“Nem azt mutatom meg Nektek, hogyan ért véget a háború, hanem azt, hogyan kezdődött.” /Neo - Mátrix/

GALILEA

JEZUEL

-KETTŐ-

1. fejezet

Utolsó vérig

1. rész

Harc az időért

Minden az időről szól. Az idő az a mértékegység, ami könyörtelenül méri meg bárminek és bárkinek a súlyát, értékét és lehetőségeit. Minden lineáris idősíkba taszított bolygó az idővel fut versenyt, és azon múlik a túlélése, hogy vajon le tudja-e előzni azt. 

A JCS központjában a Fényhozó mindenkinek megmutatta, hogy le lehet győzni az időt. 

Ford elnök látta, ahogyan a sereg, - egy olyan sereg, melyet ő nem irányíthat - földet ér az épület előtt. A tömeg sápadtan válik szét a sötét, tíz méter feletti lények előtt, akik ezúttal nem adnak a földi megjelenésre, nem törődnek azzal, hogy az emberek megijednek-e tőlük. Erre most nincs idő….

A sereg bevonul a központi hallba, és üdvözli a már bent lévő társait, Jezuelt, Lucifert és a többieket. Több ezres sereg Baál Napistené, az embernél jóval magasabb termettel, ezért a hallt másodpercek alatt teszik nagyobbá és ezáltal befogadóképessé a sereg számára. Az emberek szeme láttára tágul ki a tér, nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy ez itt a mátrix.. egy nem valódi valóság, egy virtuális látszat. 

Baál is megérkezik, mint jó király, utoljára, megkoronázva ezt a kisebbfajta Eseményt, és üdvözli két legerősebb fiát, Lucifert és Jezuelt. A nyolc méteres, arany nemezbe öltözött, ragyogó fekete szemű, ötvenes férfialakot öltő Napisten seregével ellentétben ad arra, hogy az emberek előtt hogyan jelenik meg. Azt akarja, hogy felismerjék, ami meg is történik, a teremben tolongó most már több ezres tömeg - lévén a hall tízszer akkora lett, a kint ácsorgó emberek is betódultak ide, hogy semmiről se maradjanak le -, közül többen felismerik Baált. Suttogják a nevét, szájról-szájra terjed, mindenki a ragyogó, királyi Létezőre figyel, arra az istenségre, amelynek neve elsőként hagyta el az emberiség ajkát, az őskor kezdetén, Atlantisz bukása után, amikor az életet és meleget adó Napra tekintettek, mint elsődleges, és legnagyobb istenség, akitől a Föld élete függ. Ez most is így van, nem kétséges. Az emberek közül többen ismét térdre borulnak, ma már többedjére, és szívüket az alázat és a hit tölti meg. Bizony, mondom néktek.. az egyház ezt sosem fogja tudni felülüberelni. 

A Napisten szól most, hangja mélyen, simogatón zeng, női fülnek lágy, atyai biztonság, férfi fülnek manna, erőt adó energia. 

• Üdvözöllek titeket. - néz körbe Baál a hatalmassá tett termen, és mindez Atlantisz egyik ősi csarnokára emlékezteti, a Szakrális Vezetők Termére, ahol tanácsot állítottak fel a végső időkben, és nagyon kemény döntéseket kellett meghozniuk… Akkoriban mindenről le kellett mondani a túlélés érdekében, és most sincsen ez másképp. - Amint azt látjátok, emberek, elhoztam a Sereget. Szükség van itt egy nagyobb haderőre, mint amit a földi hadviselés valaha is prezentálni tudna, beleértve a legfejlettebb haditechnikákat is, amelyek a Földön jelenleg elérhetőek. Szükség van azonban a ti segítségetekre is, ugyanis engedélyt kell adnotok a háborúra. 

Nathalienak ma jó napja van. Úgy hozta a sors, hogy egészen közel áll a Napistenhez, szívében szinte szerelem ébred az egyszerre atyát, férfit és férjet is képviselő Első Férfi energiát hordozó Napisten iránt. Nem habozik, hogy szóljon a legnagyobb istenségek egyikéhez. Ahhoz, akinek kezében van most a Naprendszer sorsa is, nem csak a Földé. 

