teljesedik ki, és a vészhelyzetben lévő tudat ösztönösen hívja vissza elveszett részeit máshonnan, így minden része egyben van, az az Egység egyik formája, no de ekkor, pontosan ekkor teljes öntudatra ébredés következik be, és onnantól tizedmásodpercek alatti élethalálharc indul a túlélésért.

Egy másik felismerés is kínozta. Az, hogy a Tanács hazudott. Nemhogy nem volt választásuk, de még csak esélyük sem mást tenni. Ha a Földet nem hozzák helyre, és a humanoid fajt nem rakják rendbe, nincs több lehetőségük testbe érkezni és fizikai síkra, mert csak ott tudnak tenni bármit igazán, ahol fizikai sík van és testük van. A Tanács nem ezt hangoztatta hangszóróként a fejükbe sugárzott telepátiával - sőt, egyenesen azt, hogy kiváltság a Földre bejutni, és kiváltság a Gaia Projekt részese lenni. Hát persze, hogy ezt hangoztatják - gondolta magában keserűen Mel -, hiszen ez az érdekük. Mindenkinek ez az érdeke - ismerte fel. A Föld a középpontban van most, pontosan úgy, ahogyan valaha a Galilea volt a középpontban, és a Galilea megmentésére hasonló tervei voltak a Tanácsnak, csak végül, ahogyan most a Földön is, a téridősíkok elfogytak, és kialakult a tengernyi időcsúsztatás miatt a fekete lyuk, amely a sok egymásra csúsztatott, végül egymásba olvadó téridőt egyetlen apró időpillanattá és térré összezsugorítva végül magába vonzotta a Galileát.. és vele együtt azt a világot.. és most erre is ez a sors vár. Mel megborzongott. Ez persze még sokkal odébb van, mint a Föld 3221-es aktuális felszíni pusztulása. Még jó párszor fog a földfelszín megsemmisülni, ciklikusan, mire a teljes fekete lyuk kialakul. Az aktuális Apokalipszisok mindig megújítják az aktuális bolygót, ahol történik, és egyfajta új kezdetet adnak a túlélők kezébe, vagy ha nincsenek túlélők, az újonnan érkezettek kezébe - azonban a régi világ az emlékek és a számtalan téridősík miatt voltaképpen meg sem semmisül, elérhető a beavattotak számára…” /GALILEA - I. RÉSZ - EMLÉKEZÉS - RÉSZLET/

A TRÉNING TÉMÁI: