Utolsó Felvonás

Felgördül a függöny, kigyúlnak a fények,

Elkezdődött, és már tudod,

Bezárult egy ajtó, kinyílott egy másik,

Nincs visszaút többé.

Amit elkezdtél, vállalod, nem menekülsz többé,

Tenni, átélni akarod, amit eddig szilárdan hittél,

Megkapni a jutalmat a túl sok könnyért,

Mert a Változás már elindult és végigrohant Benned,

Az Örvény tartott fogva, de megfogták a kezedet.

Megtanultad, hogyan szeress,

Hogyan élj, hogyan sírj,

Hogyan kérj, hogyan várj,

Hogyan engedd el, és rántsd vissza magadhoz,

Mert már látod a fényt, amiért eddig küzdöttél.

Mégis van értelme, mondod mosolyogva,

Nem hiába, ott a fény, amit annyira vágytál,

Az Örvény ölelt körbe, a fájdalom kínzott,

Gyenge voltál, mert féltél, nem érezted, hogy szeretnek.

Az utolsó pillanat is elszállt, feladtad a reményt,

Nem tettél semmit, vártad, majd elhozza a Kulcsot,

Akinek a kezébe beleillik, és kinyitja a börtönödet,

Pedig az ajtó végig nyitva volt, csak te nem láttad,

Ott a Szerelem, ahol eddig is remélted.

Majd felgördült a függöny, és megláttad amit hittél,

Az mind igaz volt, és mind ott van, csak neked,

Arra várva, hogy megérintsd, megragadd,

Magadhoz öleld és ne engedd el, mert amire vágysz,

Az mindig is a tiéd volt és a tiéd lesz.

Az Utolsó Felvonás éppen arról híres,

hogy nem adja könnyen a végét jelző tapsot,

meg kell küzdened minden egyes szóért,

amikor átadod magad a színdarabnak,

amikor hagyod, hogy játszanak a színészek,

amikor engeded, hogy más is szerepet kapjon,

amikor nem akarod te megírni a végét előre,

akkor jön az utolsó jelenet.

Ott és akkor már nem számít,

mennyi könnyet ejtettél addig,

Ki játszott jól és ki rosszul,

átadod magad a rendezőnek,

nem akarod átírni többé, amit ő már eltervezett.

Az Örvény már nem forog, a Vihar elcsendesedett,

A Nő és a Férfi lerakta az álarcokat,

Együtt, összesimulva állnak a fényben,

Nem is hallják a tapsot, sem azt, hogy a feladat elvégeztetett,

Mert már csak ketten vannak, egymást emelték fel idáig,

Jön az ő Ünnepük, az ő Táncuk,

Fogják egymás kezét, és jöhet újabb Vihar, Örvény,

Az Egységben már tudják, nem kell többé játszani.

Eszter