• Baál Napisten… - kezdi kicsit vékonyka, szinte kislányos hangon, de aztán hamar összeszedi magát. - Uram… 

• Nathalie. - mondja ki Baál a lány nevét. Hangja meleg, körbeölelő, biztató. - Ne hívj uramnak. Nem vagyok az urad. Aki majd az lesz, az jelenleg is a teremben van. - teszi hozzá mosolyogva. A lány nagyokat nyel a szavak hallatán, és bizony nem új neki a dolog. Évek óta szerelmes B.W.-be, holott a férfi nem viszonozza az érzéseit, ráadásul egy ronda öregember volt mindezidáig, Nathalie azonban valahogy mindig átlátott az aljas vén bűnöző páncélon, és látta B.W. lelkét. Most, B.W. fiatal képmása, aki szintén a lány mellett áll a másik oldalon, és hevesen kalapálni kezd a szíve, tudván tudva, hogy róla lehet szó… talán…, fiatalságában olyan lett, mint amilyen az érintetlen lélek, mely benne lakozik. 

• Bocsánatot kérek Baál. - reagál a lány gyorsan. - Napistenünk, a háború, amiről beszélsz, lenne a harmadik világháború? 

• Igen leányom. - válaszol Baál. - A harmadik világháború kirobbantása csupán földi síkon nem lehetséges, részben a számtalan időcsúsztatás miatt, részben a földi fénymagok elhárító munkája miatt, részben miattunk, ugyanis nem hagyjuk, hogy ezúttal is, a földi elit letarolja a világot, és lemészároljon úgy hatmilliárd embert. Hárommilliárd kell neki a terveihez, a hatot nem értékeli semmire. 

• Ez borzasztóan hangzik.. - mondja a lány. Hallott már erről ezt-azt, de ezt így, kimondva egy hiteles istenség szájából, egyenesen rémisztő. 

• Pedig nem borzasztó. Csupán az igazság. Azonban a hat milliárd ember sorsa is a mi kezünkben van, sőt, főképp az övéké, mert ők még nem vették át az életük és szabad akaratuk, sorsuk feletti irányítást, ellentétben a hárommilliárddal, akik már igen, és akik az elit tervei szerint az SOS Project, a globális hibernációs program részesei lesznek. 

• Globális hibernációs program? - kérdi Nathalie. Szemeiben átfut valami. Talán egy de ja vu.. - Azt jelentené ez, hogy a teljes földi lakosságot lefagyasztanák, egy esetleges világégés esetére? - teszi hozzá. Látta már ezt előre. Mindig voltak látomásai. Kislánykora óta. Eleinte maga sem hitte őket, mind a mai napig pedig csak sejtette, hogy igazak lehetnek, mostantól azonban már tudta. 

• Jól láttad Nathalie. - mondja Baál. - Láttad előre, és mindaz még, amit láttál előre, az is igaz. 

Nathalie meginog. Ezek a szavak olyanok neki, mint az ostorcsapások. Hiszen akkor a világégés is igaz… Hirtelen kezd szédülni. Meg kell kapaszkodnia éppen a Napistenben, aki azonnal a karját nyújtja a lánynak. Nathalie hozzásimul a hatalmas Létezőhöz, akinek a karjai sem hétköznapiak. Két hatalmas kar öleli át, mint két atyai kéz, biztonságot adó örök ölelés. Megnyugszik. B.W. türelmetlenül, idegesen topog mellettük, maga sem tudja, miért, hiszen szemmel láthatóan ez egy test nélküli entitás… Nathalie pedig nem lehet az övé. A Napisten B.W. felé fordul.

• Fiam. Egyetlen gondolatodat sem rejtheted el előlem. A lány, akit most a karomba tartva gyógyítok ki rémálmaiból, a tiéd. Nem az enyém. Én csupán védelmezem most saját félelmeitől. Nincs okod féltékenykedésre. 

• Nem vagyok féltékeny… - kontrázik rá B.W. 

