SEBZETT SÁRKÁNY
A lelked űzött vadként
ordít a ketrecében,
minek nekem e földi test,
kérdezed, újra és újra,
miért vagyok itt, miért, miért..
Ha bárki közelít, megsebzed,
élesek a karmaid, éles a szemed,
süt a tekintetedből a kőkemény
embergyűlölet..
Látod az embereket, úgy, ahogyan
ők magukat nem,
mert az ego csillogó szemfedője
a saját sírjukat ássa meg...
Undorodva fordulsz el tőlük,
és csak az érdekel, neked jó legyen,
semmi,senki nem számít már,
odacsapsz és pusztítasz...
Mások bűnei miatt büntetsz,
és bünteted magadat,
önnön börtönöd ajtaja
nyitva van...
Végrehajtasz csupán,
úgy hiszed. Jogod van hozzá,
mert téged is bántanak,
jogod van hozzá, mert veled sem
törődnek...
Meddig forrasz még a haragodban,
meddig ...