NYITOTT SZÍVEK JÁTÉKA
ÁLARCOSBÁL
Nyitott szívek játéka
Álarcosbál
A Nő:
Álmomban láttalak,
fölém hajoltál,
simítottad arcomat,
azt kívántam, ó bár
a reggel soha el ne jönne,
újabb nap nélküled
ezen a szomorúan gyönyörű
keserédes bolygón.
Hideg köd szállt a városra,
az én könnyeimet sírják a felhők,
hogy rád hulljanak cseppenként,
gyógyír neked, mely mikor elér,
megcsókolja mellkasod,
ringasson el téged női virágában
a szenvedélyes, lüktető tavasz.
Állok veled szemben,
nincs bennem félelem,
nyitott könyv a szívem,
csak lapozz bele, olvass bennem,
hideg szelek fújnak édesem,
de hallgatásom mögött izzok benned.
Táncolnék a tavasszal,
lehulló szirmok között édes csókot lopnál,
álarcban áll őrt mellettünk a hazug világ,
nekik még tart ...