• A tagadásnak és a hazugságoknak itt nincs helye. - mondja Baál határozottan. B.W. lehajtja a fejét. 

• B.W. - Nathalie felnéz az ölelésből, és kilép a Napisten karjai közül. A férfi előtt állva, hirtelen ad egy finom, leheletnyi csókot a szájára. Csak egy tizedmásodpercnyit, olyan, mint egy pillangó szárnyának apró csapása, amely megváltoztatja a világot. 

• Fiam. Itt az idő. - mosolyog Baál. 

B.W. azonban nem mozdul. Túl sok volt ez most… Nathalie azonban, feltöltődve Baál energiáival, pontosan tudja, mitől hezitál a férfi. Nem hiszi el, hogy ők ketten…. A férfi karjaiba bújik, B.W. esetlenül öleli át. Az egész olyan, mint egy szerelmi varázslat… 

Aznap még nem történik semmi kettejük között. Majd a következő napok eseményei lendítik be ennek az ősi, eredendően szakrális vezető párosnak a történetét. 

Baál folytatja, a tömeg felé fordulva, lelkesítő beszédét. 

Ennek a tömegnek itt, most, erő kell. Hit kell. Extázis kell. 

• Ti vagytok az elsők, az Elsők, akik Atlantisz bukása óta újra láthatnak minket. Az Elsők, akik velünk együtt kezükbe vehetik a saját fegyvereiket, hogy ezt a háborút megvívjuk az áruló elittel. Az Elsők Atlantisz bukása óta, akik használni fogják mágikus képességeiket úgy, hogy az szabad szemmel látható. Az Elsők, akik élő szemtanúi vagytok annak, hogy évmilliók óta hazudnak nektek a térről, ami körülvesz, és az időről, amivel mérnek titeket. Mérnek az idővel, igen, mint állatokat a vágóhídon. Együtt teszünk most ez ellen.  - morajlás fut végig a tömegen. - Ne feledjétek, hogy az elitnek is vannak mágikus fegyvereik és mágusaik is, valamint seregük, ellenetek és ellenünk, azonban mindezidáig nem volt rá okuk, hogy nyíltan bevessék, mivel birkamód engedelmeskedtetek nekik. A mai napig. Mind tudtuk, hogy ez a nap eljön. Azt is tudtuk, hogy ti emberek, mivel a szemetek látása van elhomályosítva, a szemetek tisztázása kell ahhoz, hogy lássatok - hogy lássatok minket, teljes valónkban. Mert annak fogtok hinni, amit a két szemetekkel láttok, a belső hitetek pedig, habár nem ebből fakad, úgy tűnik, kevés volt ahhoz, hogy teljes egészében mellénk álljatok, mi több, engedélyt adjatok. A ti engedélyetek nélkül nem indítjuk el a háborút. 

• Milyen következményekkel jár egy ilyen háború? Ami égen és földön, fizikai és nem fizikai síkokon zajlik egyszerre? - szól közbe egy harmincas férfi balról, a terem hátuljából, szavait a Napistenhez intézve. 

• Nos, először is, mindenképpen süllyedni kezd a mátrix. Az épületek, az utcák, a terek, mindaz, ami az illúzió része. Ez a folyamat most, hogy időnek előtte léptünk színre, és nem vártuk meg, hogy az egész egyszerre történjen, lelassult. Hetekbe-hónapokba fog telni, de megtörténik, hogy a teljes illúzió világ eltűnik. Nektek nem esik bajotok. Egy süllyedő, szétfoszló mátrix épület helyén a valóságot fogjátok látni. 

• Mi a valóság? Mire gondolsz? - kérdez vissza a bátor, merész férfi. Mindig lényegretörő típus volt. Látja, hogy a tömeg megilletődve hallgat, hát kezébe veszi az irányítást. Baálnak tetszik ez. 

• Arra, hogy egy süllyedő épület helyén egy kristálypiramison találod magadat, vagy egy szentélyben, vagy egy napvallás helyen, esetleg egy kapunál, vagy egy erdőben. Attól függ, mit, milyen fontos eredendő mágikus-szakrális helyet fedtek el a mátrixszal. Senkinek nem esik baja. Csupán eltűnnek élete díszletei, a háza, amit hitelre vett, a kocsija, amit szintén, a bankszámlája, amin nem valós javak vannak mások kezében.. mindene eltűnik, ami nem valóságos, helyette bőséges áldást kaptok. Nyugalmat, békét és biztonságot. 

• Úgy hangzik ez, Baál, mint egy alku.  - vágja rá a fiatalember. - Ilyen alkunk, ha jól vágom az elmúlt órák eseményeit, már van. Jahvéval. 

• Ez nem alku. - válaszol a Napisten. - Ez egyezség. Valamit valamiért. A hamis életet a valósért. Ez az az ár, amit mindeddig az emberiség nem akart az Aranykorért megfizetni. Ez és sok más ár még, melyet elképzelni sem tudtok. A régi, kényelmes életeteknek vége. Most már végérvényesen és visszafordíthatatlanul vége az álomnak, amit idáig éltetek, azt hivén, biztonságban vagytok. Ha nem jöttünk volna le most, a földi elit a földi világháborút indítja el, és az a bolygó teljes megsemmisülésével járna. 

• Ez nagyon szépen hangzik, Baál, de mégis azt mondom, miért akarná az elit megsemmisíteni azt a bolygót, amin ő maga is lakik? Vagy már van elég helyük más bolygókon a kolóniákban? 

• Van helyük, régóta, még a Nibirun is laknak.  - veti közbe egy negyvenes, sötét hajú nő. 

• A Nibiruról hallottam már, de azt hittem, csak kamu. - teszi hozzá egy másik férfi, ötvenes, bajszos, köpcös. 

• A Nibiru létezik.  - mondja Baál. - És valóban laknak ott az elit tagjai közül. Azonban nektek nem ajánlanám. - teszi hozzá mosolyogva. Van a mosolyában egy burkolt tartalom is, azonban csak kevesek észlelik, és ők sem tudják megfejteni. 

• Az elit tehát elmenekülne a bolygóról, amint a világháború számukra életveszélyes méreteket öltene? - tér vissza a témára a fiatal férfi. Pete-nek hívják, tősgyökeres amerikai, aki az elmúlt tíz évben le sem tette a konteós elméleteket. Éjjel-nappal bújta a netet és a könyveket, válaszokat keresve, de sosem gondolta volna, hogy azok a bizonyos válaszok tényleg ennyire egyszerűek. 

• Az elit egy része tudna elmenekülni, főként a nem testben lévőek. - válaszolja Baál. - A testben lévők nagy része itt ragadna és meghalna. Veletek együtt. Főként tűzben, mert a harmadik világháború eszközei közül az atom és a hidrogénbombák lennének azok, amelyek az elit részéről fékevesztettséget jeleznek. Már most is azt jeleznek, mivel megépítették őket. Ami a kezedben van, azt használni is fogod. A mi és a ti közbeavatkozásotokkal azonban ez nem fog megtörténni. Ezúttal nem. 

Ismét morajlás fut át a tömegen. Sokan az emberek közül, már értik, mi történik valójában a bolygón, és ez a felismerés mélyen belül rázza meg őket. 

• Tehát azt akarod ezzel mondani, Baál, hogy a világ megsemmisülése már megtörtént? Csupán mindig visszapörgetik az időt. - értelmezi a Napisten szavait Pete.

• Igen. Azt. 

• Akkor most valójában mi már nem élünk. - morfondírozik Pete.

• Ti eddig nem éltetek. Mostantól éltek. Ezért vagyunk mi a Létezők, ti a Nem Létezők. Onnantól, hogy kezetekbe veszitek az irányítást, LÉTEZTEK. Pontosan úgy, ahogyan mi is, csak jóval több eszközzel és lehetőséggel, mivel van testetek is hozzá. 

• Ez nagyon vagányul hangzik, Baál. - röhögi el magát Pete, pedig az egész több, mint nem vicces. - De tudod, az az igazság, hogy jelenleg fingom nincs róla, mit is kezdjek ezzel. Idejöttök, áttörtök egy fátylat, megmutatjátok magatokat, dumáltok itt mindenféléről, pontosan ugyanúgy, mint a földi vallási kóklerek. Igaz ugyan, csináltatok itt pár jó kis csodát, az elmúlt órákban, és ami még baróbb, mindezt, sőt, most engem is, vesz az egész világ összes tévéje, és mindenki minket néz. - tovább röhög, de nevetése inkább egy rejtett, tehetetlen kínt fed el, mint valódi jókedvet. Egy félelmet fed el vele Pete, egy félelmet, mellyel egész életében nem akart szembenézni. Azzal, hogy a konteók nem csak feltételezések… 

• A kételkedésed kifejezetten jól jön nekünk. - veti közbe Lucifer, zöld szemeiben szikrák villannak Pete felé, de ezek tiszta, bátorító és elismerő szikrák. Nem feddő szikrák, nem a harag jelei. A testvériségé inkább. 

• Igen, igen Lucifer. “Merj kételkedni.” vágom én. - mondja Pete, aki mindig is kedvelte a Fényhozó alakját. Mindig kutatta, kereste, tudta, Lucifer kezében van a szabadság kulcsa. - Valamint, “ A tett halála az okoskodás.” 

• Érdekes fordulat ez tőled, Peter. - jegyzi meg Lucifer, mosolyogva. - Madáchot olvasol…. pedig soha nem léptél magyar földre. 

• Nem léptem, de akarok. Mielőbb. - válaszolja Pete. - Madách tudta mi a dörgés, úgy felállított az Ember Tragédiájában egy konteós elméletet, hogy csak a szakavatott szemek látták meg benne. Tökéletesen kódolta. Akárcsak Jezuel az Evangéliumokat. 

• Látom, sok mindent tudsz. 

• Nem mindent még, Lucifer, de tőled szívesen tanulok. Az a másik ipse ott, az apád - int a Napisten felé - nekem túlságosan színpadias. Én az egyszerű, A vagy B típusú mondatokat kedvelem. Te pedig, Lucifer, egyenes vagy és szókimondó. 

• Az apám egy főistenség. - válaszol a Fényhozó. - Az a dolga, hogy “színpadias” legyen. Tudod, mint a királyok, amikor a csata előtt a katonáikat feltüzelik. Ne orrolj meg Baálra ezért. Az embereknek pontosan azok a szavak kellenek, amelyeket atyám most kimond nekik. 

• Tehát hazudik. - vágja rá élesen Pete, de máris megbánja. Tudja jól, hogy Baál nem hazudik, még csak nem is szépít, csupán Luciferrel ellentétben tud ékesen szólni úgy, hogy az emberek nem félnek semmitől onnantól, hogy a hangja kitölti őket. Lucifer a szabadság, Baál a Nap éltető, tüzet, örömet, életet adó ősi ereje, mely a halottakat is feltámasztja. 

• A szíved mélyén tudod, hogy atyám jól beszél. Talán inkább beszélnél te helyette? - veti fel Lucifer, de már tudja is a férfi válaszát. Hiszen mindez annyira kézenfekvő. Kell a népnek egy saját vezető is… egy ember. Aki közülük való. 

• Igen. - Pete alig várta, hogy most már átvehesse a szót. Látott eleget ahhoz, hogy most ő diktáljon, legalábbis az embereknek. Az isteneknek nem, nem ment el az esze. Bár Baál azt mondja, az emberek adnak engedélyt, de mégis… kizárt, hogy az emberek bármilyen módon valóban felül tudnának kerekedni az isteneken, inkább csak olyan ez, mint egy lelki gyakorlat. Egy teszt.  - gondolja magában Pete, majd Baál mellé lép, és körbenéz a tömegen. A világ összes tévéje valóban közvetít mindent. Minden szót. Minden arcmimikát. Minden fuvallatot. Minden történést. Milliárdok nézik most ezt az élő adást, milliárdok zokognak félelmükben vagy éppen megkönnyebbülésükben a tévé előtt, a még kényelmes fotelekben, családapák izgatottan fészkelődve, vajon mikor tűnik el a fotel a fenekük alól, és hirtelen egy durván kényelmetlen ősi, mohával lepett fatörzsön találják magukat… ha lehet, egy nagycsöcsű amazon társaságában… családanyák szorítják magukhoz gyermekeiket, és rettegnek a jövőtől, mégis, ahogy nézik az isteneket a képernyőn, úgy érzik, talán mégsem kell semmitől sem félniük. 

Pete a Napisten mellett állva, mély levegőket vesz, majd elkezdi mondandóját, amit félórája fogalmaz magában. Egy kezdő beszédet. 

• Emberek! Amint azt látjátok, Ford elnök gyengének bizonyult. Azt javaslom, válasszunk új elnököt. Itt, és most. Én magam nem vállalnám, ha lehet, én inkább - itt a sereg felé fordul, és tetszik neki ez a sok, sötét páncélba bújt, villogó szemű, bitang erős szörnyeteg, olyan az egész, mint egy sokdimenziós élethű videojáték. - az emberi haderő szervezésében és irányításában vennék részt. Részemről bizalmat szavazok az isteneknek, és az itt jelenlévő nem emberi testben lévőknek. Szerintem bízhatunk bennük, már amennyire én meg tudom ezt ítélni. Annak ellenére mondom ezt, hogy látom, hogy tényleg színpadias egyikük, másikuk, de sebaj. Azt már bebizonyították, hogy képesek minket megvédeni, és képesek egy halottat is feltámasztani, egy elhomályosult lelkűt is felébreszteni. Peter Marx vagyok. - mutatkozik be végül. - Szavazásra bocsátom az elnök kérdését. Ford elnök jelenleg nem tud irányítani, és részemről az elnökhelyettesben nem bíznék. 

Az elnökhelyettes Wayne Alexander, egy a semmiből felkapaszkodott néhai tengerészgyalogos a Fehér Házban, az elnöki irodában ült a barna bőrkanapén, egyetlen bubis ásványvízzel, két órája. A magas, szálkás, hatvan férfi gyomrát összeszorította a rettegés. Az a típusú rettegés, amikor tudod, hogy itt most, minden megváltozott, és a régi idők sosem jönnek vissza. A nép jól gyanította évek óta, hogy szabadkőműves, no nem mintha Ford nem lett volna az, és pletykák keringtek arról, hogyan és milyen módszerekkel jutott fel idáig. Útját gyilkosságok keresztezték, csalások és hazugságok. Egy megrögzött szociopata volt, jó benyomást keltve mindenkiben, belül gyáva és üres. Sokan mégis bíztak benne, és hittek neki. Most azonban többszöri dörömbölésre sem nyitott ajtót, sokadik felszólításra sem volt hajlandó tisztségbe állni - holott az egész Fehér Ház tudta, hogy Fordnak ezennel lejárt az ideje, senki sem fog bízni benne többé, kiadta az elitet és visszalépett a harmadik világháborútól. Nyíltan megtagadta az elitet, a Rejtett Kéz csak arra várt, hogy kilépjen Lucifer varázsköréből, és egész egyszerűen le fogják lőni, mint egy kutyát. Wayne tudta ezt, és ő adta ki a parancsot annak a három mesterlövésznek, akik már elég régóta veszegeltek a JCS körüli fák és bokrok takarásában, várva, hogy Ford mikor somfordál ki feltűnés nélkül, vesztesen, elrejtőzve a kamerák elől. Őt is ki kell végezni és a testőreit is. Ne maradjon egyetlen túlélő sem, aki éppen most Ford körül van, mégpedig azért nem, mert ezek a testőrök túlságosan Ford pártiak, és Ford tudta ezt, jószerével még a wc-re sem ment nélkülük. Jó ideje már annak, hogy Ford csak játszotta az erős, bátor elnök szerepét, és Wayne mindig is a helyére akart kerülni. Itt az idő, és ő, az átkozott lúzer, most megmozdulni sem tud… átkozta magát a gyávaságáért, de ebben a percben semmi sem tudta volna rávenni arra, hogy kibújjon az elnöki irodából. Ha nem megy ki, őt is lelövik majd, mert előbb-utóbb ki kell innen lépnie. Ebből a szobából, amely még a régi élet része a számára. Egy színpad díszleteként, egy színjátékban, amit ő maga játszik sok éve. A hangzatos beszédei, a bátorító, hazafiasságot tükröző szóvirágaival valójában egy semmirekellőt fedett el eddig. Nagy nehezen állt fel. Wayne Alexandrojovics, valódi nevén. Származása miatt is sokan támadták, elvégre mi a fenét keres egy orosz bevándorló sarj a nemzet élén, az elnök jobbkezeként. Wayne kinyitotta az ajtót, és magára határozottságot erőltetve kilépett a máris rávillanó vakuk kereszttüzébe. 

• Alexandrojovics. - jegyzi meg a köpcös, és Pete-t nézve úgy gondolja, jó kiállású, kemény kötésű fiú ez. Megér egy misét. - Én sem bízok benne.  - erősíti meg Pete-t. 

• Én viszont igen.  - lép elő Ford. Valahogy meg kell mentenie a presztízsét, és az elmúlt húsz percben egy számítógép pontosságával futatta végig magában a forgatókönyvet, vajon mi lesz, ha elhagyja ezt az épületet. A biztos halálba megy, tudta jól. Tehát, ő innen nem mehet ki. Többé már nem, legalábbis addig biztosan nem, amíg a hatalmát vissza nem nyeri. Tudta jól, hogy Wayne Alexander áll az ellene készülő merénylet hátterében, de nem tehetett mást, mint játszotta tovább a játékot a kameráknak. A népnek. A világnak. Hogyan venné ki magát, ha az eleve árulónak bélyegzett amerikai elnök most még az eddig méltatott első emberét is árulónak bélyegezné? Holott tudta jól, Alexander bármire képes, hogy megkapja az elnöki széket. - Alexander jó katona. - tette hozzá. - Itt és most, emberek.. - a tömeg felé fordul, végre újra elnökként beszél. - Csak ez számít. Hogy Alexander tiszta-e, avagy sem, azt egy későbbi belső vizsgálat majd kideríti. Jól tudok a híresztelésekről, amik a személyét övezik, de eleddig nem látom bizonyítékát annak, hogy bármi is igaz lenne belőlük. - elhallgat, ünnepélyes hatásszünetet tart, majd ismét megszólal, egyenesen a kamerákba nézve.  - Ezennel kinevezem Wayne Alexandert, mint az Amerikai Egyesült Államok elnökhelyettesét az Új Egyesült Haderő földi parancsnokává. Az Új Egyesült Haderő pedig nem más, mint a földi és égi seregek EGYSÉGE. - szavait tiszteletteljes csend övezi, a nép mégis őt tartja elnöknek. Legyen bármilyen is. Sokan nem megtörést láttak abban, amikor Jézus elé térdelt, hanem végtelen alázatot és tisztaságot, ahogyan Amerika első embere megadja magát a Megváltónak, és mindez inkább azt bizonyítja az emberek szemében, hogy elnökük megfelel annak, amire felesküdött. 

• Jó döntés Ford. - mondja erre Lucifer, és megveregeti az elnök vállát. - Wayne Alexander egy gyáva, aljas féreg ugyan, és egy őshüllő uralja, az elitben magasabb rangban áll, mint te. Azonban jól fogja irányítani a háborút, mégpedig mellettünk, és nem ellenünk, mivel gyáva. Valóban az. Nem mer szembeszállni velünk, míg vele ellentétben te, Ford, ha a néped ellen mennénk, gondolkodás nélkül megtennéd. 

• Miből gondolod ezt, Lucifer? - szól közbe az állandóan minden lében kanál Pete. 

• Abból Peter, hogy mielőtt Ford ideért volna, a Nibiruról kapott hívást. Az egyik fekete nemestől a tizenháromból, akik már elveszítették földi testüket, és a Nibirun átvették a Vének Tanácsának helyét, miután a véneket megsemmisítettük. Megtagadta a parancsot azok után, hogy ideért, bár a hívás alatt nem mondott nyíltan ellent. Mégis, nekem hitt, hogy megvédem a családját, és nem annak a vén hüllőnek. Én pedig állom a szavam. A családja hamarosan itt lesz, teljes kísérettel, a Létezők közül három arkangyal ügyel a biztonságukra. 

• Értem Lucifer. Jó arc vagy. - nevet most Pete, alapjaiban véve tényleg életkedvvel teli figurája ennek az egésznek, ami itt zajlik. Ami megváltja a világot.. vagy nem. 

• Alexander tökéletes katona. - mondja most Baál. - Éppen ezért végletekig engedelmes, ha a renoméjáról van szó. Veszíteni valója pedig nincsen, se feleség, se gyerek, csak szeretők, de abból számtalan, egyikhez sem kötődik. Tökéletes arra, hogy a földi sereget vezesse, mégpedig mellettünk, ugyanis ha ellenünk szegül, kivégezzük. Mivel nincs vesztenivalója, csak a saját élete, nem tudja más életét a maga helyett al lábunk elé dobni, ezért valójában nagyon nagy a tétje. Csak magára számíthat. Még a legközelebbi emberei sem bíznak benne, és joggal. Igazi féreg a mátrixban, valóban, nekünk azonban pontosan ilyen, könnyen simulékony ember kell. Egyetértek Forddal. Alexander a lehető legjobb választás. Megalakítjuk ezt az Új Egyesült Haderőt. Tetszik a név. - fejezi be, mosolya ragyogó, mint a központi csillagunk, a Nap. 

Alexander a másik oldalon, élő adásban tiszteleg az amerikai elnöknek. Nem tehet mást  ő sem. Hallott mindent, a Létezők szavait is, tisztában van mindennel. Eldöntetett hát. A Létezők Fordot akarják. A nép Fordot akarja. Őt pedig a haderő parancsnokává. Új feladat, nagy kihívás. Sokkal jobban alakultak a dolgok végül számára, mint hitte, mert elnök igazából, a lelke mélyén, sosem akart lenni. Egy bohóc a Rejtett Kéz markában. Inkább legyen hadistratéga. Hadvezér. Kemény fickó, aki hőstetteket hajt végre az elittel szemben, akik máris támadásra készülnek, de ez a Lucifer úgy tűnik, tud valamit azzal a vörös pentagramm varázskörével, mert a JCS központja körül óriási fegyver-, rakéta-, repülő- és helikopter arzenál kering az elit parancsára, és amint Lucifer védelmi köre gyengül, lebombázzák az egész környéket úgy, hogy por sem marad belőle. Benne a Létezőkkel, a több ezres tömeggel és a média képviselőivel, valamint magával az elnökkel. Ez a mai B terv azzal szemben, ha Ford nem somfordálna el, és amint az látható, ez esze ágában sincs Fordnak. Visszanyerte a pozícióját egyetlen perc alatt, jó politikus, azt meg kell hagyni. Alexandernek pedig az a dolga, hogy melléálljon az elittel szemben, mert a nép most őket fogja támogatni, Alexander pedig, ahogyan azt Lucifer olyan jól látja, valóban mindig a nyertes oldalon áll. Sok millió évig az elit volt hatalmon, és a valóban jó stratéga Alexander számára most világossá vált, hogy ezúttal konkrét hatalomátvétel történt - az elit helyett mostantól a Földön az istenek uralkodnak. 

- FOLYTATÁS JÖVŐ HÉTEN A GALILEA JEZUEL 2 MÁSODIK FEJEZETÉVEL -

Eszter

Fényhozó

Előzmények:

Galilea I. rész - Vulcanus

GALILEA - A mátrixon kívül (blog.hu)

Galilea II. rész - Nibiru

GALILEA II. RÉSZ - NIBIRU - A mátrixon kívül (blog.hu)

Galilea III. rész Jezuel EGY - 1. fejezet - Az Utolsó Vacsora

GALILEA III. RÉSZ - JEZUEL - EGY- - A mátrixon kívül (blog.hu)

Galilea III. rész Jezuel EGY 2. fejezet volt, A Jézus Krisztus Szupersztár